Ugrás a fő tartalomra

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

az Egyik <3

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 

Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 

Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és nagyon örülök neki.

Animali

Nagyon kemény dolog ez egyébként: alig bírtam ki, hogy ne patchwork-mintázat legyen, de végül lefogtam a saját kezemet, és nem az lett. (A patchwork/vegyes mintát abszolút nem nézem le vagy ítélem el vagy ilyesmi, isteni lehetőségek vannak a piacon, egyszerűen csak olyan, mint például a tetoválás: az lehet, hogy másnak nagyon jól áll, de én tudom, hogy megbánnám.)

Fix volt, hogy a folyosó szélessége miatt 20x20 vagy 25x25 cm méretűek lehetnek.

Elvetettem az eredeti cementlapot a kényessége (szakszerű impregnálás nélkül nem jó, tilos savas cuccal felmosni stb.) és az ára miatt (maradt #platoiszerelem).

Elvetettem a basic barkácsáruházi kínálatot, mert azzal már befürödtem párszor.

Elvetettem a biztonsági játékot ("jó lesz a sima, egyszínű, feltűnés nélküli lap, azzal nem nyúlhatunk mellé" / "jaj, csak nehogy megunjuk azt a mintát"....), mert... egyszer élünk.

Eldöntöttem, hogy szabad kétféle burkolatot venni, és ebben az értelemben megengedhető kicsit tobzódni a kínálatban: a zuhanyzóba 4 m2 kell, az attól távolabb, a házban található vizesblokkhoz pedig 11 nm2.

Egy fontos elemet még hadd tegyek hozzá: mindkét esetben jött az "ez az! megvan!" érzés. Amikor napközben visszanéztem az éjszaka kiválasztott két csempe fotóját a telefonomon, hogy "de biztos?", mindig mosolyogva nyugtáztam, hogy "igen".

(Mint az elsőre fel sem tűnő, no name YouTubernél, amikor rendesen odafigyelsz, és kiderül, hogy jobb, mint az eredeti.)

Funky Hallelujah.


Az egyik padlólap, amelyik a nyitóképen látható, a Keros cég terméke, és a nyári konyhából nyíló spejz helyén kialakítandó kis fürdőbe, zuhanyzóba kerül (Valencia Turia a neve). 25x25 cm-es.


A másik pedig a Vives Ceramica 1900 sorozatának a Macaya Humo* nevű, 20x20 cm-es lapja, amelyik víziállatos dekorokat is tartalmaz (csak elszórva, minden x-edik csempén), a házba: a WC-be vezető folyosóba, a mellékhelyiségbe és a fürdőszobába. Ez utóbbi helyiségekben anyagi megfontolásból egyelőre megmarad a falon a 15x15 cm méretű fehér csempe: ez a tény is befolyásolta a választásomat.

*már a nevétől is kész vagyok 🐸🐠🦀🐢🐌🤩

Mondjuk, örültem volna, ha nem ilyen drágák ezek a spanyol gyártóktól származó lapok, de hiába, egyáltalán nem adták őket olcsóbban a két szép szememért (pedig próbálkoztam; mit sem ért).


Legközelebb a kis konyha padlójáról, a falicsempékről és - reményeim szerint - a fugákról írok majd.




Megjegyzések

  1. Nagyszerű mindkettő. Hajrá, nagyon szeretném majd látni, hogy hogy néz ki in situ. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz a drukkot, emiGrants! Bemutatom itt, amint lesz haladás.

      Törlés
  2. Ó, bár olvastalak volna előbb! Szeretettel felajánlanék FAP Boston falburkolatot: mérete, mint a metrócsempe, de nem fózolt. Felülete hullámos (ám kiválóan takarítható), színe halvány szürkés, mint a Balaton, ha felhős az ég, és huszonvalahány nm-t raktároztunk el egy véletlen miatt... Egy felújításnál mindig akad váratlan fejlemény. :-) Ára ennek megfelelően kedvezőbb, mint a bolti inspirációké. :-)
    Benézek ezentúl rendszeresen a blogodra, gratulálok a haladáshoz!
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca, irhatsz üzenetet képpel és árral, esetleg azt is mutasd meg, nálatok hogyan néz ki. :) Nálunk nagyon kevés csempe lesz a falon, és örülök, ha végre az a kevés felkerül, de sosem lehet tudni. ;)

      Törlés
  3. Természetesen küldöm a szükséges információkat! :-) Hét végén tudok fotózni és pontos adatokat összeszedni - ha belefér még az idődbe, ha nem túl késő.
    A képeket nézegetve a házatokról és a számotokra tetszetős irányzatokról, stílusokról vettem a bátorságot, hogy írjak. Nálatok egyszerre érvényesül a történelmi múlt a mai igényekkel és egy kis ipari jelleggel (vagány, jól takarítható, funkcionális) és a kortalan igényességgel. Mintha pont passzolna ebbe a környezetbe a csempénk - mert nem elkótyavetyélni szeretném vagy megszabadulni tőle, hanem hogy jó helyre kerüljön. :-)
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól látod, és a padlót illetően most változtattam valamin, úgyhogy van egy kis esély. Azért próbálok fegyelmezett maradni, muszáj. :-)

      Törlés
  4. A csavar nagyon jó! Látom a nagy fotón, hogy mutat. Egy kis csavar mindig kell. Gratulálok a választásokhoz.

    VálaszTörlés
  5. Csigásat nem tennék fel!!!!
    A tavasz során 600-ig számoltam a deportált csigákat, azóta már a számlálást feladtam.
    De ők nem a visszatelepülést.

    A csempéid szépek.
    Néha én is játszom a gondolattal, hogy a fürdőszoba felújításkor mi is jöhetne szóba. A kék színt kedvelem, pláne a Duna közelsége miatt, de semmi kék nincs a házban... A most agyon sztárolt szürke szóba sem jöhet.
    Ahogy magunkat ismerem nem ég körmömre a döntés.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má