vidéki városi

Most tényleg: kellett nekünk ez az egész?!   (Pár hónappal ezelőtt írt poszt, lehiggadás után adom közre. De azért közreadom. Úgyis kedvez az időjárás a hangulatnak...) kezdem érteni azt a pengeszájat, a megkeményedett vonásokat...  Az elmúlt hét azzal telt, hogy gondos előkészítéssel átvertek és pénzt csaltak ki tőlünk. Majd, természetesen, nem végeztek el semmilyen munkát.  Iszonyúan sokat dolgoztam és pakoltam, átszerveztem mindent, hogy létrejöhessen ez a dolog. Szétfáradtam és agyonidegeskedtem magam. És végig sejtettük, hogy nem lesz meg. Pár héttel ezelőtt, amikor azt asszisztáltam végig, ahogyan az egyik családtagomat egészen gengszterszerű, ordenáré stílusban, a bunkóság, az átverés és az alpári fenyegetés egész napos adagolása közben költöztette arrébb egy cég párszáz km-rel, csak hüledeztem. Erre velünk is majdnem ugyanaz történik. [ isn't it ironic ] próbáltam viccesnek találni,  hogy 1976-os újságokat dobok ki rendrakás k...

Ha valamikor sikerült megoldanom egy lakberendezési kérdést, az mindig akkor volt, amikor rengeteg időt rászánva, vázlatot vázlatra halmozva, szétgondolkodva magam, agyonelemezve a témát eljutottam az utolsó, kiforrott tervig: valahol a blood, sweat and tears és a flow között. bőségtál by H. (saját, frissen tört mogyoróval) Mindvégig tudtam, hogy nagyon kicsi a keret a kiskonyhára, és azt is, hogy nem fogom hátrébb sorolni mint nem égető problémát, végül pedig veszni hagyni. Nem akarok kabátot venni, ha novembertől márciusig bármikor tálalom az ebédet, hiszen a házhoz, amikor megvettük, csak egy, a tornácon át megközelíthető nyári konyha járt. A nyári konyhát annyira megszoktuk és megszerettük, hogy megtartjuk. Ha követtétek a tervezés városi és vidéki (=helyszíni) fázisait, akkor tudjátok, hogy nagyon sokáig, valójában egészen  májusig az előtérbe vizionáltam a kis konyhát. És akkor két dolog történt.  Egyrészt, átvertek minket egy nagyobb összeg...

Az egyik délután, amikor ismét kezdett patthelyzet kialakulni a lakásban (unatkozás, rendetlenség és meleg), de még kint, az utcán is olyan forróság volt, hogy nem nagyon volt értelme elindulni, az jutott eszembe, hogy csináljunk valamit, ami nekem is kikapcsolódás, és talán csökkenti az építkezéssel kapcsolatos szorongásokat. Így történt, hogy ellátogattunk a közeli burkolatboltba, mert hiába van nekünk otthon egy szűk négyzetméternyi cementlapunk, amit a mosogató fölé szánok, a többi fal- és padlórész hidegburkolata még egyáltalán nincsen kitalálva.  Éppen erre a túrára volt szükségünk. Végre kirángatott a "mennyi homokos sódert kell rendelni, honnan és mikorra" valljuk be, nem túl lelkesítő feladatköréből, és az a ritka helyzet állt elő, hogy annyit nézelődtem, amennyit akartam, mert volt gyereksarok, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy volt benne  Mancs  őrjáratos  színező.  A szorongásaim, mondjuk, otthon pár perc alatt óriási...

Ennek a bejegyzésnek a létrejötte egy az egyben annak köszönhető, hogy a városban kánikula idején nem lehet aludni. Én legalábbis szinte egyáltalán nem tudok. Amíg a vidéki éjszakákhoz képest tizenöt fokkal magasabb hőmérséklethez akklimatizálódom, és amíg le nem töltődik végre az aktuális lakberendezési magazinom, megírom azt, amit régóta szeretnék már*. reggel (*Van egy-két témafelütés a blogon, amelynek a folytatását a pszichológiai és személyes vonatkozása miatt tologatom magam előtt, bár biztosan sok tanulsággal fog járni, ha a saját magam -- nyilvánvalóan felszínes -- kutatásai, olvasmányai alapján, a saját magam színvonalán azoknak a bejegyzéseknek a második részét is megfogalmazom egyszer. Ezek az aszimmetrikus viszonyokról és a plátói (ház)szerelmekről szóló posztok. Tartozom magamnak annyival, hogy megtegyem ezt. Pozitív felhangokkal, remélhetőleg. :-) Annál is inkább, mert akármilyen bizarrnak tűnik is első hallásra, az említett bejegyzésekben vázolt automatizmuso...

Milyen címet adjak a naplónak: Két hét hajsza? Hullámvasút? Egy biztos: a végére azért piszkosul elfáradtunk. Pedig, ha a felújítást globálisan vesszük, ez még csak az eleje... falbontás a Vitorlás szobában 12. nap Az előző esti telefonhívás sikeres volt: odaküldenek hozzánk valakit a falu főterén dolgozó munkások közül. Elképesztő erőbedobással, két óra alatt kiássa a pajta mögötti sávot, ezzel megment a megőrüléstől, nem mellesleg a kötbérfizetéstől és attól, hogy feladjam éppen a végén. Egy laza hajnali lapátolás során én is végzek a sittkupaccal, így a vízszigetelők hozzá tudnak férni a pajta oldalfalához. Hiányoznak a gyerekek, de nem érek rá szenvedni emiatt: délelőtt fakezelő szert és hengert veszek, nyomtatok, vízszerelési anyagok boltjába rohangálok, elhozom a gagyi kilincset a barkácsboltból, mert még az is rohadt drága, újabb negyvenkilós falazóhabarcsokat szállítok haza a tüzépről. Délután kérek fél óra pihenőt (elkényeztetett, városi csaj). A le...

Az egyik legjobb nyári wellness-módszer szerintem a sok úszás és a mérsékelt napozás. Ha ez összejön, ahogyan nekem idén nem , akkor minden szebbnek és egyszerűbbnek tűnik. (És, persze, izmosabbnak meg feszesebbnek.) Azért próbálom a nagy, távoli képet szem előtt tartani, amikor hetekig nem jutok el a vízpartra: hogy majd milyen jó lesz egyszer a  "tiszta udvar, rendes ház" -unkban nyaralni. Őszi szünetezni. Telelni. Mindenfélét csinálni. Nem szeretném azt a benyomást kelteni sem, mintha a jelenleg fürdőszoba nélküli házban nagy testápolás folyna (kb. örülök, ha a nap végére mindannyian le tudunk zuhanyozni), de mivel lett néhány új kedvencem, őket mutatom be most. A younghouselove.com blogon írja Sherry, hogy ő kb. felerész almaecet-felerész víz keverékkel tisztítja-tonizálja az arcbőrét, és utána kevés extraszűz kókuszolajat használ hidratálásra. Gondoltam, hogy kipróbálom, és eddig fantasztikus. Ha valakit érdekel, érdemes az ő utasításai t po...

Ma hajnalban visszagörgettem a telefonom képeit, hogy rekonstruálni tudjam azt a nagyon intenzív időszakot, amelyik nyilván nem az utolsó volt a ház felújításának történetében. Azért remélem, ennyire már nem leszek befogva... reggeli & filterezett 7. nap Haladnak tovább a falak vízszigetelésével (készül róla külön bejegyzés): befejezik a ház hátsó falát. Komoly gépparkkal rendelkeznek, és ha van eldöntenivaló, mindig megkérdeznek; ebből arra következtetek, hogy jó lesz az együttműködésünk. Utólag (közel egy hónap elteltével) úgy látom, tényleg rendben volt ez a munka. És itt is sorry, amiért mindannyiunkat megevett a sok  🦟 🦟 🦟-. .- 8. nap Örülnék, ha a négyfős vízszigetelő csapatot nem éppen minálunk érné végzetes üzemi baleset, ezért újra szólok nekik, hogy a szerszámos kamra padlóját vizsgálják meg, nehogy beszakadjon alattuk. Lemegyünk az alá benyúló pincébe, és végre egy jó hír: a tetejét betontraverzekkel képezték ki, stabil dongamennyezet. Sür...