Ugrás a fő tartalomra

Sitt happens

Szerző:
Ahogy bármit bontunk, termelünk egy hatalmas sittkupacot, amit nemcsak nézni kell egy jó darabig, hanem - itt jön a csavar - irdatlan összegekbe kerül elvitetni.

Meg is torpantunk a pajtánál, mert azért ekkora összeget nem kalkuláltunk a romeltakarításra.


Olvastam erről több helyen, de azért, amikor veled történik, az.... priceless.


Van a konténeres megoldás, az önkormányzatos és a feketén elvitetős. Megpróbáljuk kigazdálkodni az elsőt.


Kemény edzések ezek a romantikus lelkület számára. 

Amikor rájössz, hogy a borostyánnal költőien befuttatott "domb" az almafa alatt: sitt.

Ami a mogyoróbokrok alatt megbúvó aljnövényzet takarásában van: sitt. 

Ami az árok mellett először nem látszott jól: sitt.



Fantasztikus érzés lesz, amikor először viszonylagos rend lesz a telken!

Nálatok mikor fog eljönni / mikor jött el ez a pont?





Címkék:

Megjegyzések

  1. N.Zsuzsi2018. március 1. 7:15

    Fel sem merem tenni ezt a kérdést... nálunk még a belső helyiségekben is ott vannak az előző lakó el nem távolított szemetei (konkrétan szétrohadt, dög nehéz bútorok).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2018. április 19. 6:21

      Zsuzsi, márciusban egy kommentről sem kaptam értesítést... de most itt vagyok. Ó, bútorok: mi pedig rábólintottunk néhány szintén mozdíthatatlan darabra, amik igazából nem is parasztbútorok, hanem azok a fényes, sötétbarna tömeggyártott sorozatok.

      Törlés
  2. vic2018. március 1. 9:00

    Jaj, de szépek ezek a téglafalak!
    És az az ablak!

    Sitt: az előző társasházi lakásunk felújítása során egy kisteherautónyi sitt keletkezett, 2 hónapig néztük a zsákokat (a többi lakó “örömére”), mire összegyűjtöttünk annyi pénzt, hogy elszállíttassuk...
    A mostani házfelújítással ezért (is) várunk, nemcsak pénzt kell ehhez gyűjteni, de lelkierőt is :)
    Mindig azt kívánom, h ennél nagyobb gondom ne legyen! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2018. április 19. 6:28

      vic, ezt a hozzászólásod is elkeverte a blogger (át kéne költözni másik tárhelyre?), de most megtaláltam. a sittel nekem most az a fő bajom, hogy veszélyes, és mégis a telek része: a gyerekek mindig a kupac környékén találkoznak valami ellenállhatatlanul napozó macskával, akit nem lehet onnan kirobbantani...

      Igen, a pajta egy kis gyönyörűség, és legalább olyan jól építették meg, mint a házat. Nem is olyan "kis", mert min. 60 m2. Te pl. modern tetővel el tudnád képzelni? Nem formáját, hanem anyagát tekintve. Mert nekem az előkorcolt lemez az egyik ötletem, mondjuk, grafitszürkében.

      Törlés
  3. Holdgyöngy2018. március 1. 9:20

    Nem akarlak vigasztalni, de az elődeink a sittet a kertbe termelték ki, azt amit beástak arról sem beszélnék. Ha növényt ültetünk, már rájöttünk először kitermeljük a törmeléket, téglákat, harisnyákat, injekciós tűt, stb. aztán ültetünk. Hátul lejt a telek, nos oda még több lett kihordva, sőt a szomszédé is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2018. április 19. 6:31

      Komolyan felmerült nálunk is az elásatás, de szerintem annyira gáz, és nagyon örülök, hogy leírtátok a tapasztalataitokat!

      Törlés
  4. Kósa Márta2021. február 27. 8:06

    Tizenegyedik éve áskálódok a kiskertemben és még mindig találok üvegdarabot, téglát, műanyagot s egyebeket.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk