Ugrás a fő tartalomra

Burkol(a)t célzások II.

Az elmúlt egy hónap során rátaláltam a házhoz jelenleg szükséges padlólapok közül háromfélére, sőt, közülük kettőt meg is rendeltem! A napokban átveszem őket, és egyszerűen szuper érzés, hogy egy része a problémának megoldódott. Nem letudtam, hanem ötezer munkaórányi keresés után meglett a két kis lieblingem. Nemsokára a blogon is bemutatom a választásaimat, a mostani bejegyzésben azonban még nézzük meg azt a fázist, amikor javában tartott az inspirációgyűjtés.


Nekem a burkolatbolt olyan, mint az írószerbolt, a Spotify, a Pinterest vagy másnak a csokoládé- és cukorkabolt: a fantáziám végtelen loop-módba vált, a dopamin- és endorfintermelés az egekben, és nem tudom abbahagyni a kombinációk kielemzését, a tobzódást. Ha egyszer bejutok, nehéz magamat onnan elrángatni és visszanyerni a józan eszem.

nem ezt választottam, de azért <3

Két dolgot akartam még az előző burkolatos bejegyzés kapcsán mondani:

1. Köszönöm a sok tippet és tapasztalatot, több irányba is elindítottatok. Nagyon hasznos volt az összes észrevétel, személyes példa. Mindig írjatok!

2. A (kicsit vagy nagyon) mintás padló + fehér csempe, fehér szaniter irány szerintem kvázi örökzöld, legalábbis sokkal több karaktert ad, mint a blah-unalmas bézs/szürke/barna padló, amit egy idő után legszívesebben elrejtenénk (ezt is a younghouselove blogról tanultam, többek között), HA az a padlóminta tényleg nagy szerelem és már jó ideje az, és mindig visszatér rá az ember, és nem tudja elengedni. Ezért a cementlap-utánzatok az összes hátrányuk ellenére maradtak - legalábbis a fejemben.


+ 1: azt is felfedeztem, hogy a külföldi oldalakon a farmház-stílushoz vagy a skandináv jellegű konyhákhoz előszeretettel választják a famintás járólapot, és nagyon nem kérnek elnézést miatta. :-)

Szóval, elmentünk még egy helyre, és bár az árak itt is az égbe szöknek, remek tanulságai voltak a túrának. Mutatom a kedvenceimet. Vigyázat, azt nem állítom, hogy végül ennyire színes, tarka, vibráló lett a választásom (és az ellenkezőjét sem). Nem tagadom, hogy nagyon tetszik ez a vonal továbbra is.















Ezek vannak -- meg a kis szívdobogások, amiket keltenek.


kakukktojás // pesti bérház




Megjegyzések

  1. Érintettnek érzem magam a famintás járólappal :P még mindig imádom! pont ma írtam bejegyzést arról, hogy a ház úgy, ahogy van, jól működik. Igen, a járólap is :D
    https://tanyaahegyen.blogspot.com/2019/09/az-eddigi-tapasztalatok.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megyek olvasni, Zsuzsi! Én pedig egyre több helyen látom, és most már van "szemem" észrevenni is.

      Törlés
  2. Éppen ma láttam valahol egy mintát, gondoltam rád.Az a bérházi, klasszikus, szép. Hiába, tudtak a régiek. Szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kidolgozottak, művésziek, jó értelemben véve bonyolultak -- imádom őket.

      Törlés
  3. Az a ferde csíkos nagyon vagány!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, hogy neked is bejön! A nyári konyha burkolata eleve ilyen csíkos. Szóval, esélyes...

      Törlés
  4. Pompás időszak a tervezésé, amikor még bármi lehet a térből, a szobából! Számtalan variációt lefuttatni fejben, látványterveket, inspirációkat gyűjteni. :-) Az üzletben járva aztán szembesülni a realitással, az árakkal - ahol jártál, a nagyobb felületeken bemutatott különböző szépségek valódi segítséget jelentenek, jobban elképzelhető így a burkolat mondjuk a konyhában, mint 1-1 elem alapján. Mivel kedvesen biztattad olvasóidat, hogy írjunk csak bátran, és mivel nemrég estem át hasonló tortúrákon: a kortalan alapokra szavaztunk, amit akár 20 év múlva is szívesen nézünk, és a jó minőségű burkolatra, ami ezt az időt ki is bírja. Pl. a padlón octogono + taco hoz egy kis semleges eleganciát.
    A pesti bérházak burkolata hatalmas szerelem! A vizes helyiségekben eredetileg ilyen volt nálunk, de az előző tulaj valami brutális ragasztó felhasználásával álmediterrán selejttel burkolta le, Mekk mester módjára - a felső lapok eltöredeztek a szakszerűtlen lerakástól, az alsó gyönyörűség menthetetlen lett. Sajnos.
    A bútorokkal könnyebb játszani, lefesteni egy vagány színnel, vagy merész huzatot (egy vidám takarót) választani a székre, fotelra. No és akármennyire is próbálkozom nem felhalmozni a tárgyakat, de a kedvencek karakteresek, némelyek színesek, akadnak bohémek, a zsizsegésükhöz kell egy kis nyugodt háttér. :-)
    Kíváncsian és drukkolva lelkes olvasód:
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elnézegetem a kedvenc fotóimat, és mindegyiken a fa hajópadló tetszik még nagyon.

      Visszaemlékszem arra, hogy a házunkban mi tetszett elejitől fogva: a fa hajópadló. Irtó széles keményfa deszkákból állt a Vitorlás szobában, nem csónakosodtak azok meg sehány évtized alatt sem, csak a vizesedés miatt muszáj volt felszednünk őket.

      Luca, te blogolsz is? Instagramon megpróbálok visszakeresni, hogy rád találjak.

      Sosem gondoltam volna, de most képzeld, azt fogom tenni bútor-ügyben, hogy, ha egyszer végre ki lesz festve minden szoba, akár kényelmetlenül is, szinte rakodófelület nélkül fogjuk használni őket, ezalatt kiderül, hogy pontosan hány polc stb. kell, és kivárom, amíg megtalálom a megfelelő darabokat. Ebből a szempontból hasznos volt az a rengeteg pakolás és emelés, amit muszáj volt és lesz vállalnunk: besokalltam! :-)

      Törlés
  5. Hajópadlón gondolkodsz? Elképesztően jól hangzik!
    Se blog, se insta, se face, teljes detox - csak (kútba hullott) szenvedélyes tervezés. Azt fejben is lehet. :-D
    Luca

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…