Szépségápolási minimál a háznál

Az egyik legjobb nyári wellness-módszer szerintem a sok úszás és a mérsékelt napozás. Ha ez összejön, ahogyan nekem idén nem, akkor minden szebbnek és egyszerűbbnek tűnik. (És, persze, izmosabbnak meg feszesebbnek.)

Azért próbálom a nagy, távoli képet szem előtt tartani, amikor hetekig nem jutok el a vízpartra: hogy majd milyen jó lesz egyszer a 

"tiszta udvar, rendes ház"

-unkban nyaralni. Őszi szünetezni. Telelni. Mindenfélét csinálni.

Nem szeretném azt a benyomást kelteni sem, mintha a jelenleg fürdőszoba nélküli házban nagy testápolás folyna (kb. örülök, ha a nap végére mindannyian le tudunk zuhanyozni), de mivel lett néhány új kedvencem, őket mutatom be most.

A younghouselove.com blogon írja Sherry, hogy ő kb. felerész almaecet-felerész víz keverékkel tisztítja-tonizálja az arcbőrét, és utána kevés extraszűz kókuszolajat használ hidratálásra. Gondoltam, hogy kipróbálom, és eddig fantasztikus. Ha valakit érdekel, érdemes az ő utasításait pontosan követni.

Amióta levendulafarmon jártunk, és nagyon szimpatikusan nem tolták az arcunkba a termékeiket, egyre izgalmasabbnak találom az ott készült párlatokat, olajokat. Szeretném azt a természetes illatot újra érezni. Persze, a lemorzsolt virágokban is ott van, de azért beszerzek majd valamilyen koncentrált bőrápolót. Addig használom, amit itthon találtam.

A legfontosabb, amit idén célként tűztem ki, hogy a lábam ne menjen úgy tönkre a kubikosmunkától rengeteg kerti tevékenységtől (pedig nem én kaszálok, ugye), mint tavaly. Ez nem is olyan egyszerű, mivel a szezont egy jó kis félrelépéssel nyitottam.

Mondja meg valaki, ezek miért mindig olyankor történnek, amikor semmi értelmük?

A kéthetes zúzdát: a lapátolást, a cipekedést, a bútortologatást, a rohangálást, egymásra rakott féltéglákkal egyensúlyozást, törött cserepek közötti szlalomozást egy kevéssé dizájnos türkiz gumipapucsban, csíkos kisgatyában és kinyúlt trikókban csináltam végig. Többen rám szóltak a munkavédelmi cipőjükben, hogy nem lesz ez így jó, meg fogok sérülni, és az nem lesz finom. Semmi bajom nem lett.

"se szandál, se cipő se nincsen" /Emil.ruleZ/

első nap: fehér, városi lábak, váá

Erre, amikor a gyerekekkel pár napot a háznál töltünk, és az egyik reggel a pajta felé indulok a tornácról (azt hiszem, megnézni a fűszerkertet), nem beszélek, nincs a kezemben semmi, a fél lépcsőnyi lelépéskor mégis kimegy a bokám. De úgy, hogy tíz percig némán fetrengek a földön, és még utána is csak azon gondolkodom, hogyan fogok elvezetni az ügyeletig, ha ezt a lábam nem tudom használni. 

R. együttérez // a fűszernövények köszönik, jól vannak // én pedig értékelem az ajándékba kapott hűsítő zselét.

Illetve, minden egyes alkalmat, amikor természetes vízben lépkedhetek. Sokat javít a bokámon.

Duna