Ott tartottunk, hogy lett egy, a korábbi hibákat (beázás, alacsony mennyezet) kiküszöbölő, új tetőnk, négy darab, totálisan találomra elhelyezett oszloppal, mi pedig ott álltunk egy nagyjából lehetetlen küldetéssel: hogyan lehet a régi, roggyant, de hőn szeretett tornácból átmenteni ide valamit?
 |
| nem volt annyira jó időszak |
Biztosan van könnyebb út is, mint a bojlerszerelő bácsit rávenni arra, hogy vegye rá a passzív hobbiasztalos ismerősét, hogy ketten együtt készítsék el az új terasz alsó részét, de végül ez történt. Többlépcsős volt a folyamat: először át kellett törni az "idióta, járványterjesztő pestiek, a pórázon sétáltatott macskájukkal" előítéletből épített falat, azután a bizalmat és a szánalmat egyszerre kellett felébreszteni, hogy legyen is valami a dologból. Nekem aztán tényleg nincsenek ún. "people skill"-jeim, jó sokat szívok is emiatt, de ebben az esetben eléggé elszánt voltam.
Azt tudtuk elérni, hogy hatszáz ide-oda fuvarral és egy csomó cuccal, amit nekem kellett beszereznem, elkészült a terasz alja. Ja, előtte pedig egy téglából épített bővítés kifelé, hogy legyen egy kis perem, azt más készítette (légyszi, legközelebb küldjetek egy angyalt a vállamra, aki figyelmeztet, hogy ilyen minőségű munkát, mint a tégla-"térkövezés," ne fizessek már ki).
Hadd hívjam úgy, hogy ez, a Covid árnyékában megépített halacskás rész volt az első lépés a
fakszimile fatornác felé.
Voltak, persze, kis anekdoták: a stáflikat a saját, pajtából mentett fűrészárunkból készíttettük, a bejárati kapuhoz a vasboltból vettem két vasdíszt, H-val mi kezeltük le a léceket. Szerintem ezek fontos dolgok.
A hozzáállást, a munkakedvet viszont nagyon jól mutatja, hogy a páros a felső rész elkészítésére már semmiképp sem vállalkozott, nem tudtam rávenni őket. Mindegy, örültem annak, hogy valamilyen formája lett a terasznak; elkezdtünk rendet tartani rajta, és végre használatba lehetett venni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése