Rengeteg olyan dolog van, amit hosszú évek óta szerettem volna, és most végre készen lett, vagy éppen most készül.
Rendrakás közben sorra találom meg azokat a tárgyakat, amiket most már nem szeretnék visszatenni valamilyen dobozba, és ráírni a dobozra, hogy ez és ez a tárgy van bennük, hanem azzal a céllal készítem ki őket, hogy a végleges helyükre és szerepükbe kerüljenek. Éppen ezért a terasz borzalmasan néz ki -- mindent ott gyűjtök és válogatok át --, de most úgysem jön senki vendégségbe, és a motiváció megvan: látom az alagút végét. Eléggé kell egyensúlyozni a "nem halmozunk fel hülyeségeket" és a "jó lesz az még valamire" elvek között, és néha nagyon nehéz dönteni.
Ami egyértelmű: kaptam gipszből készült díszeket, ezek aranyra fújva a sütögető falát fogják ilyen "quirky" módon díszíteni, és megtaláltam a retro polcokat és konzolokat is, mert oda kell egy ültetőállomás is, hogy ne egy sarokban boruljanak ide-oda a virágcserepek, mint most. Ehhez kapcsolódóan átválogattam a vasbigyókat, amiket a pajtában találtunk még anno (őszintén remélem, hogy azokkal a láncokkal csak a szekeret kötötték ki, nem szegény állatokat), hogy készüljön néhány akasztó a kisebb kerti szerszámoknak.
A régi kocsiülésből virágtartó lett a lókikötő állomásnál. Régen nem kedveltem az ilyen machen átalakításokat, mostanában viszont szinte keresem a hasonló ötleteket, pontosan azért, hogy ne a garázs egyik sötét sarkában porosodjon ez a gyönyörű tárgy, hanem minden nap láthassam.
A bontott deszkákból S. épített hátra egy szenzációs kerítést, ami megint az újrahasznosítás mesteri példája, emellett nagyon illik ide, és óriási megkönnyebbülés, hogy készen van. Ráadásul kaptam újabb húsz métert, ahová ültethetek ezt-azt.
A konyhakertnek szintén lesz alacsony kerítése a régi teraszkorlát megmentésével; már most odavagyok érte, pedig még csak előkészítő fázisban van.
Kaptunk fantasztikus málnás-zselés édességet, krumplit, cukkinit, amiért cserébe rögtön adtam is (saját termesztésű) cukkinit ;), és diós csigát, ami eléggé eteti magát, bár ne tenné.
Lehet, hogy vad ötlet, de Isabel Paige nyomán gondoltam, hogy készítek majd mentás-zsályás dezodort kis tégelyekbe. Úgyis ez a világ jön. Egyébként az ő videói a visszásságaik ellenére még mindig inspirálnak, a másik régóta követett videós, Dawn (The Minimal Mom) hatására pedig az összes festék és tisztítószer között rendet raktam. A kerti sikereik és bukásaik is nagyon a relatable kategóriába esnek, és most már azt is értem, hogy a gyomlálás -- éppen ugyanúgy, mint a kacatmentesítés -- dopamint termel. Tudtam én, hogy van ott valami!
A többi a szokásos: reggel kertszemle, harc a nyugágyért, hatalmas délutáni alvások, úszás mint kényeztetés néhány naponta, mosás bádoglavórban, ruhaszárítás a kifeszített kötélen.
 |
| megszerezte |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése