Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ide általában a valóság szebb részleteit válogatom össze, ezért egy kicsit meseszerű lehet néha, amit írok. A mobiltelefon filtereit ugyan szinte sohasem használom, viszont azt hiszem, sokat elárul az, hogy H. egyszer úgy dicsérte a fotóimat: "aesthetic" stílusuk van.
Imádok fényképezni, és a házban, illetve körülötte nekem minden egyformán... fotótéma.
zsálya |
De, hogy dokumentaristább hangra váltsak: úgy kezdődött a nyári konyha rendbe rakása, hogy a pesti pincéből felszenvedtünk egy ősrégi, laminált és fenyő kombinációjú konyhaszekrényt az autóba, amiről az első pillanatban láttam, hogy egy kicsit túlságosan ütött-kopott és cikis az elképzeléseimhez képest, de azt is tudtam, hogy most nem tudunk másikat venni, meg hát, már ott sem hagyhatjuk az utcán. A segítőm a kapuban jelezte, hogy szerinte biztosan nem fog beférni, mire én mondtam, hogy nyugodjon meg: ezzel az autóval egy elefántot is el tudnék szállítani, és különben is: lemértem a helyet. Mondjuk, tényleg eléggé csodálatos módon, de befért. Az úton többször kegyetlenül megsértette az ujjam, amikor ötösbe akartam váltani, és ehhez minden egyes alkalommal meg kellett emelnem az egész drabális szekrényt. Ráadásul, hiába segített J. bevinni, a helyére beállítva sem nézett ki jól, de egyáltalán nem, úgyhogy kezdtem nagyon elkenődni. Aztán mégis alkalmaztam a szokott módszert: lehiggadtam és alázatosabbra vettem a hangot. Arra gondoltam, hogy a lényeg: ide tényleg majdnem minden be fog férni, és nem került semmibe. Ezután szinte kedvem lett kisuvickolni a szekrényt, utána pedig minden edényt elmosogatni, eltörölni és a helyére pakolni. És berendezve nem is annyira rossz, mint amilyennek elsőre tűnt. Majd egyszer találok egy tökéletes kredencet ide, addig megfelel.
Az külön klassz, hogy kivétel nélkül, minden rendrakáskor felbukkan valami, amire jó rácsodálkozni: most ilyenek voltak a K.-tól kapott régi fűszertartók.
Meséltem a múltkor, hogy a gyerekek milyen ügyesen készítették elő a székeket -- emiatt most mindössze negyed órát vett igénybe, hogy egy kis tégely dekorfesték megmaradt felével lekenjem a Bonanza-széket a teraszon. Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy néha minden stimmeljen, de ez pontosan olyan country blue lett, amilyet szerettem volna, és tökéletesen illik. H. szobájába.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése