Ugrás a fő tartalomra

„Először gyűjtesz, aztán apránként elhagyod…” - I. rész

      Fekete tea mézzel, sonkás-sajtos-majonézes-jégsalátás szendvics és pár óra teljes, kiharcolt magány, amikor nem válaszolok a család "hol van a...?"-jellegű kérdéseire: ilyen körülmények között készült a cikkem, több látogatás és beszélgetés után, meglepően gyorsan. Pályázni mindig izgalmas, pláne, ha az ember a leadási határidő napjára időzíti az írást... Az alábbiakban azt a további képekkel bővített balatoni házbemutatót olvashatjátok, amellyel a Vidéki Élet magazin cikkíró pályázatán első helyezést értem el.


Pistinek és Csininek szeretettel

Horkay István festőművész és orvos felesége három évtizeddel ezelőtt vásárolta meg az autentikus Balaton-felvidéki vincellérházat, amely alapos felújításra és újragondolásra szorult. Az eredmény magáért beszél: letisztult, kimunkált és bölcs. Mint egy közmondás.


Mutasd a házad, megmondom, ki vagy! – avagy a házigazda hat szerepben

1. Alkotó művész, akinek műhelyre és kiállítóteremre van szüksége. Olyannyira, hogy a ház egyik helyisége – a volt istálló – mára egyszerre dolgozó- és tévészoba lett, amelyben a főként digitális művészettel foglalkozó művész modern vászna, a számítógép-monitor jól megfér saját korábbi, vászonalapú alkotásaival és a különböző szerzeményeiből – figurákból, ikonokból – épített installációkkal. Magasságával, szép gerendáival, szellősségével kiérdemli a háziak által használt nagyterem nevet.




2. Szenvedélyes gyűjtő. A Ferenc József-korabeli bútorok és csészék, magyarországi és lengyelországi utazások alatt gyűjtött relikviák békebeli, monarchikus hangulatot árasztanak. Az évek során annyi változott, hogy a kollekciót szortírozták, megrostálták. István szavai szerint: először megszállottan gyűjtesz, aztán egy részét elhagyod… A kényes egyensúly nem billen ki: míg a házaspár budapesti lakására polgári stílus jellemző, a balatoni házban megmaradt a parasztbútor-berendezés, egyfajta modern és keleties csavarral. A Zakopane környéki hegyi emberek naiv szentszobrait – stílszerű fordulattal élve – a Jóisten is ide teremtette.



3. Rendszerető ember. A nyers fáig visszamaratott ablakpárkányokon függöny nincs, kívül kakasszobor és kaspó, belül apró műtárgyak, az amerikai utakra emlékeztető Miki-egér – és pozsgás növények ellenben vannak. A konyhában patikatisztaság. A pulton a helyi termelőktől vásárolt, zöldfűszeres kecskesajt kerek tömbje pihen. Felsőszekrények nincsenek, az öntöttvas edények használati tárgyaktól szokatlan szépségű kompozícót alkotnak. A hajópadló puritán melegsége megdöbbentő és magától értetődő egyszerre. Az ember megérti, mit jelent a kifejezés: selyemfényű lakk. Rend van és csend van. Nincsenek fölösleges körök.


(A cikk holnap folytatódik.)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…