Fizikai értelemben

Ma hajnalban visszagörgettem a telefonom képeit, hogy rekonstruálni tudjam azt a nagyon intenzív időszakot, amelyik nyilván nem az utolsó volt a ház felújításának történetében. Azért remélem, ennyire már nem leszek befogva...

reggeli & filterezett

7. nap

Haladnak tovább a falak vízszigetelésével (készül róla külön bejegyzés): befejezik a ház hátsó falát. Komoly gépparkkal rendelkeznek, és ha van eldöntenivaló, mindig megkérdeznek; ebből arra következtetek, hogy jó lesz az együttműködésünk. Utólag (közel egy hónap elteltével) úgy látom, tényleg rendben volt ez a munka. És itt is sorry, amiért mindannyiunkat megevett a sok 🦟🦟🦟-.

8. nap

Örülnék, ha a négyfős vízszigetelő csapatot nem éppen minálunk érné végzetes üzemi baleset, ezért újra szólok nekik, hogy a szerszámos kamra padlóját vizsgálják meg, nehogy beszakadjon alattuk. Lemegyünk az alá benyúló pincébe, és végre egy jó hír: a tetejét betontraverzekkel képezték ki, stabil dongamennyezet.

Sürgetnek, hogy a pajta melletti sittet kb. tegnapra vitessem el, a hátsó falánál pedig minimum egy ásónyomnyit ásassak le, hogy át tudják majd húzni a szigetelőlemezt. Noha azt sem hitték el, hogy egyméteres sávban ki tudom irtani a bozótot, és mégis sikerült, a gyökerekkel és sittel teli talaj tényleg kifog rajtam; bele sem tudom nyomni az ásót.

9. nap

Elkészül a szerszámos fala is; volt értelme lóhalálában kitakarítani a helyiséget. Állati büszke vagyok arra, hogy megszabadítottam a több évtizednyi lomtól. Viszonylag jól néz ki, hatalmas (kb. 25 négyzetméteres), praktikus, és mostanra a kampókról lógó cuccok közül majdnem mindről tudom, hogy micsoda, ha-ha.

A munkások a tonnás gépükkel beszakítják a tornác burkolatát: legalább hat-nyolc cementlapot és ugyanannyi téglát törnek el. Bár elég jó a viszonyunk, az összes kisebb-nagyobb amortizációra (kilincs!🦇!) nekem kell felhívnom a figyelmet, ez idegesít. Hiába kérem, hogy időben beszéljünk róla, az utolsó előtti napig lóg a levegőben, hogy mi lesz az okozott kár sorsa.

10. nap

Sittet lapátolok all day long.

Érzem a hátamban, hogy túl sok.

A nap végén az elmondhatatlanul koszos pajtában egy rozsdás szögre lógatom fel a kempingzuhanyt - a házban eddigre mosogató, mosdó, kád nincsen. Úgy tudnám összefoglalni a helyzetet, hogy egészen pontosan ez az a feeling, ami miatt nem szoktam például sátorozni.

11. nap

A változatosság kedvéért egy ólat is kitakarítok, plusz leások egy ásónyomnyit (a földben archeológiai rétegek: rozsdás, hegyes fémdarabok, padlólapok, joghurtosflakonok, kólásüvegek, wtf). Később kiderül, hogy két ásónyomnyi kell. Mindenféle jászol és egyéb itató belelóg a képbe, ezeket T. elfűrészeli.

(Nahát, itt kell megtanulnom, hogy a versekben szereplő betlehemi jászol nem = istálló, hanem, ha minden igaz, az az archaikus, fából készült izé, amiből a tehenek ettek. => bölcső)

Kezdek kétségbeesni, hogy a pajta mellől az összes törött cserepet és téglát nem fogom tudni arrébb hordani, embert pedig nem lehet találni.

B. zseniális ötlete alapján este mégis lebonyolítok egy telefonhívást.

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban