A teák még mindig kitartanak, az edzőterembe még mindig járok, izom még mindig nem látszik. :P
Eléggé biztos vagyok abban, hogy semelyik edző sem olvassa a blogom, ezért merem leírni: az egyikük edzőcuccára az van ráírva hatalmas betűkkel, hogy Animal. Milyen találó. :-)
Ad ösztönök: sajnos van addiktív része is az edzésnek, de nem fogom hagyni, hogy elvegye az örömöm ez az egészen elképesztően erős hajlam bennem, ami miatt már rohadt sokat szenvedtem eddig is. Most mentálisan én akarok az erősebb lenni. Már csak azért is, mert úgy gondolom, nagyon fontos lenne folyamatosan fittnek lenni, ezt ráadásul a tudomány mai állása szerint ötvözni kellene egyfajta időszakos böjttel -- életmódszerűen. Nálam legalábbis biztosan nem működik már a napi hosszú séta plusz egy kis biciklizés - egy kis úszás - sokszor kicsit, néha nagyot evés rendszere, ami tök igazságtalan, és régen bőven elég volt, de akkor is tény.
Kivettünk egy albumot a könyvtárból, és pár pillanatig komolyan felmerült bennem, hogy el kellene lopni veszíteni valahol a lakásban, annyira gyönyörűek az illusztrációi. Mindig is vonzódtam a biológiai témájú grafikákhoz, metszetekhez, úgyhogy azt hiszem, engem jobban érdekel, mint E.-t, hiába tanul most ő az állatvilágról -- eleve én találtam rá a könyvre, és erősködtem, hogy hozzuk haza.
Láttam egy nagyon inspiráló videót, amelyik arról szólt, hogyan kell "lecsendesíteni" a lakás helyiségeit, merthogy a tárgyak folyamatosan üzeneteket küldenek nekünk: "tegyél el", "dobj ki", "mosogass el" stb. Bár nem szeretem az ilyen jópofizós elnevezéseket, van benne igazság. A módszer lényege pofonegyszerű: minden könnyen mozdíthatót ki kell pakolni a szobából, és csak azt szabad visszavinni, ami tényleg kell oda és jólesik látni. Pontosan ezt fogjuk tenni a nyári konyhával, mert kezd megint elfajulni a helyzet, annyira sokat vagyunk ott, és olyan sok mindent teszünk le kutyafuttában.
Egyébként a nagy projekt az elmúlt hónapokban a háznál az volt, hogy befejezték a gázfűtés kiépítését, ami nagy megkönnyebbülés, pláne azért, mert J. nagyon szépen befedte az árkot, így most már nem ciki az udvarunk utca felőli része (ezt J. munkatársai is megerősítették, tehát eddig ciki volt, amit valamennyire azért tudtam, csak hárítottam).
Elkezdtük a hatméteres mogyoróbokrok megnyirbálását, jól elleszünk vele még pár hétig.
Gyönyörű a tavasz -- várom, hogy meg lehessen nyitni kint is a vizet, és ültetni még ezt-azt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése