vidéki városi

A munkám része, hogy "megtöröm a jeget", azaz ráveszek valakit arra, hogy beszéljen, sőt: minél akadálytalanabbul beszélgessen velem, akkor is, ha teljesen természetes módon először "le van fagyva" az idegen nyelv használata miatt.  Egy idő után az is nagyon fontos, hogy vissza tudjon kérdezni (ami nyelvtanilag sem olyan egyszerű). Szerencsére még mindig érdekel, amit az emberek mondanak, enélkül nehéz lenne ezt jól művelni; amikor pedig kibontakozik belőle valami, amiben mindkét fél sérülékenysége, igazi énje megmutatkozhat, azt szeretem a legjobban. Ez arról jutott eszembe, hogy mostanában több érdekes beszélgetést folytattam. Közülük kettőt  -- ami fontos: nem az óráimon zajlott társalgásokról van szó! -- kontrasztív elemzésnek fogok alávetni itt, a blogon, bocs. :-) Nehéz úgy beszélni róluk, hogy ne derüljön ki, hol és kivel dumcsiztunk (két különböző napon, két különböző helyszínen), de azért megpróbálom ezeket a körülményeket elrejteni, mert nem lenne korrekt...

Nagy újdonságot biztosan nem mondok azzal, hogy zenére jó futni, vagyis inkább megfordítva: sok ember számára a futás zenehallgatás közben igazán jó.  Én most ugyan addig erővel tartom magam vissza még a kocogástól is -- a sprintekről nem is beszélve --, amíg részt nem veszek egy talpvizsgálaton, de számomra is meglepő, hogy a röpke öthónapnyi edzőtermi aktivitásom egyik nagy élménye a futás lett. Ráadásul úgy, hogy futógépet előtte csak képen láttam. Olyan, mintha az alkatomhoz illene ez a fajta kardiómozgás -- vagy csak a dopaminfröccs miatt csinálom, ezt nehéz megmondani. Sőt, ha már ilyen vallomásos lett ez a bejegyzés: az is lehet, hogy a futást magát igazából továbbra is szívből utálom :P, egyszerűen a zene, pontosabban a zene által okozott boldogságlöket kedvéért tolom a nagyjából húszperces intervalokat.  Mindegy, de annyit mondhatok: a tavalyi évem nagy hibája volt, hogy nem mentünk el a Scary Pockets veszprémi koncertjére. Egy kicsit gondolkodtam rajta, de aztán győz...

  ...és olyanok, amiket egyáltalán nem.  <3: 1. A legtöbbször úgy érkezünk, hogy a füvet éppen az előző napon nyírták le, és olyankor mindig azt érzem, amit akkor, amikor először néztük meg a házat hat évvel ezelőtt: hogy ez egy mesés, hatalmas telek, egy csodás, régi házzal, ami mindig is ránk várt. 2. Mindig nyílik valami új: vár egy illatos, burjánzó növény, ami a legutóbb még nem virágzott. 3. Hatalmasakat lehet pihenni és aludni bent, a hűvösben. A hőségben a spalettákért vagyok irtó hálás. Most is szuper kedvem van a délutáni pihenő után. :) 4. Pont jó egy csomó minden: pont jó méretű a Gerendás szoba, pont elég kemény az ágy, ideális méretű a nyári konyha, tökéletes, hogy L alakú a ház, és nem lát minket senki a teraszon. Az építészetért rajongó részem minden alkalommal tobzódik ezekben: imádom, ha valamit jól terveztek meg. 5. Mindig rengeteg teendő van, ami mentálisan nagyon hasznos, és isteni érzés, amikor úrrá lettünk a káoszon. Nemrég olvastam, hogy a házimunka,...

Nem magyalunk van, hanem mahóniánk. (Kösz, B., a javítást.) Hoztam a házhoz is, hátha megered. Kaptam a születésnapomra bokrokat, így most már van a hosszú kerítés mentén fekete berkenyénk, homoktövisünk és tamariszkuszunk is (utóbbiból kettő kis ágacska: konkrétan azt várom tőlük, hogy úgy fognak burjánzani, mint az autópályák mentén a hullámzó, rózsaszínű társaik). Május 1-jén megint várt a teraszon a szomszéd bácsitól egy saját kötésű csokor, bár nem is tudta, hogy (nem fertőző) beteg vagyok. Nagyon-nagyon jólesett. Ami még szenzációsabb volt, az az, hogy aznap még kaptam tőlük három hatalmas és nagyon szép szobanövényt. Ha meglátogatja őket az ember, csak azon törik a fejüket, mit adhatnának, pedig, mint kiderült, nekik volt évfordulójuk. (Vittem másnap olyan bonbont, amit tudom, hogy szeretnek.) Nem ott lakunk már, mégis voltunk lomizni a belvárosban: igaz, csak egy órát töltöttünk ott, de megtaláltuk a nekünk éppen kellő kaspókat, a világ legjobb felírócetlijeit, hófehér papírsza...

Amikor megveszek egy festékspray-t, mindig eszembe jut, hogy klassz találmány, jól lehet vele haladni, de később csak gond lesz: ha elkezdem használni, vagy kevés lesz az adott felületre, és akkor kell szerezni még egy pontosan ugyanolyat (nyilván húsvétvasárnap délután), vagy sok lesz, és akkor be fog száradni, és majd dobhatjuk ki.  Most az első számú eset állt elő, de új spray vásárlása nélkül meg akartam oldani a helyzetet. Volt három kopott, lomtalanításon talált tárgy, amiket tavaszi dekorációnak szántam: egy gyertyatartó, egy tálca és egy kosár. Rémlett, hogy valamilyen festék még van a garázsban, és meg is találtam egy icike-picike maradék mentaszínű spray-t (erről azt gyanítottam, hogy be van száradva, de nem volt), illetve egy bontatlan sötétebb zöldet. Itt el is dőlt, hogy a gyertyatartó lesz mentaszínű, a tálca egyenletes zöld, és ha marad valamennyi, akkor a kosár is kap belőle egy kis frissítést. A kiindulópont: Pár perc alatt elkészültek, ebben a meleg, szellős időbe...

1. Aki ismer, tudja, hogy van néhány írószer, amivel le lehet venni a lábamról. Közülük is a Sharpie a legnagyobb kedvencem; mondhatni, nem tudok nélküle dolgozni sem. A macskánk egy ideig folyton ellopta ezeket a szent Sharpie filceket, és befocizta őket a vitrin alá, ahonnan lehetetlen kiszedni bármit (szerintem sokhónapos virslikarikák is vannak ott ugyanilyen focizásokból eredően), és akkor nem nagyon tudtam dolgozni... El tudjátok képzelni, ahogyan azért egy hosszú, vékony rúddal minden alkalommal behasaltam a vitrin elé, hátha meglesznek, de nem. Most viszont találtam egy egész Sharpie-készletet nagyon akciósan, amihez tolltartó és füzet is jár, és egészen le vagyok nyűgözve. Az is jó, hogy be lehet cipzározni a tolltartót, így a legtöbbször nincs vita R-rel, aki persze, pályázik a tartalmára, de hiába. 2. Teddy Swims-maratonban vagyok egy ideje, a gym-ben is, és egyrészt mindig mosolyognom kell, olyan elképesztően tehetséges és közben aranyos, életigenlő stílusa van -- kvázi sze...

 A teák még mindig kitartanak, az edzőterembe még mindig járok, izom még mindig nem látszik. :P Eléggé biztos vagyok abban, hogy semelyik edző sem olvassa a blogom, ezért merem leírni: az egyikük edzőcuccára az van ráírva hatalmas betűkkel, hogy Animal . Milyen találó. :-)  Ad ösztönök: sajnos van addiktív része is az edzésnek, de nem fogom hagyni, hogy elvegye az örömöm ez az egészen elképesztően erős hajlam bennem, ami miatt már rohadt sokat szenvedtem eddig is. Most mentálisan én akarok az erősebb lenni. Már csak azért is, mert úgy gondolom, nagyon fontos lenne folyamatosan fittnek lenni, ezt ráadásul a tudomány mai állása szerint ötvözni kellene egyfajta időszakos böjttel -- életmódszerűen. Nálam legalábbis biztosan nem működik már a napi hosszú séta plusz egy kis biciklizés - egy kis úszás - sokszor kicsit, néha nagyot evés rendszere, ami tök igazságtalan, és régen bőven elég volt, de akkor is tény. Kivettünk egy albumot a könyvtárból, és pár pillanatig komolyan felmerült...