Ma délelőtt közel három órán át konyhabútort takarítottunk (és még nincsen kész), délután hat km-t sétáltam, és most maximum arra lennék képes, hogy befessem a hajam, de jó lesz az holnap reggel is, úgyhogy írok inkább.
Tegnap bringáztam és pingpongoztunk. Itt szeretném megköszönni H-nak, hogy mielőtt egészen kivételesen bravúros játékkal megnyertem az utolsó két meccset, csak négyszer győzött le zsinórban, illetve, hogy fotózta azokat a dolgokat, amiket kértem, amikor megint nem volt tárhelyem.
 |
| ...mint például ezt az ajándékba kapott, nagyon-nagyon finom hokkaido tököt |
A helyére került a madáritató. Már akkor is láttam, hogy nagyon jó lesz, amikor még csak a darabjait hoztuk el, de minden várakozásomat felülmúlta, annyira szép lett. Az a terv, hogy téglából rakott járda vezet majd be odáig, ahol áll. Amikor a ködös november olyan deprimáló lesz, mint a Hungária körút egy átlagos hétköznap reggel, nagyon sok erőt fog adni, hogy ilyen csodás dolgok várnak a háznál.
A korral egy csomó érdekes jelenség jár együtt: nem lehet lustálkodni, hanem tudatosan kell sportolni/mozogni, vége annak, hogy büntetlenül lehessen enni mindenfélét -- ez nekem nagyon furcsa, mert sosem tartoztam a salátacsipegető/kalóriaszámláló nők közé (no offense). Az is bekövetkezett, hogy sokkal jobban szeretem az őszt, mint fiatalabb koromban, és fontos lett az a környék, ahol felnőttem. A ház pedig... de azt úgyis tudjátok.
Egy HÁZ maga csoda. S tényleg erőt, örömöt és boldogságot ad.
VálaszTörlésÍgy van, köszönöm a megfogalmazást, Holdgyöngy!
Törlés... mindent leírtál röviden arról, ahogy változunk az idő múltával, mi nőőők... :) én is kb. így élem meg. Furcsa "tudatosnak" lenni, nehéz is... és kicsit más ad örömöt, igen. A hokkaido tök meg egy csoda, mi nagyon szeretjük, idén egészen sok termett.
VálaszTörlésKrikszi, örülök, hogy te is így gondolkodsz ezekről a témákról. :)
Törlés