vidéki városi

Az év végi utazás előtt eldöntöttük, hogy nagyon kevés bevásárlást fogunk végezni a háznál, mert akkor hol a kikapcsolódás, ha mindig boltokba rohangálunk. Ezt az elhatározást, bár most is helyesnek tartom, mindig megbánom, amikor be kell pakolni az utazáshoz, mert először kivitelezhetetlennek tűnik a dolog. Karácsony után is nagyon sokáig hordtam ki és passzíroztam be az alapanyagokat az autóba, mire végre el tudtunk indulni. Nyilván ilyenkor túlkészül az ember, így végül rengeteg ételt haza is hoztunk, de mi nem vagyunk képesek máshogyan csinálni, azt hiszem, és az a része nem rossz, hogy januárban mindenféle van a mélyhűtőben, amit csak meg kell melegíteni. Amikor odaérünk, az első óra mindig azzal telik, hogy tüzet próbálunk csiholni (úgy értem, minimum három kályhában), ezalatt mindent, de mindent kihordunk az autóból a terasz asztalára és a nyári konyhába, és kezdődik a szortírozás: melyik táska hová való. Ha eközben sikerül meginni egy teát/kávét, és elkezd meleget adni a Salgó ...

     A karácsonyi dekoráció sosem volt az abszolút kedvencem, de tavaly a dobozaimból majdnem mindent használatba vettem; most valahogy jobban inspirált, ha bárhol szép díszítéssel találkoztam, sőt: voltam ablak-spottingolni is, azaz kifejezetten azért sétálni, hogy megnézzem, ki, hogyan készül az ünnepre.        Szuper ötleteket gyűjtöttem, az egyik kedvencem az, amikor minden ablakba egy-egy nagyon szép, egyedi figurát akasztanak ki szép szalagra függesztve, például angyalt, szamarat, szerecsen királyt (semmiképpen sem csillogó-villogó, hanem kb. iparművészeti igényességű vagy s.k. darabokat).      Két közhelyes igazság rám is érvényes: 1. jobban élvezem a készülődést, mint magát az ünnepet; 2. január első hetében azért jólesik majdnem minden, karácsonyhoz kötődő dolgot elpakolni, mert addigra telítődik az ember. Egész télen nagyon szeretem viszont a füzéreket (például a kávézók ablakában is). A legjobb programjaink a következők voltak...

Valószínűleg most már tényleg fel fogja adni az öt és fél éves telefonom akkumulátora -- tökéletes ébresztő vasárnap hajnalban --, úgyhogy sietek ennek a bejegyzésnek a megírásával. :P      A januárban az a jó, hogy... nem túl sok minden, de az teljesen feldobott, hogy a kedvenc használtruha-boltunkban végre olyan mértékű leárazás volt, aminek hatására nem bűntudattal, hanem egyfajta lazasággal lehetett válogatni, és szerintem H-val irtó jó dolgokat találtunk 200-500 forintokért. A kedvencem egy bordó, a hátán Led Zeppelin-hímzéssel ellátott, hosszú farmering, ami nagyon úgy tűnik, hogy rám várt, de lett még többféle élénk színű, finomkötött felsőm (a hideg időszakban szinte mindig ilyenekben dolgozom), blézerem, pulóverem.     A kávé és főleg a tea szintén jó, még az adventi naptár is teaválogatás volt. Naponta 3-4 teafiltert biztosan leforrázunk, és mostanra rájöttem, hogy ezeknek a herbateáknak az összetevői közül az édesköményt szeretem, az édesgyökeret visz...

A hosszabb téli szünet kimondottan jólesett, mégsem volt elég arra, hogy ide is eljussak, pedig rengetegszer gondoltam, hogy "ezt most kéne megírni, amíg friss az élmény."      Örülök, hogy viszonylag sok minden történt; persze, mindig több programot találok ki, mint amennyi megvalósul, de többnyire el tudtam fogadni, ha a többiek valamelyik ötletemért nem rajongtak (például így mentem el egyedül Zebegénybe sétálni, ami teljesen rendben volt). Jó pár dolog nagyon szépen sikerült, és úgy látom, az emberek komolyan vágynak a közösségi élményekre és a melegségre. Az egyik trükk szerintem, hogy a karácsonyihangulat-gyűjtést jóval hamarabb, akár az adventi időszak előtt el kell kezdeni, akkor a barátok is jobban ráérnek találkozni stb. Idén így fogom szervezni, azt hiszem. A háznál felkerült a bejárati ajtó mellé a macskás agyagdísz, amit régóta őrizgettem.      A pajta környéke is rendezettebb lett: eltüntettük az összefűrészelt hulladékfát (J. nagyon klassz fa...

Gyönyörű, napos idő volt szombaton, kivéve a szelet, és jó volt úgy mászkálni, hogy csak a kezem fázott egy picit. Most már csípős a levegő, betegek is lettünk, és éppen az előbb szállingózott egy kis hó. (Másfél napja elkezdett poszt.) sweater weather <3 Boldog vagyok a pulóvereimmel (a képen csak használtan vásároltak vannak), sőt, ma már sokkal jobban szeretem a hűvösebb évszakokat, mint korábban, amikor áprilisi születésű lévén mindig csak a tavaszt vártam. Az ún. "elég a pulcsi" időszak szinte egész októberben tartott végül is. Az egyik városi öltözet, amit megkedveltem, a sportos dzseki (az enyém bordó, second hand, egy pamut, pont jó vastagságú darab, amit eredetileg biciklizéshez vettem) és fölé egy hosszú, steppelt mellény, és természetesen sál vagy kendő. Nem tudom, hogy fel lehet-e még venni mostanában, vagy túl hideg lett hozzá, majd meglátjuk. Amúgy a múlt héten még kb. mindenki így járt, vagy legalábbis azoknak a nőknek, akiket megfigyeltem, több mint a fele....

Nem tudom, hogy erkölcsi szempontból helyes-e; gyanítom, hogy nem, de minden komolyabb rendrakás, kacatmentesítés után megjutalmazom magam/magunkat valamivel.  Mivel mostanában nagyon sok dobozt néztem át, sok kényeztető dolog került elő: konkrétan találtam egy csomó rég elfelejtett tárgyat (olyanokat, mint például tökéletes állapotban lévő körömlakkok, bontatlan művészi képeslapcsomag, színes üveg mécsestartók), vettem is pár finomságot, vagy egyszerűen csak letöltöttem egy lakberendezési magazint és megnéztem egy hosszabb YouTube videót egy kis karamelles popcornt ropogtatva (ez utóbbi szerintem az egyik legbűnösebb édesség, ami valaha létezett, de tényleg, és az íze csak pár percig tudja  sem tudja feledtetni, hogy mennyire káros).  Egyébként igaz, hogy maga a rend, a kontroll érzése, a tágasság a jutalom: mindig elcsodálkozom, milyen megnyugtató kevesebb tárgy között tölteni a napokat. Jobban esik még a sok rutinfeladat is, ha van hely, és nem bosszant a rendetlenség....

Vegyes bejegyzés lesz a mostani: végre kipihenten keltem hajnalban, gyorsan rendet raktam a számítógépen a képek között, és találtam olyasmit, amiről mindenképpen akartam írni még azelőtt, hogy elkezdődik a nap. A fészer mellett megmaradt néhány fűszernövény a magaságyásban: menta, macskamenta... de még mindig a kútnál nő a zsálya, (tárkony,) rozmaring a legvígabban. Az őszi hónapokban is termett sok zsenge paprika az egyetlen magához tért tövön. Ad klímaváltozás: könnyen lehet, hogy még az úgymond utolsó, október végi fűnyírás sem lesz elég, annyira sok eső esett, és olyan enyhe az idő, a fű pedig napról napra nő. Sok levél is van még az ágakon. Szerettem volna venni egy akkus ágvágót, de későn kapcsoltam, és a legjobb árú elfogyott már, pedig nagy szükség lenne rá. J. töretlenül gereblyézi össze a leveleket, elképesztően sok van, mint mindig. Folyik egy nagy projekt befejezése is, amihez ásni is kellett, de erről majd csak a végén mesélek, addig izgulunk, hogy összejön-e a nagy hideg...