2011. december 13., kedd

„Először gyűjtesz, aztán apránként elhagyod…” - I. rész

      Fekete tea mézzel, sonkás-sajtos-majonézes-jégsalátás szendvics és pár óra teljes, kiharcolt magány, amikor nem válaszolok a család "hol van a...?"-jellegű kérdéseire: ilyen körülmények között készült a cikkem, több látogatás és beszélgetés után, meglepően gyorsan. Pályázni mindig izgalmas, pláne, ha az ember a leadási határidő napjára időzíti az írást... Az alábbiakban azt a további képekkel bővített balatoni házbemutatót olvashatjátok, amellyel a Vidéki Élet magazin cikkíró pályázatán első helyezést értem el.


Pistinek és Csininek szeretettel

Horkay István festőművész és orvos felesége három évtizeddel ezelőtt vásárolta meg az autentikus Balaton-felvidéki vincellérházat, amely alapos felújításra és újragondolásra szorult. Az eredmény magáért beszél: letisztult, kimunkált és bölcs. Mint egy közmondás.


Mutasd a házad, megmondom, ki vagy! – avagy a házigazda hat szerepben

1. Alkotó művész, akinek műhelyre és kiállítóteremre van szüksége. Olyannyira, hogy a ház egyik helyisége – a volt istálló – mára egyszerre dolgozó- és tévészoba lett, amelyben a főként digitális művészettel foglalkozó művész modern vászna, a számítógép-monitor jól megfér saját korábbi, vászonalapú alkotásaival és a különböző szerzeményeiből – figurákból, ikonokból – épített installációkkal. Magasságával, szép gerendáival, szellősségével kiérdemli a háziak által használt nagyterem nevet.




2. Szenvedélyes gyűjtő. A Ferenc József-korabeli bútorok és csészék, magyarországi és lengyelországi utazások alatt gyűjtött relikviák békebeli, monarchikus hangulatot árasztanak. Az évek során annyi változott, hogy a kollekciót szortírozták, megrostálták. István szavai szerint: először megszállottan gyűjtesz, aztán egy részét elhagyod… A kényes egyensúly nem billen ki: míg a házaspár budapesti lakására polgári stílus jellemző, a balatoni házban megmaradt a parasztbútor-berendezés, egyfajta modern és keleties csavarral. A Zakopane környéki hegyi emberek naiv szentszobrait – stílszerű fordulattal élve – a Jóisten is ide teremtette.



3. Rendszerető ember. A nyers fáig visszamaratott ablakpárkányokon függöny nincs, kívül kakasszobor és kaspó, belül apró műtárgyak, az amerikai utakra emlékeztető Miki-egér – és pozsgás növények ellenben vannak. A konyhában patikatisztaság. A pulton a helyi termelőktől vásárolt, zöldfűszeres kecskesajt kerek tömbje pihen. Felsőszekrények nincsenek, az öntöttvas edények használati tárgyaktól szokatlan szépségű kompozícót alkotnak. A hajópadló puritán melegsége megdöbbentő és magától értetődő egyszerre. Az ember megérti, mit jelent a kifejezés: selyemfényű lakk. Rend van és csend van. Nincsenek fölösleges körök.


(A cikk holnap folytatódik.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése