Ugrás a fő tartalomra

„Először gyűjtesz, aztán apránként elhagyod…” - I. rész

      Fekete tea mézzel, sonkás-sajtos-majonézes-jégsalátás szendvics és pár óra teljes, kiharcolt magány, amikor nem válaszolok a család "hol van a...?"-jellegű kérdéseire: ilyen körülmények között készült a cikkem, több látogatás és beszélgetés után, meglepően gyorsan. Pályázni mindig izgalmas, pláne, ha az ember a leadási határidő napjára időzíti az írást... Az alábbiakban azt a további képekkel bővített balatoni házbemutatót olvashatjátok, amellyel a Vidéki Élet magazin cikkíró pályázatán első helyezést értem el.


Pistinek és Csininek szeretettel

Horkay István festőművész és orvos felesége három évtizeddel ezelőtt vásárolta meg az autentikus Balaton-felvidéki vincellérházat, amely alapos felújításra és újragondolásra szorult. Az eredmény magáért beszél: letisztult, kimunkált és bölcs. Mint egy közmondás.


Mutasd a házad, megmondom, ki vagy! – avagy a házigazda hat szerepben

1. Alkotó művész, akinek műhelyre és kiállítóteremre van szüksége. Olyannyira, hogy a ház egyik helyisége – a volt istálló – mára egyszerre dolgozó- és tévészoba lett, amelyben a főként digitális művészettel foglalkozó művész modern vászna, a számítógép-monitor jól megfér saját korábbi, vászonalapú alkotásaival és a különböző szerzeményeiből – figurákból, ikonokból – épített installációkkal. Magasságával, szép gerendáival, szellősségével kiérdemli a háziak által használt nagyterem nevet.




2. Szenvedélyes gyűjtő. A Ferenc József-korabeli bútorok és csészék, magyarországi és lengyelországi utazások alatt gyűjtött relikviák békebeli, monarchikus hangulatot árasztanak. Az évek során annyi változott, hogy a kollekciót szortírozták, megrostálták. István szavai szerint: először megszállottan gyűjtesz, aztán egy részét elhagyod… A kényes egyensúly nem billen ki: míg a házaspár budapesti lakására polgári stílus jellemző, a balatoni házban megmaradt a parasztbútor-berendezés, egyfajta modern és keleties csavarral. A Zakopane környéki hegyi emberek naiv szentszobrait – stílszerű fordulattal élve – a Jóisten is ide teremtette.



3. Rendszerető ember. A nyers fáig visszamaratott ablakpárkányokon függöny nincs, kívül kakasszobor és kaspó, belül apró műtárgyak, az amerikai utakra emlékeztető Miki-egér – és pozsgás növények ellenben vannak. A konyhában patikatisztaság. A pulton a helyi termelőktől vásárolt, zöldfűszeres kecskesajt kerek tömbje pihen. Felsőszekrények nincsenek, az öntöttvas edények használati tárgyaktól szokatlan szépségű kompozícót alkotnak. A hajópadló puritán melegsége megdöbbentő és magától értetődő egyszerre. Az ember megérti, mit jelent a kifejezés: selyemfényű lakk. Rend van és csend van. Nincsenek fölösleges körök.


(A cikk holnap folytatódik.)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...