Ugrás a fő tartalomra

GyerekJátékBolt nyitva: Projekt Showroom

Szerző:
Minket, felnőtteket kötnek a társadalmi normák és a buta konvenciók: udvariasan mosolyogva járunk körbe a gyönyörűen berendezett, kreatív és kizárólag minőségi játékokkal megtöltött térben, megcsodálva egy-egy szépen megmunkált fakardot, textilbabát, kisbútort. A gyerekek ellenben pontosan tudják, mi a teendő ilyenkor: cipőt-kabátot levenni, és: gyerünk, mindent kipróbálni!



 

Örülök, hogy H-val mentem el megnézni a VI. kerületi Hajós utca 41. alatt található kreatív kiállító- és beltéri játszóteret, a Projekt Showroomot. Ő ugyanis, amint belépett a varázsszekrény ajtaján, otthon érezte magát. Őt a maga hat évével nem korlátozta sem idő, sem árcédula: hirtelen minden az övé volt. Imádta a fából készült hajót, a hentergőt, az eredetihez megszólalásig hasonló bábszínházat és - velem együtt - a kaleidoszkópokat.

enter...

az ilyen tárgyakat a country-bloggerek miatt helyezték el







 A tér egyszerre vagány-alternatív, városi-polgári és vidékies-paraszti jellegű. A zongoránál, a kopott tálalóknál, ládáknál és székeknél elképzelni sem tudnék jobb bútorzatot az adott tematikához: a régi korokból ismerős, szépen megmunkált, minőségi gyerekjátékok, illetve iparművészek és dizájnerek alkotta ruhák, babaringatók, bútorok és dekorációk bemutatásához és vásárához.

kedvenceim: a hatalmas fűszeres fiókok

A nagy sikerre való tekintettel a nyitva tartást október 18-ig meghosszabbították; ha van időtök, nézzetek el a Projekt Showroom valamelyik programjára - vagy csak egyszerűen nosztalgiázni és feltöltődni!

(A képek a Projekt Showroom Facebook-oldaláról származnak.)



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk