Ugrás a fő tartalomra

Ikrek hava - I. rész

Szerző:
"Gyere nyugodtan, készen vagyunk a felújítással. Szerintem jobb lett, mint volt." - szólt a telefon a múlt héten, én pedig szaladtam Edinához és Péterhez.

Látni akartam, hogy mekkora lett!

Mármint a pocak a lakás. 

     Az a rusztikus, romantikus bútorokkal berendezett, idillien szép és rendezett lakás, amely - napokon belül! - ikerfiaik otthona is lesz.

 
    A mai, első rész a két és fél éves kislány kuckójáról, a nappaliról és a hálóról szól. Holnap pedig jól lerántjuk a leplet a nagy átalakítás többi részletéről: a fiúk szobájáról, a konyháról és az étkezőről.

 
   A lányszobában a szülők egyáltalán nem akartak különösebb felfordulást, valószínűleg azért, mert kezdetben nem hajtottak fejet régi jó ismerősünk, Murphy építkezésekre vonatkozó törvénye előtt. Aztán megértették, mit jelent a törvény ereje. Egy sajnálatos radiátor-szétrobbanás baleset miatt tapétát kellett cserélni; és mivel a régi kedvencet nem gyártják már, természetesen a teljes falfelületen... Hála az égnek, Lili könnyen megbékélt az új, apróvirágos verzióval és az álomszép baldachinos ággyal.




      A hálóba két újdonság került. Magamtól nem jönnék rá, hogy az alábbi képen egy huszonéves, tipikus egyenkomód újjászületése látható. Ezt nevezem igazi truvájnak!


        A másik szerzemény egy szintén fehér, méhviaszolt ruhásszekrény. Időtálló darab, de éppen shabby chic-jellege miatt elegáns és finom is. Pont jó.

 

    A nappaliból mára egyetlen részlet jut, szép, új szőnyeggel és kedvenc kanapéval, amely a várandósság alatt is jó szolgálatot tett mint pihenőhencser.


A többi titok. Holnapig. Jó éjt. :-)

A lakás eredeti állapotában készült beszélgetés itt található.
A második rész az ikrek szobájával pedig itt.




Címkék:

Megjegyzések

  1. Névtelen2011. augusztus 10. 14:40

    Az új komód nagyon tetszik, és nagyon szép az egész ház.
    Ami nekem nem tetszik az a nappaliban a nagy fekete üveglapos asztal, olyan mintha kölcsön lenne a szomszéd piros fekete japán stílusú nappalijából. Illetve a kanapé virágossága, a szőnyeg virágosságával együtt már sok, nem erősítik hanem gyengítik egymást.

    VálaszTörlés
  2. Country Komfort2011. szeptember 12. 6:34

    Ebben az esetben is igaz, hogy mindannyian másképpen rendeznénk be egy-egy sarkot... A kanapé huzata az én kedvencem, de a házigazdák egyszínű zöldre szeretnék lecserélni a szőnyeg érdekében. :) A kovácsoltvas nekem sem liblingem, erről itt írtam: http://videkistilus.blogspot.com/2010/11/101-tevhit.html. Az összhatás szerintem nagyon rendben van - kétféle virágostul, asztalkástul, mindenestül.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk