Ugrás a fő tartalomra

Padló: elvek és lehetőségek

Nagyon jó kedvem van; egy szuper gyerekfoglalkozásról jövünk (nem vagyok a türelem mintaképe, de most órákon át gyártottam három réteg tüllből a büdöske-virágokat, E. drótot vágott [igazi szerszámmal, igazi drótot], H. szokás szerint nagyon szépeket alkotott, pl. papírból majmot a fán, eközben isteni volt az összes rágcsálnivaló és nass: mindenkinek megvolt a flow), és nagyon sietek is, mert egy másik buliba megyünk mindjárt. Úgyhogy, gyorsan ideöntöm a házban található padlófelületeket - metaforikusan.

annak, aki felfedezte a képen a robotos kulcstartómat, küldök egy virtuális pacsit
Ez az egész szorosan összefügg a fűtés kérdéskörével: a Facebookon nagyon sokat segítettetek abban, hogy jobban átlássam a padlófűtés előnyeit és hátrányait, és most úgy gondolom, hogy minimum a Gerendás és a középső szobában, a fürdőben és a wc-ben padlófűtés kellene, a konyhában, az előtérben, a Vitorlásban pedig (mivel az utóbbiakban nem szeretném felszedetni a gres-, cementlapot és a fapadlót) radiátoros megoldás.

A Gerendásban fel kell szedetni; borzasztó állapotban van az egykor szebb napokat látott hajópadló. 


A Vitorlásban viszont még bírja, és szerintem szebb, mint amit ma el lehet érni:


Eredetileg azt gondoltam, hogy ez a vizesblokkot ellepő tyúkmintás lap is megtartandó, de most már azt mondom, hogy ne erőltessük, nem is tetszik. A mindent fel kell használni-elv értelmében, felszedetés után mondjuk, mehet a szerszámos padlójára, ha lesz energiánk azt is leburkoltatni. (Előtte pedig rendet rakni..)


A középső szobában ugyanolyan szürke cementlap található, mint a verandán, úgyhogy onnan kéne cserélni-pótolni majd a veranda töredezett darabjait.

Az is fontos, hogy eközben ne kerüljünk a padlóra anyagilag (kihagyhatatlan szójáték).

Ott akarok lenni, amikor az előtér padlójára ragasztott linóleumot felszedik... több, mint egy éve várok arra, hogy lássam végre alatta az eredeti cementlapot.

Ti mit tartanátok meg és mit cserélnétek le?




Megjegyzések

  1. A képeket látva csak a Vitorlás padlóját tartanám meg. Az szép és karakteres.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz, Zsuzsi! Azért drukkolok, hogy kibírja a felszedést - mert alá kell szigetelni majd.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…