A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.

(P.B. fotója <3)

My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így tél derekán ilyen képekkel motiválom magam:

(forrás: Country Home magazin)

Tavaly karácsonykor sikerült betartani azt, hogy ne túlzó értékben vegyünk egymásnak hozzon a Jézuska ajándékokat. Ennek ellenére nem valami fényes a január anyagilag. És a február sem... Kreativitást igényel, hogy ne legyen szürke és unalmas. Anyukámmal, akinek mostanában lesz a születésnapja, tartottunk egy tök jó napot: voltunk turkálóban, és féláron találtunk néhány cuccot (új, címkéseket is), aztán vettünk finom ebédet, hazafuvaroztam, kicsit olvastam, kávéztunk, és ugyan szinte azonnal vissza kellett indulnom, mégis nagyon klassz volt.

Éppen ezért jó a Latte Faktor tudatában lenni: attól, hogy szándékosan ritkábban élek a hétköznapi luxusdolgokkal, sokkal jobban tudom értékelni őket. Teljesen fel tud villanyozni egy "új" - akár másvalakinek vett - ruhadarab, egy nem általam főzött ebéd, egy jó kávé.

Emellett néha arra is figyelmeztetem magam, hogy a spórolási kényszer és a szegénység nagyon sok ember számára nem azt jelenti, hogy mondjuk, a DeLuxe Premium mosogatótabletta helyett egy hónapig a Classic változatot kénytelen a gépbe helyezni. Most nem részletezem - demagóg és pontatlan lenne -, hogy miket jelent. De azt biztosan, hogy nincsen mosogatógépe (sem). Vagy tiszta ivóvize*, például.

My other happy place

Vidéken ott a Ház, a városban pedig van kultúrdömping, tömegközlekedés és wifi (többnyire, haha).

Ha már itt kell lenni, fiziológiai igényem volt arra, hogy január közepén meghallgassam a közeli jazzklubban az ingyenes vizsgakoncerteket, és az első kettőnek csak a felén tudtam ott lenni..., de ennek is örülök, még így is napi másfél-két óra élő zenét jelentett.

az egyik legígéretesebb csapat produkciójának vége

Lett egy új kedvenc sztenderdem; több változatát hallottam, mire rájöttem a címére. Olyan deja vu-érzés volt; tulajdonképpen mindig is ismertem ezt a számot, miközben nem.

(..ahogy az első pár verzió hallgatása közben lázasan próbálom megtalálni "akvadzsí bebe"-t a telefon keresőjében..)

Szóval, *Aqua di Beber - pedig aztán a bossanova egyáltalán nem áll közel hozzám, de ez valami isteni. Elképesztően fülbemászó - napok óta tart a dallamtapadás. A gyerekek fejvesztve menekülnek, amikor látják, hogy éppen feléjük tartok, és mindjárt dúdolni fogom. 🙉🙉 Vigyázat, én szóltam.

(szeretném külön kiemelni a videoklip futurisztikus jellegét)

Vannak új YouTube-felfedezetteim is:

• gyerekzenekartól underground szám;
• reggeli, energiát adó feldolgozás;
• egy vitaminkoktél a funk Nagymesterétől (ő is csinált Sunny-t, nem is akármilyet);
• és hát, a brit multitalentum.

Írom a felújítás-posztokat, és hozom őket, ahogy tudom!