Ugrás a fő tartalomra

Komfortzónán kívül

Bútorátalakítás, éneklés, rendszerezési típusok meghatározása: egyik sem az én asztalom, mégis mindhárom témához hozzászólok egy kicsit.

1. Meg kéne vizsgálni a nagypapa-fotelt, hogy le lehet-e csavarozni vagy -feszíteni azokat a szép, oroszlánkarmos lábait anélkül, hogy megsértenénk a fát, mert maga a fotel -- R. közreműködése nyomán -- kb. használhatatlanná vált. Ha fel lehet használni még a lábakat, akkor még több értelme lenne annak, hogy elkezdjünk gyűjteni egy

a) másik kaparófára

b) másik füles fotelre, 

kihangsúlyozva, hogy a) nem egyenlő b)-vel. És nagyon remélem, hogy idén is lesz lomtalanítás, mert nem akarom lecipelni a pincébe ezt a hatalmas bútort azokon a szűk lépcsőkön.

Update: R. azóta kapott kaparófa-házat, ilyet, és nagyon édesen el is foglalta. A lakásban lévő kárpitos bútorokat azért ugyanúgy megkaparja, ha arra jár...

2. Mivel bármennyire szeretnék, sem énekelni, sem hangszeren játszani nem tudok, csak műkedvelőként írom: ha egy énekes rendesen meg tudja támasztani a hangokat, nálam szinte biztosan nyert ügye van. Van, aki szépséggel, kedvességgel és más hókuszpókusszal igyekszik ellensúlyozni ennek a hiányát -- én, mindenesetre, hallgatóként egyre érzékenyebb vagyok rá, és nagyon díjazom, amikor valaki jól csinálja.

3. Hiába néztem eléggé sok rendrakós videót korábban is, mostanra értettem meg, hogy az én esetemben mi volt a hiba: az ún. scarcity mindset, azaz, hogy a lelkem mélyén mindig azt hittem, hogy ha megszabadulok egy tárgytól, nem biztos, hogy később meg fogom tudni vásárolni, ha újra szükség lesz rá. Valamennyire hasonlít ez a tudatalatti késztetés a háborús időket átélt emberek bespejzolási szokásaihoz: mindig kell, hogy legyen otthon tíz kg cukor, tíz kg liszt... mert, ki tudja, milyen váratlan esemény csap le ránk. Ez nálam inkább úgy festett, hogy rengeteg örökölt-lepasszolt holmit fogadtam el, és mindig rakosgattam őket abban az illúzióban, hogy milyen jó lesz, ha egyszer majd -- szükség esetén -- előveszem őket, és nem kell rájuk pénzt költeni. Köze van ennek a tárgyak tiszteletéhez is, de bármilyen kényelmetlen szembesülni vele, jó tisztán látni, hogy mikor fordul(t) ez át önkárosító, időrabló halmozásba. A felismerés után pedig sokkal könnyebb megszabadulni attól, ami nem szolgálja a kényelmünket.






Megjegyzések

  1. Nekünk is volt anno ilyen kaparó dobozunk és nagyon szerette a cicánk, bár az örök kedvencet, a kartondobozt nem múlhatta felül semmi...:) Ja, és a Zooplus-ról szoktam én is rendelni;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ildikó, ma a mi macskánk is hatalmasat játszott egy kartondobozzal, ki sem lehetett csalogatni belőle.. :-) A Zooplusnak egyébként az Ügyfélszolgálata is egészen kivételesen jó, most tapasztaltam egy reklamáció kapcsán.

      Törlés
  2. Ha lehet én még fotóztam a doboz nagyszerűségét több atjarható dobozzal, nyílásokkal, ki-, be-, fel és lejárassal. Imádják.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Függöny, festeni akarás, kárpit és kert

Nálatok is vannak mindenféle, "majd egyszer jó lesz" céllal vásárolt textilek? A múltkor rendet raktam a városi nagy szekrényben, és találtam több függöny(anyago)t. Néhányat elajándékoztam, ezt a gézszerű anyagból készült, eléggé harsány virágosat pedig az előszobában fogjuk használni, ott a cementlappal szerintem jó merészen mutat majd. (Most a Vitorlásban tudtam lefényképezni, mert az előszobában éppen dolgozunk.) A Gerendás szobában három ablak van, oda még korábban találtam natúr-zöld népi jellegű, nem nehéz szőttes anyagot, majd megmutatom őket, ha készen lesznek. Vettem háromféle krétafestéket a Lidlben, mert a nyári konyhában jó pár dolgot át szeretnék kenni velük. Ha maradna festék -- és maradjon --, akkor a retro bútorok furnérozott részeit is felfrissítem a házban.  Ami ennél meredekebb, hogy megvan a padlófesték is a nyári konyhába, mert kétlem, hogy greslaphoz meg tudnám találni a megfelelő csiszolókorongot. Ugyanezt a cikkcakkmintát kéne reprodukálni, de ehhez na

Festék, próba, 🍒

Reggelenként nagyon észnél kell lenni, hogy haladjon az ember a dolgával, mert aztán beüt a délelőtt tíz óra, és akkortól nem lehet semmit csinálni a hőség miatt. Esetleg bent, de ott se nagyon. Mondjuk, mindig is reggeli típus voltam, de néha úgy elméláznék a cikóriakávé fölött egy fél órát, ha lehetne. Vicces és jó dolgok az elmúlt napokból: Van narancsszínű liliom-mezőnk a terasz előtt, de ők is megérzik a szárazságot, locsolni kell őket.  Még a városban sikerült készíteni a balkonon egy üveg tökéletes kovászos uborkát. (A "kezdők szerencséje"-szabály szerint.)  A második adag, amelyik a háznál készült, ideális körülmények között, persze, már nem lett annyira lenyűgöző, de azért el fog fogyni. E.-vel véletlenül felgyalogoltunk a Várba. Tényleg csak a Rumini-közeli másik célpontunkhoz indultunk, és egyszer csak (f)eltévedtünk a Halászbástyára. A legcsodálatosabb nem is a panoráma volt, hanem -- az egész spontaneitása mellett -- a Pest hőmérsékletéhez képest mínusz 15 fok és

Aktív, szódával

Berobbant a nyárnak az a formája, amikor olyan erősen tűz a nap, hogy nem látom, mit fényképezek. ...és UV-felsőben szedjük a levendulát Szeretem azt az érzést, amikor az ide-oda utazások miatt a délutáni alvásból felébredve egy pillanatra nem tudom, melyik házban vagyok.  A rózsák egy nap alatt nyílnak ki és fonnyadnak el. Pár naponta úszunk és nem vagyunk nagy lángosozó csapat; ez arra is jó, hogy ha egyszer egy szezonban mégis eszünk strandkaját, az igazi különlegesség a gyerekeknek. Talán júliusban lesz egy ilyen alkalom, otthonra pedig vettem lángoshoz való lisztet. A luxus, amit most megengedtünk magunknak, a termelői gyümölcs. Kb. minden alkalommal, amikor elmegyek a sárgabarackokkal teli tál mellett, elsírom magam a gyönyörűségtől. Rengeteg kubikosmunka van az ex-tyúkól miatt, elég kemény a kánikulában, majd beszámolok a haladásról. A Vitorlás szobában a sámli egyelőre ilyen lett, majd még megkoptatom kicsit. A traktoros függő és a lomis fogas is nagy kedvenc. Összeraktam a gye