Minek neked az a pajta? (II. rész)

Elárulok néhány titkot.

terveim vannak a pajtával kapcsolatban, de nem konkrét üzleti tervek; egyszerűen csak tudom, hogy jó lesz, ha ez az épület is a miénk marad.

idén nyáron a kitakarítását és a falai vízszigetelését elvégeztettük, több idő viszont nem jutott rá, annyit kellett a főépülettel foglalkozni.

biztosan nem máról holnapra lesz belőle valami, úgyhogy ez a történet is türelemre (és kitartásra, kreatív gondolkodásra, no meg: árral szemben menni) tanít.

a macskánk egyik kedvenc helye a pajta mögötti árokpart. Amikor hosszú percekig (órákig) ott üldögél, én pedig állok mellette, mindig terveket szövögetek.

a jelenlegi állás szerint féltető fog kerülni az épület tetejére: az a ferde, hátrafelé csapott fajta (nem az én ötletem, de szerintem zseniális, mert így talán kigazdálkodható a rengeteg egyéb felújítási munka mellett).

elképzelhető, hogy a saját kis nyárerdőnkből fogunk faanyagot nyerni a féltetőhöz.

nem szívesen vágatok ki fákat, hármat-négyet sem (mindegyikhez kötődöm), ugyanakkor nem szívesen hagyok ősrégi épületet tető nélkül évekig, úgyhogy nem nagyon van más választásunk.

apropó: úgy látszik, idén ősszel kivágják az épület mögötti, veszélyes fákat: ez nem az erdőnk területe, hanem a rá merőlegesen húzódó árokpart. A kőrisfák éppen a pajta mögött magasodnak, és kb. tíz éve, egy viharban végzetesen meg is rongálták a tetejét;

tulajdonképpen előnyösebb a pajta fekvése a telken belül, mint magáé a házé, hiszen közel van az erdőhöz és messzebb van az úttól.

a lelki szemeim előtt nagyon letisztult enteriőrt látok, egyterű nappali-konyhával, különálló nagy hálószobával (esetleg két kisebb szobával) és fürdővel;

én vagyok az az ember, aki a dézsából kiképezett kádakra mindig csak a száját húzta, hogy "hú, de machen." jelenleg komolyan fontolgatom a témát.

mindenhová vaskályhát képzelek a fentiekhez;

a pajta lesz az a hely, ahol mindent felhasználunk az eddig megmaradt-felszedett padlókból, amit csak tudunk;

imádom az íves részeit meg az "ipari" jellegét, és ki is fogom hangsúlyozni, ahol csak tudom.

Nektek van hasonló projektetek házon vagy telken belül?

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban