Ugrás a fő tartalomra

Konyhák, talált tárgyak

A nyár végén szereztem néhány konyhai dolgot, szeptemberben pedig két utcával odébb felajánlottak székeket és egy tök jó asztalkát (utóbbit elfelejtettem lefotózni) ingyen, úgyhogy hazacipeltem őket, és valamikor fel is fogom újítani mindet.

A rongyszőnyeget és a ládát a városi lakásban találtam, ahogy kis, mentaszínű törölközőket is, rendrakás közben. A kosarak egy része lomis.

A szappant, az üvegbúrát, a négyszögletes kosarat ajándékba kaptam. Változnak a dolgok: elkezdtem leveseket főzni, és szerintem imádni fogjuk az éttermi stílusú füles tálkákból enni a krémlevest pirított kenyérkockákkal. Szeretem a hófehér tányérokat, a zöld tálkákról pedig azonnal az jutott eszembe, hogy 

uborkasaláta.

Jó lenne ősszel és télen feltuningolni a nyári konyhát (amit, ugye, folyton használunk a hidegebb és az átmeneti évszakokban is). Nincs benne elég tároló, és valahogyan a stílusát kéne egybefogni: ahhoz túlságosan sokat és sokan vagyunk ott, hogy egy szedett-vedett raktár legyen. Állandó a székhiány, ezért is örülök minden új darabnak.

A barnát a zöld asztal mellett például akkor szedtem fel az út mellől, amikor használt cserepet néztem meg a tyúkól tetejéhez, szerintem egy kocsmából származik.

Azt a tervet feladtam, hogy a nyári konyhában fekhely is legyen; nem fér el. Egyelőre ami fix, az a mosogatószekrény és a Salgó tűzhely, illetve a mosogatóval szemben egy kis főzősarok az indukciós lapnak, amellett a gáztűzhely és az asztal.

A kis fürdővel szembeni sarokban van a randa, idén ötvenéves (!) hűtőnk, Lehel, akire még szintén festés vár, egy felsőszekrény, és oda akarok elvinni egy magas szekrényt a pincéből. Úgy már mindent el tudok majd süllyeszteni, ami nem kell, hogy szem előtt legyen.

Szerintem irtó helyes és nagyon funkcionális a teázó-kávézósarok. Ezt a bejárat mellé tervezem: leülni nem lehet majd, de a zsúrkocsi odafér, rá a vízforraló, fölé egy polc, rajta a kellékek.

A Vitorlás szobához tartozó kis konyhát viszont nem nagyon használjuk főzésre, inkább csak mosogatásra, apróbb dolgok elkészítésére. Mégsem bántam meg, hogy kiépítettük, és ott legalább rend van. :P A múltkor találtam a Penny Marketben olyan edényt, ami amellett, hogy tök menőn néz ki (és hétszáz forint volt), a mi indukciós lapunkon is működik, illetve kiraktam néhány kedvenc régebbi tárgyat (a só- és borsőrlő a mostani eresztésből való).








Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p