Ugrás a fő tartalomra

Új (tkp. régi) dolgok

Szerző:

1. Aki ismer, tudja, hogy van néhány írószer, amivel le lehet venni a lábamról. Közülük is a Sharpie a legnagyobb kedvencem; mondhatni, nem tudok nélküle dolgozni sem. A macskánk egy ideig folyton ellopta ezeket a szent Sharpie filceket, és befocizta őket a vitrin alá, ahonnan lehetetlen kiszedni bármit (szerintem sokhónapos virslikarikák is vannak ott ugyanilyen focizásokból eredően), és akkor nem nagyon tudtam dolgozni... El tudjátok képzelni, ahogyan azért egy hosszú, vékony rúddal minden alkalommal behasaltam a vitrin elé, hátha meglesznek, de nem.

Most viszont találtam egy egész Sharpie-készletet nagyon akciósan, amihez tolltartó és füzet is jár, és egészen le vagyok nyűgözve. Az is jó, hogy be lehet cipzározni a tolltartót, így a legtöbbször nincs vita R-rel, aki persze, pályázik a tartalmára, de hiába.

2. Teddy Swims-maratonban vagyok egy ideje, a gym-ben is, és egyrészt mindig mosolyognom kell, olyan elképesztően tehetséges és közben aranyos, életigenlő stílusa van -- kvázi szerény maradt, miközben egy szupersztár --, másrészt szétaggódom magam, hogy túl fogom őt is hallgatni, és akkor mi lesz: milyen zenére fogok tornázni. Néha érzem a jeleket, hogy nagyon ráfüggtem és túltolom. Őt is Julia, a basszusgitáros csaj YouTube-csatornájáról ismertem meg még évekkel ezelőtt. A számai közül a 911-t azért imádom, mert nagyon vicces, és ezért sok holtponton segített túljutni, a Lose Control egyszerre letaglózó és felemelő mestermű (futáshoz nem javaslom), de most a Valerie-t ajánlom inkább, a vibe miatt:

                                                                              cute

3. Nyilván az eddigiekből is kiderült, hogy teljesen newbie vagyok az edzőteremben, például szombaton szólt valaki állati helyesen, hogy ne lökjem a súlyokat, hanem [és itt megmutatta a helyes technikát], és arról is csak hozzávetőleges fogalmaim vannak, hogy -- azt hiszem -- edzés után háromnegyed órával legkésőbb nagy adag fehérjét kellene fogyasztani, úgyhogy szoktam például overnights oats-szal készülni: ha előző este magamnál vagyok, akkor összekeverek nagyszemű zabpelyhet, csokis fehérjeport, kókusztejet, vizet, chiamagot, illetve fagyasztott áfonyát/feketecseresznyét, és éjszakára a hűtőben hagyom. Persze, mindig is tudtam, mi az a zabkása, de ez kicsit új dimenzióba emeli így, és nagyon hálás szoktam lenni érte, amikor felpörögve, de rogyadozó térdekkel megérkezem, és dolgozás előtt alig van időm enni.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk