Vegyes bejegyzés lesz a mostani: végre kipihenten keltem hajnalban, gyorsan rendet raktam a számítógépen a képek között, és találtam olyasmit, amiről mindenképpen akartam írni még azelőtt, hogy elkezdődik a nap.
A fészer mellett megmaradt néhány fűszernövény a magaságyásban: menta, macskamenta... de még mindig a kútnál nő a zsálya, (tárkony,) rozmaring a legvígabban. Az őszi hónapokban is termett sok zsenge paprika az egyetlen magához tért tövön.
Ad klímaváltozás: könnyen lehet, hogy még az úgymond utolsó, október végi fűnyírás sem lesz elég, annyira sok eső esett, és olyan enyhe az idő, a fű pedig napról napra nő. Sok levél is van még az ágakon. Szerettem volna venni egy akkus ágvágót, de későn kapcsoltam, és a legjobb árú elfogyott már, pedig nagy szükség lenne rá. J. töretlenül gereblyézi össze a leveleket, elképesztően sok van, mint mindig.
Folyik egy nagy projekt befejezése is, amihez ásni is kellett, de erről majd csak a végén mesélek, addig izgulunk, hogy összejön-e a nagy hidegek előtt -- ha lesznek olyanok egyáltalán.
A középső szoba ágya kicsit ünnepi-népi stílusban:
Vele sréhen szemben áll egy konzolasztal, ami natúr jellegű, de át szeretném festeni kopott mentaszínűre, ez az egyik aktuális feladatom. Emellett van ezer másik, többek között a nyári konyha kacatmentesítése.
***
Amúgy többször akartam írni ide, de például a múlt hétre az nyomta rá a bélyegét, hogy kiderült egy szörnyűség, ami a környéken történt (ez speciel nem a ház környékén). Nem tudom, miért döbbentett meg ennyire, hiszen a közállapotokat híven tükrözi az is, ahogyan az emberek az állatokhoz viszonyulnak, de napokra iszonyatosan letaglózott. Kizárólag azért teszem ide az interneten talált képeket, hogy mindig emlékezzek arra, ezzel dolgom van: ha egy menhelyet vagy szervezetet támogatok, akkor úgy, ha személyesen segítek, akkor úgy, de nekem is tennem kell azért, hogy egy hajszállal javuljon a helyzet. Mert ez elviselhetetlen.
***
A helyteremtés folyamatosan zajlik, mostanában nagyon radikálisan rakok rendet. A múltkor flow-ba kerültem, amikor Anyukám ott volt a háznál: gyerekruhákat ismerősöknek, barátoknak is adtunk, illetve most már kellett találnom egy másik adományboltot, nehogy úgy érezzék az elsőben -- ennek megvolt az esélye --, hogy a teljes ruhatárunkat rájuk zúdítom. Ez a másik bolt nagyon menő és tökéletesen átlátható: amikor bevásárlókocsival behordtam az adományt, gyorsan körülnéztem, és nettó másfél perc alatt találtam egy szuper kapucnis pulóvert, egy vadiúj pizsamát és egy szintén címkés farmerdzsekit E.-nek, de azután leállítottam magam, mert ugye, nem az a cél, hogy újra feltöltsük a gardróbszekrényt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése