Téli ünnepek a háznál I.

Semmi más nem fontos, csak az, hogy jól legyünk és egymással is jól legyünk. Ennek tudatában nincsen karácsonyi stressz, a koronavírus leszoktatott róla. Tennivaló azonban - lelki ügyekben és a házban is - van bőven.

A városi lakásban tett túrám során az derült ki, hogy még nekem is, aki sosem mondtam, hogy a karácsony "annyira jó, hogy mindjárt itt van, alig várom," rengeteg díszem és kacatom lett az elmúlt években, bőven elég két házra is. Idén két dolgot tudatosítok magamban: 1. nem szabad új dekorációt vásárolni; 2. a ház feldíszítése nem verseny: sem sietni, sem szebbnek lennie nem kell senkiénél.

Ötleteim & terveim az idei decemberre:

- hogy egyből megcáfoljam az első pontot, vettem valamit - ez azonban olyan vásárlás volt, amit több hónapon át fontolgattam, és az első pillanattól éreztem, hogy szükséges: egy karácsonyfa mintájú függöny.

Van egy fenyőfánk a kertben is, és ebben sziklaszilárd leszek, legalább a háznál: nekünk nem lesz hagyományos, benti karácsonyfánk, hanem ez a szép függöny, illetve a jó illatú, élő kinti fa, és örülök, hogy saját kis hagyományt fogunk teremteni velük.

Találtunk a lomtalanításkor egy zacskó fehér gombot, és van barna karton, kéne alkotni üdvözlőkártyát, ilyesmit:

- a meglévő fémdobozokat, elektromos gyertyás, ablakba való díszt, a ház formájú teáskannát, a még mindig nagy mennyiségben meglévő mécsest és gyertyát naponta használjuk;

- időt teremtünk magazin- és könyvolvasásra, legózásra és kártyázásra;

- mivel a sparhelt sütője működik, és találtam egy kisebb kuglófformát, többféle receptet próbálunk ki, a tortatálat, az emeletes üvegkínálót kitesszük az asztalra, és bonbont vagy trüffelt is készítünk;

- minden karácsonyi illatú dolog (habfürdő, tea, forralt bor, maradék kis narancs illóolaj a kályhán, kis edényben) aromaterápiaként, rendszeresen jöhet;

- ha már tiszták lesznek az ablakok (:P), a nagy zsákot, textilcsizmákat is kiaggatjuk;

- bár hajlamosak vagyunk a házhoz régebbi, "szakadtabb" ruhákat, textileket hozni, idén kifejezetten szép, kockás és síelős ágyneműt és díszpárnahuzatot húzunk fel;

- lesz adventi naptár, mert a gyerekek szeretik, és ki vagyok én, hogy ne találjak ki ismét 24 x 2 = 48 (!) apróságot a zsebekbe.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban