Ugrás a fő tartalomra

Burkol(a)t célzások I.

Az egyik délután, amikor ismét kezdett patthelyzet kialakulni a lakásban (unatkozás, rendetlenség és meleg), de még kint, az utcán is olyan forróság volt, hogy nem nagyon volt értelme elindulni, az jutott eszembe, hogy csináljunk valamit, ami nekem is kikapcsolódás, és talán csökkenti az építkezéssel kapcsolatos szorongásokat. Így történt, hogy ellátogattunk a közeli burkolatboltba, mert hiába van nekünk otthon egy szűk négyzetméternyi cementlapunk, amit a mosogató fölé szánok, a többi fal- és padlórész hidegburkolata még egyáltalán nincsen kitalálva. 


Éppen erre a túrára volt szükségünk. Végre kirángatott a "mennyi homokos sódert kell rendelni, honnan és mikorra" valljuk be, nem túl lelkesítő feladatköréből, és az a ritka helyzet állt elő, hogy annyit nézelődtem, amennyit akartam, mert volt gyereksarok, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy volt benne 

Mancs 

őrjáratos 

színező. 


A szorongásaim, mondjuk, otthon pár perc alatt óriásira növekedtek, mert már a füzetbe rajzolásomkor is kiderült, hogy annyira bődületesen nagy ez a ház, illetve azért az árak is eléggé húzósak, hogy nem fog menni minden helyiségnek az újraburkolása, pláne idén. (Jövőre pedig nem akarok ilyesmivel foglalkozni, ha-ha.) Próbálom megcélozni azt, ami megvalósítható. Az egyik legfontosabb elvem: 


nem plafonig burkoltatni a vizes helyiségeket.

Ehhez kapcsolódva: nem maximális mértékben borítani be a konyha munkapult feletti részét csempével, mert nincs akkora jelentősége, mint amennyibe kerülne.

És akkor itt szeretnék hamut szórni a fejemre, és bevallani, hogy két napja komolyan fontolgatom a PVC padlót némelyik helyre, például a nyári konyhába. (Kösz, Klára!)

Ja, és az elmúlt hónapokban borzasztóan megtetszett a csiszolt beton, de kivétel nélkül döbbenetes árajánlatokat kaptam a cégektől, plusz nagyon kemény, néha teljesen ellentmondó követelmények vannak (a gépi terítés alap, és máig nem értem, hogy most akkor az esztrichbeton a lényeg vagy a fő mumus).

Na de, visszatérve a burkolat-bemutatóteremre: az inspiráció és a légkondi tökéletes elegye. 


Korábban is említettem, hogy nem vagyok híve a patchwork-mintázatban lerakott cementlapnak, illetve, nyilván, mint hobbi-lakberendező, kissé lenézem a cementlap-utánzatokat is, hogy a PVC-padlóról ne is beszéljünk, de az a helyzet, hogy élőben nagyon meggyőzőek. Ettől még próbálok ellenállni, hogy ne legyen kavalkád.


Ezek az aktuális kedvenceim; fogalmam sincs, hogyan tudnék egyet kiemelni közülük:







A fentiek közül több esélyes falra is, de még hezitálok. Persze, hogy hezitálok, mert ilyen falicsempék léteznek:


Van olyan, ami annyira nem én vagyok, hogy az elmondhatatlan (például elképzelhetetlen, hogy ilyen mintájú ruhám legyen), mégis észbontó:


És a többi szépség. Közben el kell gondolkodnom azon, hogyan is állok a kékkel: most akkor szeretem vagy sok lenne?

Egy biztos: 
ezt itt, 
balra 
imádom.


pöttyös :)


Hová kell a házba hidegburkolat? Ezekbe a helyiségekbe:

- kiskonyha (ÚJ! bejegyzés készül)
- fürdő
- WC
- folyosó
- nyári konyha
- zuhanyzó (ÚJ! az egykori spejz helyén)
- előtér (ha mégis ronda a cementlap a linóleum alatt)

Összesen kb. 50 négyzetméternyi padlófelület. A falfelületekről később, külön bejegyzésben írok, mert azokat tényleg nagyon vissza akarom fogni. Sok Pinterest-órába fog ez kerülni, már látom.

Ti hogyan kalkuláltatok, mit vált be a hidegburkolatok közül, mi az, amit ma is telitalálatnak éreztek, és mi az, ami túlzó volt/megbántátok/gyorsan kiment a divatból?




Megjegyzések

  1. Sokat polemizálunk az otthonkommandós fb-csoportban a famintás járólap létjogosultságáról. Sokaknak taszító, mert ha már, akkor miért nem valódi fa, de én imádom, egy percre sem bántam meg, nem tudnék jobbat. Ezért ment ez a konyha falára és ez kerül még a hátsó teraszra is, mintegy folytatásaként az étkezőnek.
    A cementlapok tetszenek pinterest-képeken és mások lakásában, de itthonra nem akartam, mert biztos vagyok benne, hogy hamar megunnám.
    Az tök jó ötlet, hogy nem akarsz plafonig és full felületen csempézni, jó kis vízálló festékeket lehet ma már kapni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsi, igen, én is követem a famintás járólap karrierjét - és nem maga a lap, hanem a heves érzelmek kezdenek kicsit unalmassá válni néha, nem? :-) Ilyenek ezek a trendek. Nagyon hasznos volt még 2 dolog abban, amit írtál: az, hogy a burkolat-választásod a lerakáskor is, most is nagyon tetszik nektek, olyannyira, hogy folytatni fogjátok. Szóval, azért, ha biztosan telitalálatnak érzi az ember, akkor bele szabad vágni. Illetve, az, hogy tanulmányozzam a mosható festékeket. Ez fog történni és kösz!

      Törlés
    2. ,,és nem maga a lap, hanem a heves érzelmek kezdenek kicsit unalmassá válni néha, nem? " de jól megfogalmaztad :D tényleg így van.

      Törlés
  2. Szia! Gyönyörűek ezek a cementlapok valóban, én is nézegettem, de attól félek, pár év és kimnnek a divatból (mint ahogy pár éve még el se lehetett volna képzelni) és akkor mi van? meg az ennyire markáns mintát meg is lehet unni. Azonkívül, ha jól látom, amit fotóztál, ezek csak cementlap-mintás csempék, nem igazi cementlapok. Az oldalukon látszik, hogy agyag, mint a normál burkolatok, és csak a felületük cementlap-mintás. Ahhoz soknak tartom az árát.

    Én néztem most hasonló áron gres lapokat, antikolt, gyönyörű és az anyagában gres. Mert mi van, ha leejtesz valamit és lepattogzik? a felületi mintás úgy elég randa tud lenni, a gresnek viszont a belseje is ugyanaz az anyag.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ildi, kérek szépen linket, ha van! Igen, az én mostani fotóim közül mindegyik normál padlólap, ezért impregnálni sem kell, de nem is "hozza" mindazt, amiért a cementlap annyira szép. A lepattogzás-probléma nagyon fontos, ahogy számomra a költséghatékonyság is.

      Vicces, mert a markáns mintákat amúgy nem kedvelem -- csak akkor, ha nagyon eltalálja valaki (tapétában, öltözködésben, padlóburkolatban). Mindig meglegyint annak a szele, hogy az untig ismert stílusok helyett, egy régi házban, HA éppen baromi jól eltalálnám...

      Törlés
  3. A fürdőnkön agyaltam egy évet (pénzre is vártunk), de 5 éve töretlenül imádom. Akkoriban nem volt még ez a nagy választék mintás járólapbol :( , mi végül Spanyolországbol rendeltünk egy magyar cegen át, fekete-fehér geometrikus mintájut. A falon, csak ahova tényleg muszáj, 15x15-ös fehér csempe, a mosdo-wc falán fekete táblafesték. Megunhatatlan ;) nézd meg a blogomon! (Festettladafia.cafeblog.hu fürdőszoba fejezet ;) )
    Az egyszerű-de nagyszerű színekkel, mintákkal nem foghatsz mellé ;) sok kitartást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mona, most át is evezek a blogodra, erre a szekcióra!

      Törlés
    2. Nagyon sok ötletet merítettem, állatira tetszik a mosdó, a padló, a krétafesték, a fehér 15x15-ös alkalmazása, az arányérzék, és persze a hangulat 🎪

      Törlés
    3. jav.: táblafesték (reggel van)

      Törlés
    4. Örülök, ha segíthettem picit, és annak is, hogy tetszik a fürdő 😉

      Törlés
  4. Az aktualis kedvenceid közül, az eldő képen, az első szürkés és a leghátsó fekete-fehér variálható a legjobban szerintem. Kiegészitők cseréjével könnyen változtatható 😉 amugy szivem csücske a cementlap, de színeset már nem választanék. Szóval nagyon örülök a döntésemnek 5 éve 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a szürkés nagyon esélyes

      azt hiszem, eljött a pillanat, amikor a hangulattáblák készítését nem halogathatom tovább ;)

      Törlés
  5. Otthon vagy Lakáskutúra legújabban láttam színeseket, aminek felülete, színe szép. Ha jól emlékszem riport volt a készítőjével. Engem az varázsolt el nagyon. Nálunk pl. konyhában parafa van csempe helyett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a magazin-tippet, megnézem! Jól érzed, Holdgyöngy, hogy miközben próbálok időtálló stílusban gondolkodni, szeretnék néhány helyiséget "megemelni" az érdekes, szép felületű burkolattal.

      És milyen a parafa pl. a tűzhelynél?
      Bevallom, én nagyon nem szeretnék csempét tenni a tűzhely mögé -- de extra jól takarítható burkolat kell.

      Ötletem sincs, ez egy piaci rés szerintem...

      Törlés
    2. Idelinkelek egy bejegyzést a konyháról: https://lmaim-hzunk.blogspot.com/2019/04/a-konyha-taminak.html. Körben parafa van, a tűzhely fölé csempe került, de milyen minőség nem tudom. Kizárásos alapon választottuk, mert a meszelt fal a főzés miatt mindig piszkos volt, s ez takarítható. http://patakitiles.com/gallery/ eredetileg tőlük akartam választani, nekik is vannak egyszínű lapjaik, de a kis mennyiség miatt még válaszra sem méltattak. Mintás vagy egyszínű? Szerintem kis felületet feldob a mintás, kérdés az, hogy milyen is az a minta?

      Törlés
    3. Nagyon barátságos a konyhátok, és ott is ragadtam a blogon olvasgatni.. Burkolat-ügyben írok a fejleményekről nemsokára. Rengeteget segítettetek!

      Törlés
  6. Nekem is mindig az volt az érzésem, hogy nagy minták talán jól néznek ki egy milliomos palotájában, de csak ott. Miért? Mert neki van elég pénze, hogy akárhányszor elege lesz belőle, kicserélheti. Persze 1999 és 2008 között, amikor mi építkeztünk még nem voltak ilyenek, de ha lettek volna, akkor sem érdekeltek volna.

    Mindig a hosszútávú, tartós, nem kirívó színű/mintájú burkolatokat kultiváltuk. Ha akarsz egy accent wall-t, vagy bármi izgalmas, nagyon divatos statementet, azt olyasmivel kellene elérni, ami nem kerül egy vagyonba és könnyen/olcsón cserélhető. Nálunk, mint talán emlékszel, piros Bramac tégla utánzat van a konyhában, előszobában és az összes tornácon. A Bunkhouse padlólapjai mind csempék, a Kotege-ben is. A pesti lakásban van gres lap is, szürke meg beige. Minta sehol és nem bántam meg. Persze izlések és pofonok. Ja, és vigyázz a méretre, mert minél nagyobb a több lapból összerakott minta, annál kisebbnek látszik a szoba.

    Bocsi, hogy ilyen negatív vagyok, de ezek a nagy cement lapok, hangos színek és minták, nem az én világom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, emlékszem és nálatok nagyon tetszett az a tégla jelleg! A szerszámos kamrában nálunk is esélyes.

      Ma már szetneztem a szemem a neten, greslapokat keresve, majd beszámolok.

      Nagyon örülök, hogy leirtad a véleményed, mert sejthető, hogy az arabos cementlap utánzat az új almediterran csempe.

      Törlés
  7. Tavaly lett felújítva a házunk. A konyha és ebédlő/nappali nem tudom minek nevezni (a házba belépve ebbe a helységbe jutunk) padlóján gondolkodtam sokat. 3 kutya és 2 macsek van, akik benn laknak. Követ a földszinten nem akartam, mert hidegnek tartom, a választásom a fokozott terhelés miatt a vinyl padlóra esett. Nagyon szeretem. Fel lehet mosni bő vízzel, mert vízálló, ellenáll a kutya és macska karomnak, lehet mezítláb mászkálni rajta. Házilag is lerakható mint a laminált parketta. Már sok mintával és színben kapható.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Dömi Mami, nézegetem a vinylpadlokat is! Fontos a felmoshatosag, nalunk is az előtér - üldögélőben leginkább.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…