Márciusban megspórolni #3: mire jutottunk?

Összegzés: sikernek könyvelem el, hogy napokon belül lesz egy nagyobb kiadásunk (kb. egy átlagos fizetés felét teszi ki...), és azt nem a következő havi beérkező pénzekből kell megoldanunk. A ház további munkálataihoz még szorosabb nadrágszíj kell: ez ügyben is beindítottam néhány folyamatot.

Az eddigiek mellé még néhány konkrét ötlet:

1. Ha valaki a családból bevásárolt, akkor egy napig lehetőleg nem megyünk boltba.

Akkor sem, ha valami nagyon fontos még eszünkbe jut.

2. Pizzáztunk egy plázában,

kivételesen, és leginkább azért, mert 2 db biankó mozijegyet is kaptunk, és így már tényleg megérte nem főzni (fejenként kb. 1000 forint volt az ebéd - a saját italainkkal).

3. Kaptunk pár hónapja egy csomagot Amerikából

- kösz, M.! Mivel hatalmas mennyiségű apró cucc volt benne, egy részük lesz a gyerekek húsvéti ajándéka (gyurma, matrica, notesz, gyöngy stb.). A csokikat tegnap vettem meg.

4. Kultúra

a) Tegnapelőtt néztük meg a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát (és április 2-ig bárki ingyen megnézheti - sorban állásra számítani kell).

b) Projekt Showroom: az egyik kedvenc bútorlerakatom.

A tavaszi darabokra ma estig (03. 30. 18h) licitálni lehet, úgyhogy - ad spórolás - be sem teszem a lábam a Paulay Ede utcába. ;-)

c) Kő Boldizsár játszótereihez ösztönösen, rajongva vonzódnak a gyerekek és én is (ld. posztindító kép).

A Benczúr-kertben a környező házak is elképesztően gyönyörűek. Amikor ott vagyunk, mindig viaskodik a bennem élő illedelmes jókislány meg a vágy, hogy mások erkélyét és nappalijának ajtaját - jól rázoomolva - agyonfotózzam. Kell egyszer egy nagyon jó fényképezőgép.

5. Könyvtár.

Nem is értem, miért nem írtam eddig. Nagyjából az olvasnivalóink 70%-a könyvtári könyv. Tényleg nem bírom már a tárgyhalmozást. Akkor sem, ha én is csinálom, és akkor sem, ha könyvhalmozás.

6. Bundáskenyér + ovis tea reggelire:

imádom. Imádom. Szerintem önmagában is de luxe kaja (van olyan kedves játszótéri ismerősöm, akivel bundáskenyérről szoktunk álmodozni, amikor igazán tép a jeges szél, a gyerekek pedig rendületlenül fociznak, és megtagadják a hazamenetelt), de a múltkor lehetett választani mellé savanyú káposztát vagy céklát vagy paradicsomos-fetás-lilahagymás salátát, ahhh.

Nektek milyen költséghatékony szokásaitok vannak?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban