Ugrás a fő tartalomra

Ütemterv (2. rész)

Hogy vagytok? Miután tegnap reggel kétperces online shopping keretében vettem kétezer+ forintért térképmásolatot a Földhivataltól (a világ legjobb biznisze, komolyan mondom), és beadtuk a gázigénylést, én nagyon jól. Mi mindenen múlik az ember hangulata, ugye. 


Bár másféle munkákban bővelkedett, a február második fele a ház ügyeit tekintve eléggé béna, lassú és terméketlen volt, úgyhogy inkább tekintsünk előre. 

1. Padlószigetelés és (szenny-)vízvezetékek, fűtéscsövek:

ezekről volt szó az első részben. A Gerendás szobába olyan hajópadlót tervezek, amelyik passzol a ház stílusához: széles, sötétebbre pácolt vagy olajozott deszkákból fog állni. A mézszínű és a hagyományos angol festett padló továbbra is nagyon tetszik.


Mostanra 99%-ig biztos vagyok abban, hogy padlófűtés lesz nálunk. Az egyik fő ok: aggasztó lenne, ha szétfúrnák a ház falait. Annyira régi már a tégla, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy megtartja a radiátort vagy a konvektort  ha egyszer egy sima konnektort is alig bír el. Nem szeretem a rengeteg fent futó cső látványát sem, a helyi védelem alatt álló házunk homlokzatán pedig nagyon nem szívesen látnék szellőzőket, és szerintem nem is lenne szabályos.

Szuper volna, ha a padlófelszedés miatti kupleráj és sitt legalább azt is jelentené, hogy a fűtésszerelés dandárjával megvolnánk. Illetve, egyre jobban vonzanak a letisztult szobabelsők, és olyan jó lenne nem kerülgetni a radiátort/konvektort. Ettől még egyiket sem ítélem el/szólom le vagy ilyesmi, csak úgy érzem, nekünk más való.

Mutatok két frissen talált képet lenyűgöző enteriőrről. A látványba belógó radiátorral.


Sőt, ha minden igaz, a padlófűtés  mivel nem ontja a hőt  szinte megkívánja, hogy mellette megrakjuk a meglévő cserépkályhákat is, és nekünk ez tulajdonképpen előnyös. Annyi fánk van a bokrok nyesegetéséből, a kis erdőnk aljáról, hogy nem győzzük felhasználni. És a hangulat sem elhanyagolható szempont.

Tegnap jöttünk haza a játszótérről, és E. azt kérdezte, kb. a semmiből:

 Ugye, milyen jó ropogó tűz mellett elaludni?

(#igenkicsidrágám)

Most várom a fűtésszerelési árajánlatokat; drukkoljatok, légy szíves. 

Amikor a padló betonozása kész, akkor jön a

2. Falszigetelés

Bla-bla-bla... erről volt és lesz is még bejegyzés, és borzasztóan fontos, csak most annyira kialvatlan vagyok, hogy nem bírom részletezni.

Több hónapos száradásra van szüksége, ezalatt

3. Tetőjavítás

Nem fogjuk leszedni a cserepeket, és újrarakatni a tetőt; viszont azt kéne elérni, hogy sehol ne szivárogjon be a víz, és a kémények biztonságosan működjenek. (Hogy a kazánhoz külön kémény kell-e, vagy be van-e vezetve egy meglévőbe, még nem tudom.)

Nagyon érdekes: az egyik szakember szerint az (egyébként tervbe vett) ereszcsatorna csak arra jó, hogy egy pontra gyűjtse a vizet, és ott jól szétáztassa a ház sarkát, illetve a talajt.

Erről mit gondoltok?

Tovább is van, mondjam még? :-)

4. Bejárati ajtó és a nyári konyha ajtaja (plusz két ablak):

ezek szabályos monstrumok, ilyen egyméteres konyhaajtót nem is láttam még; gondolom, régen az volt szerepe, hogy ki- és beférjen rajta az asztal, ha kint dolgoztak. A bejárati ajtó külső része teli, a belső üveges. Ma már nincsen ilyen szabványajtó, ezért asztalos fogja rendbe rakni. Rengeteget tesz majd hozzá a komfortérzetünkhöz, ha szépen fog nyílni és csukódni.

Valószínűleg a festés rám marad (elképesztően drága ajánlatot adtak rá); a megszokott selyemfényű zöld színben gondolkodom.

És tök jó, hogy a konyha verandára néző ablakát is ki fogjuk cserélni.

Azért szeretem megvitatni másokkal a házfelújítást, mert eddig minden alkalommal rájöttem valamire, amire magamtól nem. Például arra, hogy a szerszámoskamrára szintén kell majd egy ablak.


5. Falak: visszaburkolás és -vakolás, padlóburkolás:

Mivel a falszigetelés miatt minimum 20 centiméteres sávban kívül-belül, a fő- és a válaszfalakon is leverik a vakolatot, a csempét, plusz a vizesedés miatt derékmagasságig amúgy is le kell verni, jó sok kőművesmunka várható.

Ennek a költségvonzataitól, mondjuk, rettegek, mert nyílászárót tudok festeni, és esetleg még falat is, ha muszáj, de téglafalat simára vakolni, nos, azt nem hiszem.

A szigetelt és remélhetőleg padlófűtés-csövekkel előkészített padlóra megfelelő hidegburkolat kerül majd a nyári konyhában, az előtérben és a fürdőben-vécében. (Ezt sem mi csináljuk majd.)

A cementlap egyenként, 20x20 cm-es dekorációként a falakon, a verandán és a szerszámosban köszön majd vissza. Megmenthető cementlapot ki nem dobunk.

Legközelebb elmondom a legféltettebb titkaimat (#epitkezosvaltozat); akit érdekelnek a szaftos részletek, figyelje a blogot! 







Megjegyzések

  1. 3. ponton most elgondolkodtam, nálunk a földbe(csatornába) vezeti le a vizet, de a sarkok mégis vizesek, emiatt lehet? Épp, ma reggel gondoltam rád, hogy régen jelentkeztél. Jó, hogy lassan, de tervszerűen haladtok, átgondolva, megoldva, így érdemes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, ha pontosan illeszkedik, és sehol nem ereszt a talajban, akkor elvileg nem lehet, hogy emiatt vizesedik. Furcsa, nem? Köszönöm, hogy észben tartasz, és a felújítás alatt is törekszem majd arra, hogy rendszeresen beszámoljak a fejleményekről. Kicsit az a helyzet, hogy akkor van időm sokat írni, amikor nem haladnak a dolgok - de próbálok az ár ellen úszni. :-)

      Törlés
    2. Olvaslak, legfeljebb nem mindig írok. Kíváncsian követem a házatokat.

      Törlés
  2. Szintén 3.pont- Csak tapasztalat:Szívemcsücskeház lejtős terepen van,háta mögött meredek domb erdővel,előtte enyhébb lejtő.Amikor megvettük,a pincében kb.30 cm.magasan állt a víz,nyár derekán.
    Körbeárkoltuk 70 cm.mélyen,az árok ház felőli oldalát geotextillel kibéleltük,nagyobb kavicsokkal megtöltöttük.Ha nagy eső van (egyre ritkábban sajnos),a hátulról zúduló vizet elvezeti.A tető felülete
    kb.150 mn.,ez közepes zápor esetén is kb.2000 liter víz,ezt onnan tudom,hogy pár éve begyűjtjük az
    esővizet, a csatornának 2 leszálló ága 2 db.1000 literes tartályba megy.Ezt a vizet locsolásra használjuk.A pince most már száraz.DE ha úgy adódik,hogy nagyobb zápor van és mindez hétközben, akkor a megtelt tartályból kiömlő víz már rögtön beszivárog a pincébe.Mivel mint már említettem, lejtős a terep, ezért a víz könnyebben lefut,egy lapos terepen viszont ez hosszadalmasabb lehet.

    Nagyon sok munka vár rátok, a tervek nagyon tetszenek.A tornác gyönyörű,teljesen beleszerelmesedtem ! :)


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyöngyös, ez a hozzászólás most nagyon-nagyon hasznos volt! Köszönöm! Majd írok a pincénkről (csak előbb alaposabban meg kell ismernem). Képzeld, a tornác teljes megújítása még tervbe sincs véve, pedig nagyon öreg már a faanyag. Szerintünk így szép, de azért egyszer jó lenne a tökéletes mását létrehozni új fából. Tudod, akkor nem lógnának a lengőajtók stb. Az is nagyszerű benne, hogy állandóan használjuk, az utcáról viszont nem látnak, amikor ott üldögélünk. Ez passzol a személyiségemhez :P

      Törlés
    2. Örülök,hogy akkor nem csak szaporítottam a szót :)

      A tornác nyáron a ház lelke.A mi házunké már menthetetlen volt,bontásra lett ítélve.Lett helyette egy nagy, kb.50 mn.-es fedett terasz,szőlővel befuttatva,ami nyáron árnyékot tart, no meg szőlővidék,akkor meg hadd simuljon bele a tájba.Oda tervezek egy nyárikonyhát,ami már régi álom.Ihletet ad,ahogy tervezel,úgyhogy nem sietem el,aprólékos tervet készítek előtte.

      Törlés
  3. Gyöngyös, horankokukacgmail.com az email címem, kérdeznék tőled, keress meg légy szíves.Köszönöm.

    A famunka a házatokon gyönyörű, mondjuk az egész ház szívem szerint való. Az a "baj", hogy én nagyon szeretem a régit, mert annak patinája van. S vannak csodás felújítások csak éppen a történetük vész el azzal. Sok dologra gondoltam most.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má