Ugrás a fő tartalomra

Városi (1./5.)

Szerző:

Öt különböző témájú bejegyzést terveztem a hétre; az egyik oka ennek egyszerűen az, hogy hiányzik a blog, a másik, hogy lassan kezelhetetlen a képmennyiség, amit abból a célból tárolok, hogy egyszer felkerülhessen ide. Itt az első poszt.

Amióta a jó kis fejhallgatómmal járom a várost, még több audiovizuális élményem van, mint korábban.

Nem tudom, ismeritek-e az érzést, amikor rátaláltok a tökéletes számlistára, és a kitörő öröm mellett rögtön megjelenik az aggodalom is, hogy milyen lesz, amikor túl fogjátok hallgatni. Nekem most a YouTube állította össze a dalok sorrendjét (gondolom, a preferenciáim alapján), és mivel naponta akár öt km-t is gyalogolok, egyszerre dédelgetem és tartok attól, hogy nemsokára megkopik a varázsa. Az egyik szám, amelyik szerintem esszenciája annak, amilyen dzsesszt sokkal többször kellene élőben hallgatnia mindannyiunknak, Jon Batiste-től a BLACCK (nem mellesleg tökéletesen lehet rá sétálni), a másik kettő Esperanza Spaldingtól az I Know You Know és a Precious.  

Irtó régen írtam, úgyhogy februári képek és történetek is jönnek. Először voltunk a nagyon szép Virág Benedek Házban egy farsangi mulatság kapcsán, és ismét bebizonyosodott, hogy a műfaj majdnem mindegy, csak jó legyen a zene.

Elnézve a fellépők profilját, akik főként a nép- és a régizene világából jöttek, sejtem, hogyan nyúl bele a kultúrpolitika (= D. Sz. főpotentát) keze ebbe is, de ez egy idő után mindegy volt. Állati érdekes, törzsi-primitív jellegű álarcokat lehetett készíteni a GYIK Műhellyel, és nagyon jól alakult a hangulat. Ezen a hivatalos fényképen mi is ott vagyunk. 

Nem gondoltam volna, hogy a) ennyire elképesztően nehéz táncolni egy sima hármat jobbra-egyet balra koreográfiára -- katasztrofális botlábam van, és nem csak nekem; b) az egészen kivételes, éteri pillanat éppen Pribojszki Mátyásék blueskoncertjén fog bekövetkezni egy lassú szám közben -- valószínűleg az is hozzájárult, hogy nagyon fáradt voltam --, de így volt. 

A fenti kép elkészítésének apropója a szép fényeken túl: milyen jó az a midi szoknya a földműves lány szobrán!

Kár lenne tagadni, mennyire szeretek kapukat fotózni, és egyszer történt egy olyan az alábbi helyszíntől nem messze, hogy valaki a piros, nagy gyűjtőpostaláda mellé dobott egy francia nyelven írt budapesti üdvözlőlapot, én pedig éppen arra jártam, és bedobtam helyette is, hogy mindenképpen eljusson a címzetthez. 






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk