Ugrás a fő tartalomra

Mosogatószekrény maradék anyagokból

Úgy kezdődött, hogy a nyári konyhában egyre több időt töltöttünk.

Nagyon hasznos, hogy szinte semmiért nem kell bemenni a házba, ha a kertben vagy a teraszon dolgozunk, hiszen a nyári konyhából nyílik egy kis, a hajdani spejzből kialakított zuhanyzó-wc-kézmosó, magában a nagyobb helyiségben pedig le lehet ülni, most már fel tudjuk akasztani a kabátunkat, főzhetünk a sparhelten vagy csak melengethetjük a kezünket mellette - és van mosogató, közvetlenül az ajtó mellett. Mindezek miatt lett téli, vagy inkább négyévszakos konyha belőle. Ahogyan korábban írtam már, sosem gondoltam volna, hogy ez a húsz négyzetméter lesz a ház egyik legfrekventáltabb része.

És a fenti fejlemények miatt zavarta egyre jobban a szemem a mosogató, amelyik változatlanul állt ott, roggyantan, csúnyán, amióta megvettük a házat. Tadaam:

Nem szerettem volna egy hasonló, bútorlapból készült szekrényre költeni, mert szerintem nem illik ide, akkor sem, ha nem trabant-kék.

Körülnéztem a városi lakás pincéjében, amit egyébként is ki fogunk üríteni előbb-utóbb. Nem nagyon találtam semmit, csak egy szétszedett ruhásszekrényt és néhány régi, fenyő konyhaszekrény-ajtót, azokat főleg a pántok miatt elhoztam, de sok bizodalmam nem volt az ügyben. Kicsit azt éreztem, hogy fölöslegesen túrtam fel a pincét, hiába botladoztam le-föl a szűk lépcsőkön, el az autóig, mivel nyilván ciki lesz összeeszkábálni bármit ezekből.

És akkor eszébe jutott a nálunk dolgozó embernek valami. (Az én szerepem nagyjából a fotózás és a jóváhagyás volt innentől fogva, amiért nagyon hálás vagyok.)

Az egyetlen "szép" dolog, amit az ólaknál láttunk, amikor egyszer tetőlécet kerestem, egy régi szekrény teteje volt. Az is inkább szomorúnak és nagyjából menthetetlennek tűnt: mit lehet kezdeni egy ilyen szúette, kidobott, sérült darabbal?

Mint kiderült, össze lehet házasítani az ajtókkal, a ruhásszekrény oldalával, a véletlenül megtalált ikeás lábakkal, a meglévő mosogatóval és a kis konyha maradék rozsdamentes pultjával.

Ez is történt. Szuper volt, amikor a sok szabás, mérés és csavarozás után beállítottuk a helyére - és láttam, hogy ez valami sokkal jobb lett, mint a részek összessége. Egy olyan darab, ami illik ide, mi több: egyediségében és a történetével együtt jobban illik hozzánk, mint bármi más, ami boltban kapható.

Sokkal nagyobb, szándékosan magasabb és szélesebb, mint a korábbi szekrény: szeretem, ha a pult legalább 90 cm magasan van, és nagyon praktikus is, mert a Salgó mellett áll, így a fémrészre odatehetjük a forró fazekat, ha lerakófelületre van szükség.

Lett benne egy hatalmas polc, így a tisztítószerek, törlőrongyok mellett pl. a festékek és a porszívó is elférnek benne, ami szerintem csodálatos.

Rendeltem hozzá mosogatócsapot (szándékosan modernebb vonalvezetésű darabot), a bútort pedig, ahol csak tudtam, lekentem szúölőszerrel és lazúrral.

a valóságban szebb színe lett, nem tudtam máshogyan fotózni

Később lehet, hogy megpróbálom a méhviaszolt-kopottabb stílus felé elvinni, esetleg a bútorgombokat fehérre cserélni, de egyelőre örülök, hogy védve van a víztől, teljesen le vagyok nyűgözve, és nagyon szeretjük használni. 

A szekrény pedig, amelyik évtizedekig az ólban sínylődött, jó helyre került. Mondhatni, rehabilitáltuk. :-)





Megjegyzések

  1. Azta, ez tényleg nagyon szuper lett! Használd egészséggel. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, kovtama! Sokat használjuk, azóta teljesen be is rendeztem és nagyon jó tárolónak is.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p