Ugrás a fő tartalomra

Érnek

Szerző:

Annyira perzselő hőség van, hogy végre ide is eljutottam, írni. 

A párhetes kényszerszünet alatt, amíg a városban kellett dolgozni, ügyeket intézni, iskolaévet zárni*, rendet rakni, takarítani, és mialatt egyébként rengetegszer gondoltam a palántáimra és arra, hogy legyen még eső, J. ügyesen életben tartotta a veteményt, sőt kapált is, amihez én nem értek, ráadásul a gyomokkal együtt csak az általa nem ismert édesburgonyát kapálta ki, a mellette növekvő bébipadlizsánt meghagyta, szóval, egyelőre ennyi veszteséggel megúsztuk. Az egyik reggel itt járt őzike, remélem, nem akar majd visszatérve nyers zöldségeket ropogtatni.

*Talán a legjobb élményünk az volt, hogy a Bazilika mellett, egy olasz étteremben vettünk egy gombóc fagyit, és a fagyis fiú akkora adagot adott (kb. három gombócnyi prémium erdeigyümölcsöt és citromot) hogy alig tudtuk elfogyasztani, amíg elértünk a buszig.

Arra érkeztünk, hogy a tahi vásárból származó paradicsompalánták embermagasságúra nőttek (J. meg is mondta, hogy "szebbek, mint az önkormányzatéi" [!]), az aldis magból nevelt cukkini óriási levelei alatt több kisebb-nagyobb cukkini bújt meg, és kígyó- és másfajta uborka, zöldbab, hagyma is lett, a sárgarépa és a karalábé pedig az ügyetlen egyelésemet és ahol túl szorosan van, annak elmaradását is úgy látom, kibírta.

Napról napra nőnek a paprikák -- a palántákat találomra hoztam el a kertészetből, illetve kaptam az autószerelő anyukájától is párat, akivel veteményes trükkökről szoktunk beszélgetni (az amatőr kérdezi a profit stílusban), amíg a fia javítja a kocsit. Adott még egy Manó nevű paradicsomot is, az is megeredt. Ételekről is szeretünk társalogni; mondta a múltkor, hogy spárgaborsó-főzeléket készít csak, mert maradt fasírt, és biztosan kiült az arcomra, hogy ezt nem tudom megfejteni, mert rögtön elmagyarázta, hogy ők így hívják errefelé a zöldbabot. Szerintem irtó cuki.

Az egyik kedvenc időtöltésem az, amikor megjövünk az úszásból, és E. felhoz néhány sárgabarackot, megmossa, elfelezi őket, és megesszük őket a teraszon. 

Még elcsíptük az utolsó láda cseresznyét és meggyet a gyümölcsös árudájában a múlt héten, csodálatos volt mindkettő, főleg arra való tekintettel, hogy mostanában valahogyan nem tudok igazán finomakat főzni, és ebben az időben úgyis csak a gyümölcs esik jól.






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk