Ugrás a fő tartalomra

Filléres fürdőszoba (1. rész)

Végül nem koncertjegyeket kaptam a születésnapomra, hanem fürdőkádat.


a wc padlója
Építkezünk egy ideje, láttam egyet s mást, úgyhogy nem teszek idézőjeleket a címben szereplő fillér szó köré. Nagyon egyszerű, már-már primitív megoldásokkal frissítettük fel a fő fürdőszobát, és azzal nyugtatom magam, hogy akkor sem nagyon tettem volna másképpen, ha nagyobb lett volna rá a keret.

Biztosan lehetett volna okosabban, korábban, jobban ütemezni és gazdálkodni, de az a helyzet, hogy nekem fontos volt a másik fürdő-hely, a nyári konyhához kapcsolódó zuhanyzó kiképzése is, így nem véletlenül maradt a végére ez a projekt; mégis, kicsit büszke vagyok rá. Nem baj, hogy nem lett milliós tétel -- egy idő után egyfajta kísérletként, játékként tekintettem rá.

A vizesblokkra en bloc (haha) kétszázezer forintot költöttünk, ha pedig szigorúan, visszaosztva beleszámolom a betonozást, a festést, a radiátorokat, az ajtók javítását is, plusz minden apróságot megveszünk, ami ahhoz kell, hogy kimondjam: készen van, akkor A-tól Z-ig háromszázezer forint lesz a vége.

Ez sem kevés, pedig készüljetek fel, radikális változást nem fogtok látni, még a kezdeti terveimből is vissza kellett vennem. Tehát, ez kb. ugyanaz a fürdő, amelyik régen volt, azzal a különbséggel, hogy, -- mivel szétszedettük és összerakattuk --  most már jól is működik, és jobb benne tisztálkodni.

Nem azért mondom, hogy leöntsem a trendi fenntarthatósági szósszal, de alapvetően az történt, hogy a végletekig menően megmentettünk mindent, amit csak lehetett. Ajánlom kipróbálásra ezt a filozófiát: jó sok agymunkát és matekozást igényel (amellett, hogy valamelyest kevesebb sittet termel).

Az öntöttvas kádat végül nem építtettük vissza, mert nem akartam kísérletezni/szenvedni az újrafestéssel, hátha nagyon sufnituning lett volna. Nem biztos, hogy jól döntöttem, mert nagyon klafa, dögnehéz kád volt, de bizonyos pontokon már elkezdett rozsdásodni.

Így is voltak gikszerek és van azért sufnituning a végeredményben.

Szóval, az én trükköm, ha lehet így nevezni, az, hogy a patinás/retro/kopottas anyagokhoz passzintottunk egy vadiúj akrilkádat, kádcsapot, illetve wc-t, és rámentünk a fehérre (= a tisztaság színe) és a kedvező árú dekorokra.

Megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem Anyukámnak az idei szülinapi ajándékomat, a kádat. És azt, hogy végül is ő találta ki a blog nevét (ezt a múltkori bejegyzéshez szántam).

Tehát, vissza a vizesblokkhoz: új lett a wc és a tartály, valamint a wc padlóburkolata.

Meghagytuk a folyosón és a fürdőben a fehér csempét.

Maradt a fürdőszobában a mosdó, van kiképzett helye a majdani mosógépnek.

Az összes korábbi berzenkedésem eltűnt a padlóval kapcsolatban. Nem tudom; túl sok mai, fantáziátlan padlólapot láttam / megszoktam / öregszem -- valamelyik ezek közül. 

A döntő momentum az volt, hogy rájöttem: a nagyszüleimnél is hasonló kő volt és van a konyhában (#szentimentalizmus).

Most azért nem mellékelek még végleges képeket, mert éppen az utolsó simítások hiányoznak, és így nem annyira érdekes, nincs benne semmi különös. Tuti vízkő elleni tippeket is szívesen fogadok, mert bőven van mit eltüntetni, de takarítás után jövök rendes fotókkal.

(Majdnem) minden szenvedésnek van értelme: talán emlékeztek, hogy tavaly mennyi sittet kellett kiásnunk az utólagos vízszigetelés miatt mindenféle ólakban ahhoz, hogy hozzá lehessen férni a falakhoz. Akkor találtam néhány ilyen "pöttyös" padlólapot, és azok kellettek is most nagyon.

Felbontattuk ugyanis a padlót, és a vízvezetékszerelő rendbe tette a csöveket, kicserélte a lefolyót. Az új kádat stabilan körbeépítették, az oldalfalat fehér 15x15 cm-es csempével burkolták. 



A bojlert, amit az elmúlt évtizedekben senki nem tisztított meg, vízkőtlenítették (és akkor ennek a felvételeit nem osztom meg [too graphic]), fűtőszálat és mindent cseréltek benne. Fűtőszálat kétszer. (Az első eldurrant.) Azért jobb lesz, amikor eltűnik a monstrum vízmelegítő, és a kazánról megy a meleg víz, de addig ennek örülünk.

Eléggé szuper egy év után, kempingzuhany és zománclavór után bent a házban, kádban fürdeni.






Megjegyzések

  1. Sósav.Régi kipróbált, hasonló költségkímélés miatt. Többször ismételve. Még a történelmet is letisztította. Szépen haladtatok, most élvezhetitek az eredményt. Azért az a wc járólap nagyon jo választás volr.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, vettem sósavat is, kipróbálás hamarosan.

      Nekünk is tetszik a wc-járólap, tudod, azt tettük a kis konyhába is.

      Törlés
  2. Boldog születésnapot utólag is! Az ajándékod szuper! :)
    Egy semleges alap a legjobb választás (mint a fehér csempe): épp olyan jó 5 év múlva, mint 10 év múlva, kortalan! :) A kiegészítő lehet tarkabarka vagy monokróm, bohém vagy letisztult, klasszikus vagy a legutolsó divat szerinti, illetve bárhol a végletek között... :)
    A kényszer hozza a legátgondoltabb, az adott helyre legjobban funkcionáló megoldásokat. Veled egyetértve: sok tervezést, átgondoltságot, sőt önismeretet igényel, az biztos.
    Hol van a vízkő? Ha felületen, a legjobb a kerámia tűzhelyhez gyártott kaparó. Pár száz forint a drogériákban, és nem sérti fel a zománcot a kádon, sem a burkolatot - sajnos volt mód tesztelni vastagon lerakódott vízkőrétegeken. A 20%-os ecet igazi vízkőgyilkos, szigorúan gumikesztyűben.
    Örömteli fürdőhasználatot kívánva:
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      Kényszer és olcsó, de kreatív megoldások: majd írok a csempematricákról és egy kis tervezett festésről is.
      A takarítós dolgokat beszerzem, ecet van, és beszámolok majd.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má