Ugrás a fő tartalomra

Február/március

Az egyik neuralgikus pont a ház körül mindig is az ólak és a fészer környéke volt. Úgy gondoltam, hogy az idei nyár biztosan rá fog menni arra, hogy nagyjából készen legyünk annak a területnek a lomtalanításával. Erre február utolsó hetében E. szinte teljesen egyedül rendet vágott a padlásukon.

Ne szépítsük: ez kincskereséssel egybekötött klasszikus ganézás, sok emelgetéssel, porral, mocsokkal. (Amikor besegítettem, többször kiakadtam az állapotokon, a több évtizedes falusi hoarding eredményein, egyszer egy óriásit estem is -- habár, E. cuki, megdöbbent-együttérző-sajnálkozó arckifejezéseinek változása, ahogyan végignézte, bármit megért.) 

Ennyit arról az elhatározásomról, hogy "lazábban, élményszerűbben" legyünk együtt. Mondjuk, ez is az volt: abból tudom, hogy reggel szinte azonnal, magától öltözött föl és ment folytatni a munkát. Esténként pedig olvastuk a gyerekkoromból származó Pom-Pom-os szakácskönyvet (jó kis rakott gombás ételek a nyolcvanas évekből).

Ha már a gyerekkoromról esett szó: elugrottunk egy rövid sétára oda, ahová alsó tagozatban jártam iskolába, tét nélkül házakat nézegetni és a Duna-parton köveken egyensúlyozni.




H. szerint, mivel nagyon jó voltam matematikából és a logikai képességeim is kiemelkedőek (?!!?!!), nehéz lesz velem sakkozni: jólesik, hogy így gondolja, de szinte biztos, hogy túlbecsül, és elfelejti, hogy mennyire türelmetlen vagyok (mindig nyerni akarok, és gyorsan). Érzéseim szerint ronggyá fog verni.





Megjegyzések

  1. Öröm végignézni a tiszta padláson! :-)
    Tét nélkül házakat nézegetni? Mennyit lehet abból tanulni!
    Lazaság, ez remek jelszó! Nem egyszerű a sok feladat, munka, kötelesség közül kiszakadni...
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca, kikeresem majd a padlás "előtte" képét, a blog úgyis leltárnak is készül. Persze, csak kívülről elemezgettük a szép régi és új házakat, az egyetlen aktuálisan eladó ingatlant, amelyik nagyon impozáns, egyszer lehet, hogy meg fogom nézni belülről is, ha még lesz rá lehetőség.

      Törlés
  2. Hol látható az a szép épület? Megnézném!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má