Az egyik legjobb dolog, amikor növényeket kap az ember: B. az élen jár ebben is. Adott korábban zellert, paradicsompalántát, mostanában bársonyvirágot, őszirózsát, egyszer pedig, amikor éppen azon törtem a fejem, hogy mit tegyünk a ház és az előtte lévő kerítés közötti, szűk, napsütötte sávra, felhívott, hogy: "Jutkám, szedtem ki abból a kis sziklakerti évelőből neked" (ld. a nyitóképet).
Nagyon örülök a S. adta két fügefácskának is; évek óta álmodoztam arról, hogy legyen füge a kertünkben.
A sziklakert szintén egyre jobban benépesedik, mert anyukám a múltkor kövirózsákat küldött.
Voltam nagyon jó koncerten, amit nem hagyhattam ki, mert továbbra is a fuvola az egyik kedvenc hangszerem, és bár sejtettem, hogy rendben lesz, arra nem számítottam, hogy ilyen szuper élménnyel fogunk gazdagodni (mármint az a nem túl sok ember, aki ott volt, amúgy a főváros lakosságának jelentős hányada érezhetően ezerrel nyaral vagy fesztiválozik).
Hírek az oldalsó kerítés tájáról, ami alig egy éves: a málnabokrok szépen növekednek, a ledugdosott sövényből pár szál eredt meg. A tököket mind idetelepítettem némi cukkinivel együtt, mert itt van bőven hely.
A tölcsérjázmin és a nyári orgona ontja a virágokat, pedig pár napja is kemény szelek voltak. A kertészetben találtam a lila bazsalikomot és a furcsa kis növényt: mindkettő bokrosodik. A paradicsomok-paprikák sok karózást igényelnek, mert burjánzanak.
A legörömtelibb mégis az, hogy a Kossuth téri fácska új leveleket hozott, szóval, magához tért (akaratlan szójáték) és jól érzi itt magát. Döbbenetes, hogy milyen sokat bírnak a növények.
Készülök egy többrészes bejegyzéssel, amelyik a legnagyobb zöld projektünkről szól majd: a terasz faelemeinek felújításáról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése