Smirgli és pemzli II.: a "mesélőpad" újjászületése

Hogy mi hír az íróasztalról? Várjatok csak, a mese végére kiderül az is.

Van egy régi, viharvert, úgynevezett szennyespadunk. Ami ráadásul még félkarú is (valaki egyszer nem fért be a konyhaasztal mellé az egyik karfától, így leszedte - nem, én nem voltam ott... több évtizede lehetett).

 

Mégis kultikus darab minálunk: minden este ezen folyik a meseolvasás. Miközben a hatéves H. a galériaágyban hallgatja a sztorit, a felnőtt kényelmesen leül az időközben a gyerekszobába költöztetett padra - egyesek még a lábukat is felteszik a szemben lévő komódra. Vagy a karfátlan részre.

Úgy döntöttem, hogy sokadik színtesztemnek használom a mesélőpadot - miközben rendbe is teszem.

hát, volt mit csinálni!

Az íróasztal-bejegyzéshez írt rengeteg hasznos kommentetek ugyanis ráébresztett néhány dologra:

a) a százévesnél idősebb íróasztal váza nagy valószínűséggel fenyő, értékes dió furnérral, amit ha leszedek, egy szimpla fenyő íróasztalom lesz, amiből azért akad egy pár;

b) ugyanakkor továbbra is festve tetszene jobban (ha egyszer ezt a színt nem szeretem, és ha már a tökéletes politúros felújítás egy ideig ki van zárva az anyagiak okán);

c) bármennyire szeretem is az Elefántlehellet színt - szinte minden ismerősöm vágja ezt a nevet; lehet, hogy ilyen sokan olvassák a blogot?! :-) -, nem illik 100%-osan abba a szobába, ahová valószínűleg kerülni fog. Oda világosabb-törtfehér-krémszínű illene.

Úgyhogy még várok a megfelelő pillanatra. Addig viszont, hogy ne üljek tétlenül, a padon teszteltem a színt és a Bosch gépeket.

az excentercsiszoló és felhajtható ülőke öreg fája, amit felfrissítettem vele

Lépésekben:

- a régi festék eltávolítása hőlégfúvóval (előny: frissen mosott hajjal is lehet csinálni, nem túl zajos; hátrány: kicsit büdös)

kupiii!

a nehezen elérhető részekre főleg ezt ajánlom

- majd excentercsiszolóval is (előny: hatékony, hátrány: frissen mosott hajjal nem lehet csinálni, egy társasházhoz nyitott balkonajtóval túl zajos - de azért kibírta mindenki szólás nélkül);

elhasználtam az összes csiszolólapomat; ez jobb híján egy utolsó 120-as, de a legjobb a 60-as és a 80-as volt

kezd látszani maga a fa

jól le volt alapozva erdetileg is...

ez csak egy minta-doboz

- majd kézzel is (most először két olyan szálkát gyűjtöttem be...)
- portalanítás, alapozás egy rétegben, száradás után finom csiszolás, portalanítás:

- festés két rétegben, a kettő között finom csiszolás és portalanítás. Mesére várva:

ülőpárnát is teszünk majd rá

Vélemény a Farrow and Ball-festékről. Nagyon sokáig szedtem le a bútorról az eredeti rétegeket, ezért volt időm gondolkodni: erre az Estate Eggshell nevű beltéri fa- és fémfestékre azért is érdemes költeni, mert ha már sok szenvedés árán lecsupaszítunk egy egész bútort, nem azért kenjük le egy új festékkel, hogy a gyenge minőség miatt le kelljen szednünk pár év múlva... és az, hogy a Farrow and Ball-festék nem bocsát ki káros anyagokat a gyerekszobába, plusz az, hogy vízzel lemosható a kezemről, nálam mindent visz. 

Ennek a padnak a lefestése (alapozó- + fedőfesték) nagyjából 3000 forintba kerülhetett. És még mindig sok van az eredeti 750 ml-es dobozban.

A teszt eredménye: szuper a szín, de az asztalra, ha festem,  ennél világosabbat fogok választani.

Apropó, Farrow and Ball: kövesd a hazai forgalmazó Facebook-oldalát itt - most ráadásul pontosan ilyen fajtájú festéket + ecsetet + bútorgombot nyerhetsz vagy egy teljes szobára elegendő falfesték/tapéta árának felét spórolhatod meg! Jó, mi? Részetek itt.