Ugrás a fő tartalomra

Lomtalanítás '22 (3./5.)

Rendszeresen részt veszünk a lomtalanításban, de inkább a "fogadó" oldalon; miután sokáig csak néztem, milyen kincsek maradnak az út mentén, néhány éve a párosunk (E. és én) aktívan keresi a jó cuccokat. Bár az idei lomi valahogy nem volt lenyűgöző -- kicsit az is idegesített, hogy mindent átválogattak előttünk, mialatt kihordták a pincékből --, az egyik legjobb fogásunk lett. 

Lomizáskor vannak azok a dolgok, amikre eleve utazol, és vannak a véletlen találatok. Az előbbi csoportba tartozik a fali szekrényke, amiből lett végül kisebb és nagyobb is, az utóbbiba például az evező. Titkon mindig is akartam egyet a Vitorlás szobába. ;) 

Több kategória létezik ezeken kívül is: a szép, de már lefoglalták; a szép, de túl nagy, és nem bírjuk el; a menthetetlen, pedig egykor micsoda darab volt; a szép, de rettenetesen koszos; a ronda és koszos; a nem éri meg kárpitoztatni (+ nem bírjuk el), és még sorolhatnám, de most nézzük, miket találtunk.

Az első sarkon egy pici, barna, fából készült gyógyszeres szekrénykét kaptam föl, amelyik még némi átalakuláson fog átmenni, mielőtt a falra kerül. Később, a másik sarokról egy iszonyatos állapotban lévő régi konyhai felsőszekrényt hoztunk el (fenti kép -- a leggázabb részét direkt nem fotóztam), illetve a posta felé eső utcából egy fali polcos elemet, amelyikhez ki is választottam a színt, egy nagyon enyhe szürkészöldet.


Ahol az evező volt, onnan E. kisebb bánatára nem hoztunk el egy furkósbotot (= farudat. Imádom, amikor a pesti utcán ontja a népmesékből tanult szókincset, én pedig -- nem biztos, hogy helyesen --, egy bádoglavórral és egy vájlinggal a kezemben győzködöm, hogy "Figyelj, E., szerintem most furkósbotra nincsen akkora szükségünk.") Lett viszont egy mágikus, csatos doboza és más dolgai.

A tárgyak nagy részét megpróbáltam le is fényképezni, és itt a lista. 2022-es fogásaink:

- két fémdoboz

- egy képkeret

- egy gyertyatartó

- kaspók és művirágok

- nagy, kerámia virágtartó

- két könyv

- két rozoga, faragott virágtartó állvány

- nádszék (R. kedvenc helye azóta is)

- hokedli

- két szép falipolc, fehér konzollal

ez lesz a gyógyszeres szekrényke

- papírszatyrok

- retro csempe dísznek

- retro társasjáték

- retro tenisz- és tollasütők dísznek (E. javaslatára)

- MOPPE fiókos tároló

- ikeás répa-párna

- ikeás műanyag fiókrendszerezők

- 2 függönyrúd

- korábban, egy szomszédos kerületből: számozott, bordó, belül pöttyös papírdobozok

- furcsa, női fejet ábrázoló lámpa

- matyóhímzéses párnahuzat

- üvegkancsó, üvegváza, egyéb tárolók

- régi A/4-es notesz, vonalas füzet.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p