Ugrás a fő tartalomra

Burkol(a)t célzások II.

Az elmúlt egy hónap során rátaláltam a házhoz jelenleg szükséges padlólapok közül háromfélére, sőt, közülük kettőt meg is rendeltem! A napokban átveszem őket, és egyszerűen szuper érzés, hogy egy része a problémának megoldódott. Nem letudtam, hanem ötezer munkaórányi keresés után meglett a két kis lieblingem. Nemsokára a blogon is bemutatom a választásaimat, a mostani bejegyzésben azonban még nézzük meg azt a fázist, amikor javában tartott az inspirációgyűjtés.


Nekem a burkolatbolt olyan, mint az írószerbolt, a Spotify, a Pinterest vagy másnak a csokoládé- és cukorkabolt: a fantáziám végtelen loop-módba vált, a dopamin- és endorfintermelés az egekben, és nem tudom abbahagyni a kombinációk kielemzését, a tobzódást. Ha egyszer bejutok, nehéz magamat onnan elrángatni és visszanyerni a józan eszem.

nem ezt választottam, de azért <3

Két dolgot akartam még az előző burkolatos bejegyzés kapcsán mondani:

1. Köszönöm a sok tippet és tapasztalatot, több irányba is elindítottatok. Nagyon hasznos volt az összes észrevétel, személyes példa. Mindig írjatok!

2. A (kicsit vagy nagyon) mintás padló + fehér csempe, fehér szaniter irány szerintem kvázi örökzöld, legalábbis sokkal több karaktert ad, mint a blah-unalmas bézs/szürke/barna padló, amit egy idő után legszívesebben elrejtenénk (ezt is a younghouselove blogról tanultam, többek között), HA az a padlóminta tényleg nagy szerelem és már jó ideje az, és mindig visszatér rá az ember, és nem tudja elengedni. Ezért a cementlap-utánzatok az összes hátrányuk ellenére maradtak - legalábbis a fejemben.


+ 1: azt is felfedeztem, hogy a külföldi oldalakon a farmház-stílushoz vagy a skandináv jellegű konyhákhoz előszeretettel választják a famintás járólapot, és nagyon nem kérnek elnézést miatta. :-)

Szóval, elmentünk még egy helyre, és bár az árak itt is az égbe szöknek, remek tanulságai voltak a túrának. Mutatom a kedvenceimet. Vigyázat, azt nem állítom, hogy végül ennyire színes, tarka, vibráló lett a választásom (és az ellenkezőjét sem). Nem tagadom, hogy nagyon tetszik ez a vonal továbbra is.















Ezek vannak -- meg a kis szívdobogások, amiket keltenek.


kakukktojás // pesti bérház




Megjegyzések

  1. Érintettnek érzem magam a famintás járólappal :P még mindig imádom! pont ma írtam bejegyzést arról, hogy a ház úgy, ahogy van, jól működik. Igen, a járólap is :D
    https://tanyaahegyen.blogspot.com/2019/09/az-eddigi-tapasztalatok.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megyek olvasni, Zsuzsi! Én pedig egyre több helyen látom, és most már van "szemem" észrevenni is.

      Törlés
  2. Éppen ma láttam valahol egy mintát, gondoltam rád.Az a bérházi, klasszikus, szép. Hiába, tudtak a régiek. Szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kidolgozottak, művésziek, jó értelemben véve bonyolultak -- imádom őket.

      Törlés
  3. Az a ferde csíkos nagyon vagány!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, hogy neked is bejön! A nyári konyha burkolata eleve ilyen csíkos. Szóval, esélyes...

      Törlés
  4. Pompás időszak a tervezésé, amikor még bármi lehet a térből, a szobából! Számtalan variációt lefuttatni fejben, látványterveket, inspirációkat gyűjteni. :-) Az üzletben járva aztán szembesülni a realitással, az árakkal - ahol jártál, a nagyobb felületeken bemutatott különböző szépségek valódi segítséget jelentenek, jobban elképzelhető így a burkolat mondjuk a konyhában, mint 1-1 elem alapján. Mivel kedvesen biztattad olvasóidat, hogy írjunk csak bátran, és mivel nemrég estem át hasonló tortúrákon: a kortalan alapokra szavaztunk, amit akár 20 év múlva is szívesen nézünk, és a jó minőségű burkolatra, ami ezt az időt ki is bírja. Pl. a padlón octogono + taco hoz egy kis semleges eleganciát.
    A pesti bérházak burkolata hatalmas szerelem! A vizes helyiségekben eredetileg ilyen volt nálunk, de az előző tulaj valami brutális ragasztó felhasználásával álmediterrán selejttel burkolta le, Mekk mester módjára - a felső lapok eltöredeztek a szakszerűtlen lerakástól, az alsó gyönyörűség menthetetlen lett. Sajnos.
    A bútorokkal könnyebb játszani, lefesteni egy vagány színnel, vagy merész huzatot (egy vidám takarót) választani a székre, fotelra. No és akármennyire is próbálkozom nem felhalmozni a tárgyakat, de a kedvencek karakteresek, némelyek színesek, akadnak bohémek, a zsizsegésükhöz kell egy kis nyugodt háttér. :-)
    Kíváncsian és drukkolva lelkes olvasód:
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elnézegetem a kedvenc fotóimat, és mindegyiken a fa hajópadló tetszik még nagyon.

      Visszaemlékszem arra, hogy a házunkban mi tetszett elejitől fogva: a fa hajópadló. Irtó széles keményfa deszkákból állt a Vitorlás szobában, nem csónakosodtak azok meg sehány évtized alatt sem, csak a vizesedés miatt muszáj volt felszednünk őket.

      Luca, te blogolsz is? Instagramon megpróbálok visszakeresni, hogy rád találjak.

      Sosem gondoltam volna, de most képzeld, azt fogom tenni bútor-ügyben, hogy, ha egyszer végre ki lesz festve minden szoba, akár kényelmetlenül is, szinte rakodófelület nélkül fogjuk használni őket, ezalatt kiderül, hogy pontosan hány polc stb. kell, és kivárom, amíg megtalálom a megfelelő darabokat. Ebből a szempontból hasznos volt az a rengeteg pakolás és emelés, amit muszáj volt és lesz vállalnunk: besokalltam! :-)

      Törlés
  5. Hajópadlón gondolkodsz? Elképesztően jól hangzik!
    Se blog, se insta, se face, teljes detox - csak (kútba hullott) szenvedélyes tervezés. Azt fejben is lehet. :-D
    Luca

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má