Ugrás a fő tartalomra

Száraz november

Észrevettem, hogy kisebb megszakításokkal három napja ömlik az eső. Alkoholt pedig soha nem iszom. (Az illumináció szerintem teljesen másban van. :)) Éppen ezért, nem _úgy_ száraz. 


Hanem abban az értelemben, hogy nem szívatom magam fölöslegesen semmilyen potenciálisan/bizonyítottan fájdalmas dologgal. Nem túráztatom a motort (a költő ezzel a képpel többek között a perspektívákra és a dilemmákra utal). 

Megpróbálom a problémákat nem hatalmas léggömbökként a fejem fölött tartani, és rossz szokás szerint, amikor már felszabadultan, lazán lennék, emlékeztetőül beléjük pöckölni egyet.


Kösz, metaforák, ügyes kis allúziók, ennyi elég is volt mára. :P

Mindenféle jó novemberben:

- készítettünk házi granolát. A miénkbe (saját) dió, vörösáfonya, mazsola, kókuszreszelék, zabpehely, méz, vaj és étcsoki került; kb. 1000 forintból lett egy jó nagy doboznyi.


- jól sikerült E. szülinapja. Adtunk decemberben élményre váltható papírt (= koncertjegyet) is, nem csak tárgyakat. Az ALDI-ban kapható, mélyhűtött csokis (Milka, Daim, Toblerone) torták teljesen rendben vannak, illetve, nekünk ugyanonnan az almás morzsatorta is nagyon ízlett, csak úgy mondom. Pedig nálam nagyobb házisüti-rajongó nem nagyon létezik.

- szereztem a meskáról házszámot Zs-nak. Örülök, hogy végül nem az ebay-t vagy az etsy-t választottam, mert sokba került volna a posta, így ráadásul kézműves és egyedi lett;


- H-val tornáztunk tegnap (három számot hozott ő, hármat én. Néhol egészen élvezhető Ed Sheeran is...). Olyan jól táncol, hogy komolyan, szülői felelősségem megtalálni azt az embert, aki ezzel a tehetségével kezd valamit, nyilván nem balettintézet-színvonalon, de akkor is. 

- Boldog vagyok attól, hogy a Ház előterébe szánt kis konyhát együtt tervezgetjük. Milyen jók a régi IKEA-katalógusok! És továbbra is: az angol konyhastílus a festett frontokkal. Sem a patent beépített-áruházi jellegű konyhákat, sem a művészi-amatőr, téglából, csempéből építetteket nem szeretem igazán; illetve, nem akarok egyik hibába sem beleesni. Majd írok erről részletesen; az inspirációk megvannak. Azt is kaptuk ezzel a házzal, hogy kemény kötöttségek között kell kialakítanunk egy olyan sütő-főző sarkot, amelyben normálisan érvényesül a munkafolyamatok rendje, nem néz ki bénán, és realisztikusan, nem kerül többe két-háromszázezer forintnál. Agytornának sem utolsó.


Remélem, a vízvezetékszerelő is partner lesz ebben, és nem kér túl sokat. :-) Voltam a lakásunk pincéjében: van hozzá bútor, amit át fogunk festeni, főzőlap és sütő.

Most nem merek a fagyokkal játszani, de koratavasztól lesz itt mindenféle izgalmas cucc:
  • tyúkól-bontás => téglafal a helyére;
  • mi legyen a megindult fallal @pajta;
  • milyen, nem gusztustalan, könnyűszerkezetes tető kerüljön reá;
  • mi legyen az autentik budival @pajta (bocs);
  • a monstre feladatok:
    • a falak vízszigetelése;
    • több nyílászáró felújítása;
    • a tető javítása.

Addig is, hozok róluk képeket és terveket, és kérek javaslatokat és építő kritikát. 

Plusz, van egy kérdésem azokhoz, akiknek régi házuk van: mihez kezdtetek az eredeti - valószínűleg döngölt homokra rakott - padlóburkolatokkal?

Mivel azok is hozzájárulnak a nedvesedéshez, feltételezem, fel kell szedni mindet... és utána szigetelő betonrétegek kerülnek rájuk? Ti hogyan csináltátok?

(A szemfülesek kedvéért: egyszer írtam, hogy amikor készen lesz a Vitorlás szoba fala, meg fogok inni egy pohár fehérbort, és úgy kezdem el berendezni - ilyesmi belefér, de a gyakorlat azt mutatja, hogy mégsem iszom ennyit sem.)




Megjegyzések

  1. Otthonkommando.hu házprojekt kategóriában, talán 2016-ban részletesen leírja. Dittáék is öreg házat újítottak fel.
    Üdv. Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Éva, most újra bele is ástam magam, sőt, tovább olvasom, mert a hajópadlós tapasztalatok is nagyon fontosak nekünk.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má