Ugrás a fő tartalomra

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.


Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.

Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.

Negatívumok:

- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;

- fáradtságból következő lúzerség: "lekéstünk" egy koncertet úgy, hogy végig ott voltunk a bornapokon, csak nem tudtuk, hogy speciel az a banda, amelyik engem minket érdekel, párszáz méterrel odébb játszik, úgyhogy két órán keresztül udvariasan hallgattuk a nyolcvanas évek tánczenéjét (és akkor ezt valóban úgy értem, hogy Zoltán Erika és Neoton Família. Oké, némelyik nem is volt rossz, mert az énekesnő tudott énekelni, de akkor is), mondván, majd csak ideérnek. Pedig ez lett volna a hét fénypontja, nem is akarok róla többet beszélni, huhh.

- kb. egy-két hét alatt teljesen kikészült a lábam a kerti munkától. Az volt a tippem, hogy a kezem nem fogja bírni (valahogy nem gereblyézésre/lapátolásra/metszésre tervezték, de gondolom, vagyunk ezzel így páran, mégis csináljuk, mert valakinek meg kell csinálnia), erre a talpam lett tropa. Nem szokott komoly baja lenni, úgyhogy értetlenül álltam a probléma előtt, mert minden este alkalmaztam váltott vizes zuhanyt (1. számú hiba: szappan + nagyon kemény a víz) és bekentem a házban található egyetlen kenőccsel, egy körömvirágos balzsammal (2. számú hiba: ne használjunk gagyi krémet! - ez az eurós bolt "mindenre jó" készítménye, villámgyorsan ki fogom vágni a kukába). Most ezt nem fotódokumentálom részletesen, de miután rászálltam a problémára, tök jó eredményeket értem el pár nap alatt a következő termékekkel:

csak a zöld kupakos spray-t vettem, a többi megvolt
- augusztus eleje-közepe táján a menetrendszerű parlagfű-allergia - és csak az utolsó estén jöttem rá, hogy van nálam gyógyszer, addig több napot végigvegetáltam.

Pozitívumok:

- takarítás közben talált tárgyak


- dinnye. dinnye, dinnye;

- meglepetéskoncert a falunapon. Délután végigültük egy tuc-tuc zenekar nagyon súlyos, félplayback diszkóelőadását, hogy izé, mégis... megmutassuk magunkat, aztán hazamentünk pulóverért, majd pedig jött egy számomra addig ismeretlen csapat az egykori kedvenc számaimmal és csodálatos Höfner gitárokkal. Fantasztikus bulit csináltak. Így eshetett meg másfél óra múlva a következő párbeszéd köztem és az egyik szembeszomszédunk, István között (aki amúgy valaha dobolt):

[ő:] - Nagyon jól táncolsz!
[én:] - Nagyon jól énekelsz!

ööö... Pista bátyám.

- parti szülinap: H-t idén a kedvenc strandunkon ünnepeltük. Mini-grillezéssel, lufikkal, füzérekkel, transzparenssel, gyönyörű idővel, úszással.


- hogy egy réteg fehér festék mennyit számít: egy fél ablakkal vagyok készen (és van még nyolc), de nagyon jó tisztaság- és világosságérzést eredményez.

- hogy az eladótól tavaly kapott 15 liternyi festék nem fenyő-, benetton- vagy más színű, hanem olyan, amilyet szerettem volna a verandára és az ajtókra: az a falusi árnyalat. A selyemfényű zöld.

- salátaevő gyerekek: nagyon büszkék lehetnek magukra, hogy ilyen ügyesen esznek mindenféle öntetes keveréket; sokszor azt ebédelünk. A lányom nagy spíler salátakészítésben is.

- komposztáló: ingyen kaptuk az önkormányzattól. Minőségi változást hozott az életünkbe (nem viccelek). Remegve várjuk, hogy mikor lesz a rétegekből termőföld - vagy mi.

- könyvtár: király gyerekkönyv-felhozatallal, kézműves foglalkozásokkal, jó hangulattal, egész nyáron nyitva. Amikor elnézést kérnek, amiért a szabadságolások miatt nem nyolckor nyitnak, csak tízkor: priceless.

- szemétdomb-eltüntetés: ez volt a fő célom, és meg is csináltam (bár, ugye, egy időre feláldoztam érte a talpam etc.). 

bevetettük a helyét fűvel
Még annál is több munka volt, mint amennyit legmerészebb rémálmaimban gondoltam, viszont nagyszerű alkalmakat kínált a meditálásra. És ezeket az ajándékokat vettem a végén:

kerti gurulós készség, gyümölcsszedő teleszkópos nyéllel, fűmag, egy cserép bazsalikom és egy szempillaspirál ;)

Nagy a kontraszt a birtok és a város között, mit ne mondjak. Mindegy; tegnap voltunk moziban és a kedvenc parkban, ma pedig, ha minden igaz, megyünk koncertre. És megy a mosógép.






Megjegyzések

  1. Mindjárt keresek vmi helyet, és én is nekiugrok a takarításnak, hátha kerül egy ilyen vindő! :) Jó volt olvasni a soraid, napfényesek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy megérte felmenni a dupla padlásra? Nálatok is van esély, egy manzárd mindig rejthet titkot. ;) A spalettának is örülök, illetve ón/cink (?) kádak is vannak mindenfelé.

      Törlés
  2. Én is felszabadult boldogságot érzek szavaidból, s milyen jó ez. Mellesleg megnyugtattál lábfájás ügyben, mert mindig nyavalygok, de én idősebb is vagyok, de csinálom minden fájdalom ellenére, mert ahogy nálad is érzem: szeretem csinálni. Kikapcsol, más jellegű fáradtság,s látni az eredményét. S ugye egy más környezet, egy régi ház, a kert mennyi örömöt, boldogságot ad (a munkálatokkal, stb. együtt/ vagy ellenére is).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jót tesz egy ilyen ház, és remélem, mi is jót teszünk vele. Kertészkedés után még a felpolcolt láb esne nagyon jól nekem :-), meg is fogom esténként valósítani. A növényzet terén majd szükség lesz egy nagyobb, gépi ritkításra is, mert így folyamatosan csak kézzel nyirbálom, és - főképp ilyenkor - a dzsungel áll nyerésre ;)

      Törlés
  3. Jaj, de jó ezt olvasni!
    Most sietek, de még leírom: nekem bevált az allergiára a napi 1 evőkanál szőlőmagolaj (jobb minőségű, hidegen sajtolt), körömvirágkrémből pedig csakis dr. Theiss, a patikákból, a kicsi doboz is sokáig jó! Égésre és sebekre kincset ér!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, úgyis régóta érdekelnek az olajok! A kis tégely dr. Theiss persze, Pesten volt (már azt is a te ajánlásodra szereztem be, ugye), de megerősíthetem, hogy szuper cucc. Egy egyszerű, s.k. lábfürdő(só)-receptet is fogok keresni, biztos jólesik majd.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 
1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapás…

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…