Száraz november

Észrevettem, hogy kisebb megszakításokkal három napja ömlik az eső. Alkoholt pedig soha nem iszom. (Az illumináció szerintem teljesen másban van. :)) Éppen ezért, nem _úgy_ száraz. 

Hanem abban az értelemben, hogy nem szívatom magam fölöslegesen semmilyen potenciálisan/bizonyítottan fájdalmas dologgal. Nem túráztatom a motort (a költő ezzel a képpel többek között a perspektívákra és a dilemmákra utal). 

Megpróbálom a problémákat nem hatalmas léggömbökként a fejem fölött tartani, és rossz szokás szerint, amikor már felszabadultan, lazán lennék, emlékeztetőül beléjük pöckölni egyet.

Kösz, metaforák, ügyes kis allúziók, ennyi elég is volt mára. :P

Mindenféle jó novemberben:

- készítettünk házi granolát. A miénkbe (saját) dió, vörösáfonya, mazsola, kókuszreszelék, zabpehely, méz, vaj és étcsoki került; kb. 1000 forintból lett egy jó nagy doboznyi.

- jól sikerült E. szülinapja. Adtunk decemberben élményre váltható papírt (= koncertjegyet) is, nem csak tárgyakat. Az ALDI-ban kapható, mélyhűtött csokis (Milka, Daim, Toblerone) torták teljesen rendben vannak, illetve, nekünk ugyanonnan az almás morzsatorta is nagyon ízlett, csak úgy mondom. Pedig nálam nagyobb házisüti-rajongó nem nagyon létezik.

- szereztem a meskáról házszámot Zs-nak. Örülök, hogy végül nem az ebay-t vagy az etsy-t választottam, mert sokba került volna a posta, így ráadásul kézműves és egyedi lett;

- H-val tornáztunk tegnap (három számot hozott ő, hármat én. Néhol egészen élvezhető Ed Sheeran is...). Olyan jól táncol, hogy komolyan, szülői felelősségem megtalálni azt az embert, aki ezzel a tehetségével kezd valamit, nyilván nem balettintézet-színvonalon, de akkor is. 

- Boldog vagyok attól, hogy a Ház előterébe szánt kis konyhát együtt tervezgetjük. Milyen jók a régi IKEA-katalógusok! És továbbra is: az angol konyhastílus a festett frontokkal. Sem a patent beépített-áruházi jellegű konyhákat, sem a művészi-amatőr, téglából, csempéből építetteket nem szeretem igazán; illetve, nem akarok egyik hibába sem beleesni. Majd írok erről részletesen; az inspirációk megvannak. Azt is kaptuk ezzel a házzal, hogy kemény kötöttségek között kell kialakítanunk egy olyan sütő-főző sarkot, amelyben normálisan érvényesül a munkafolyamatok rendje, nem néz ki bénán, és realisztikusan, nem kerül többe két-háromszázezer forintnál. Agytornának sem utolsó.

Remélem, a vízvezetékszerelő is partner lesz ebben, és nem kér túl sokat. :-) Voltam a lakásunk pincéjében: van hozzá bútor, amit át fogunk festeni, főzőlap és sütő.

Most nem merek a fagyokkal játszani, de koratavasztól lesz itt mindenféle izgalmas cucc:

• tyúkól-bontás => téglafal a helyére;
• mi legyen a megindult fallal @pajta;
• milyen, nem gusztustalan, könnyűszerkezetes tető kerüljön reá;
• mi legyen az autentik budival @pajta (bocs);
• a monstre feladatok:
• a falak vízszigetelése;
• több nyílászáró felújítása;
• a tető javítása.

Addig is, hozok róluk képeket és terveket, és kérek javaslatokat és építő kritikát. 

Plusz, van egy kérdésem azokhoz, akiknek régi házuk van: mihez kezdtetek az eredeti - valószínűleg döngölt homokra rakott - padlóburkolatokkal?

Mivel azok is hozzájárulnak a nedvesedéshez, feltételezem, fel kell szedni mindet... és utána szigetelő betonrétegek kerülnek rájuk? Ti hogyan csináltátok?

(A szemfülesek kedvéért: egyszer írtam, hogy amikor készen lesz a Vitorlás szoba fala, meg fogok inni egy pohár fehérbort, és úgy kezdem el berendezni - ilyesmi belefér, de a gyakorlat azt mutatja, hogy mégsem iszom ennyit sem.)