Kezdetben vala a Hamvas Bélázás, azután a Márai Sándorozás, később a Paulo Coelhozás, végül a Müller és Popper Péterezés, illetve a Csernus dokizás, sőt: a Ranschburg tanár urazás és a Vekerdy Tamásozás. Újabban a legvirulensebb vonulat - legalábbis az én üzenőfalamon - a névtelen szerzőjű, velős minimalista életbölcsességeké. Hogy azt mondja: ne akard a szomszédod zöldebb gyepét, a sok felhalmozott tárgyat, és legfőképpen ne hajszold mindenáron a pénzt. Mert a boldogság nem ezekben van. Oké.
Azért írok a minden reggeli kávézásomba belefolyó mottókról, mert egyszerre idegesítenek és segítenek fókuszálni a céljaimra. Van bennük valami közös és valami nagyon demokratikus - még akkor is, ha a fenti felsorolás némelyik tagja "nem említhető egy lapon" a többiekkel. Mert a Facebook egyetlen alapon válogat: lájk-alapon, ennek az összes előnyével és hátulütőjével együtt.
A hangulatomtól függően röhögök, bólintok, csóválom a fejem, szomorodom el vagy lelkesedem fel ezeknek a zanzáknak a hatására, és ciki, nem ciki, van gyűjteményem is belőlük.
Van ez az anyaság-bűntudatot meglovagoló-"elégjó szülős", most már magyarra is gyakran lefordított mottó-tenger is, na, abban is szoktam úszkálni.
Meg a "semmiképpen ne legyél ideges"-mantrák, nyehehe.
Egyszóval: legyél laza, ne legyen otthon kupleráj, figyelj az emberi kapcsolataidra és ne legyél túlterhelt.
Tudom, hogy általános élet-recept nincs, és azt is, hogy talán klasszikusokat kellene olvasni, de őszintén szólva, ma, 2018-ban a reggeli kávé mellé szerintem mégis ezek az ütős mondatok valók. Sokkal inkább, mint mondjuk, a politika vagy a bulvár.
Nektek mi a véleményetek a motivációs idézetekről, és ha van, melyik a kedvencetek?
(És szóljatok, ha lefordítsam valamelyiket, mert most az angol nyelvűekből válogattam.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése