Folytassuk a balatoni ház legendákban és tanulságokban bővelkedő történetét. A karácsonyi készülődés közben jó hóval borított kert, kályhában ropogó tűz fotóit nézegetni... (A cikk első részét itt találod.) Aktuális: a blog őszi-téli játékdömpingjének utolsó felvonásához érkeztünk el: amint 2500-an leszünk a Facebookon, indul a verseny a külföldi lakberendezési magazinokért! És van még két meglepetésem: az első a jobb oldalsávban látható profilkép, a másik - az titkos. A magazinos játék utánra tartogatom...
4. Autodidakta, a hobbiját magas színvonalon űző lakberendező. István kiváló érzékkel válogatta össze a kővágóörsi házból és a gyűjteményéből az ideillő darabokat. A külső szemlélő számára az is megnyugtató, hogy a konyha modern és világos; a kis, osztott ablakok, a gerendák és a százéves parasztbútorok alkotta miliőben nem árt, ha van valamiféle modern kikacsintás. Ebben a házban a konyha az egyik, a háló és a hozzá kapcsolódó fürdő a másik. Merész és öntörvényű ötlet a hálószoba és a fürdőszoba keleties hangolása – a házigazda pekingi útjainak tükrében azonban nem meglepő, hogy nem hagyományos parasztbútor, mosdótál és levendulacsokor került ide. Főként a téli időszakban mutatkozik meg az enteriőr költőisége.
5. Ezermester, aki konyhabútort épített, tetőteret szigetelt, falat erősített, de leginkább embert próbálónak azt az egy hónapnál hosszabb időszakot nevezi, amikor a mészréteg alatt mindenhová felkent zöld olajfestéket hámozta le a ház belső falfelületeiről.
A százötven évesnél is régebbi ház helyiségei között nem volt átjárás; a ház előtt és mögött ősrégi, mára kikopott szőlőtőkék utaltak az épület eredeti funkciójára. A középső traktusban volt a pincelejáró, amelybe éppen befért egy hordó, a jobb szárny alatt pedig maga a pince húzódott meg, amelyhez borzongató történetek kötődnek: a legenda szerint az eredeti tulajdonosoknak hét gyermekük volt, akik közül hat egymás után, sorjában a pincében lelte halálát „mustmérgezés” okán. A hetedik? Nos, a hetedik úgy döntött, eladja a házat.
6. Családapa és főszakács. A házaspár a főváros egyik nyüzsgő, ha nem a legnyüzsgőbb belső kerületéből költözött le néhány évvel ezelőtt, hogy nyugdíjas éveit a Balatonnál töltse. Az egykor hétvégi házként funkcionáló épület mára mind a négy évszakban használható családi bázissá vált; a szülők az év túlnyomó részét itt töltik, felnőtt gyerekeik – szám szerint három – és unokáik – a dolgok jelenlegi állása szerint négy – rendszeresen érkeznek ide pihenni, a fedett teraszon sütkérezni, jó időben gulyást/lecsót főzni; utóbbinál a pontos összetevőknél jóval lényegesebb szempont, hogy szabadtéri és bográcsos legyen.
Jó együtt lenni az ó és az új, a népi és az urbánus, a naiv és az ultramodern digital art találkozásánál.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése