Ugrás a fő tartalomra

"Imádok hazajönni" - budapesti lakás provence-i jegyekkel

     "Minek a törlőkendők meg a kefék? / Maszatosan az ember eleve szép. / Megmondom én a színpiszkos igazat: szeretem, / ha az arcom csupa maszat." - énekli ellenállhatatlan bájjal Maszat Janka szerepében vendéglátónk, EdinaTúl a Maszat-hegyen című darabban. Nos, ez az, ami nem jellemző a valós életben: ez az egyik legtisztább otthon, ahol valaha jártam. Tiszta, finom, harmonikus: ezekkel a jelzőkkel írható le a lakás hangulata. Edina férjével, a szintén színész Péterrel fantasztikus otthont alkotott. Kerüljetek beljebb!

a bejárat
a konyhából szépen átláthatóak a lakás terei
      Amikor becsukjuk magunk mögött az ajtót, meleg, otthonos, megnyugtató világba érkezünk, amelynek néhány gyönyörű, régi bútordarab határozott jelenléte ad karaktert. A házigazdák nagy becsben tartják az egykori kővágóörsi házból származó csodaszép tálalót és fésülködőasztalt.

a tálalószekrényre első találkozásunk óta nem találok szavakat
      Sőt, mondhatjuk, hogy a "gombhoz a kabátot" esete forgott fenn: a lakás egész berendezését és atmoszféráját a családi bútordarabok inspirálták. 

nőies sarok a hálószobában
     A provence-i  stílus és a balaton-felvidéki házak parasztbútorai iránt érzett szenvedély a lakásvásárlást is meghatározta: csak régi építésű ház jöhetett szóba, és az is döntő szempont volt, hogy a nyílászárókat vissza lehessen maratni a nyers fáig. Ez ugyan másfél hónappal megnyújtotta a felújítást, de mi ez ahhoz képest, hogy a fiatalok ötven-hatvan lakást néztek meg, mire megtalálták az igazit...

a háló ajtaja a nappaliból nézve

a háló látványa a fürdőből
    "Petivel azért vagyunk jó páros, mert mániákusak vagyunk" - meséli Edina mosolyogva. A mosdó alatti szekrény története is ezt támasztja alá; sokat kellett ugyan utánajárni, de nem kétséges, hogy megérte!

nagyon merész, de nagyon szép párosítás



a fürdő tolóajtaján át a hálószobába látunk be
a behúzott tolóajtó; természetesen natúr kerettel

fényár, idill

     A konyha a country stílust kedvelők álma: "jó érzés, hogy ma is ezeket a porcelánfogantyúkat választanám" - mondja Edina. A kék, apró virágokkal díszített függöny és a lámpa más-más helyről származik ugyan, de olyan hatást keltenek, mintha mindig is itt lettek volna.



     A tűzhely esete szépen mutatja, hogy mit jelent ebben a lakásban a "megalkuvás nélkül" - az ifjú pár  néhány éve, egy forró nyáron költözött be, de csak karácsonyra lett sütőjük. Így történhetett, hogy egy őszi délutánon átfagyott kezekkel vettek egy szép darab sütőtököt a zöldségesnél, mondván, majd otthon jól fog esni... és otthon szembesültek a sütő helyével.... :-) de ha egyszer rusztikus tűzhelyre vágytak, kivárták, amíg olyan is lett!
     Elcsodálkozom a fali- és padlócsempék minőségén, a feltűnően precíz burkoláson: "ez a lakás azért ilyen, mert mindkettőnk >>szeme<< benne van" - válaszolja a házigazda. Látszik, hogy az átjárót ívét is komoly odafigyeléssel csiszolták szépre.
Petiék kislánya még Edina pocakjában volt, amikor tündéri, franciás hangulatú gyerekszobát kapott saját franciaerkéllyel, kis fehér paddal, csíkos tapétával. Az apró szoba azóta is ügyesen alakul - a bölcsődés lányka pedig nagyon szereti.


Lili csíkos tapétával kijelölt alkotósarka a nappaliban
    A családtagok és ismerősök - egy kivétellel - eleinte nem értették, hogy miért pont ezt az akkoriban igencsak lelakott ingatlant választotta az ifjú pár; "ugyan, mit lehet ebből kihozni!" - hangzott a bírálat. Az idő viszont Edinát és Pétert igazolta: a családtagok, barátok gyakran  - és hosszan - vendégeskednek itt (nekem sem akaródzott elindulni egyik látogatásomkor sem...). Az egyik karácsonyi összejövetelen egy baráti pár is erősen a lakás hatása alá került. A lány sírt ("miért nem lehet nekem ilyen lakásom"), a fiú berúgott...

az étkező a nappaliból nézve
     A nappali tér pontosan olyan, amilyennek lennie kell: nyugodt, kényelmes, stílusos, ugyanakkor egyedi. A festményeket ide készítette Péter édesapja, Horkay István festőművész. Nem csoda, hogy a család imád utazás után megérkezni. Hazajönni. Hazaérni.


     És akkor jöjjön a meglepetés: a lakás ebben a pillanatban már nem egészen így fest... Éppen újjászületik, átalakítják. Ti, a Country Komfort olvasói láthattátok utoljára a nagy változás előtt, hiszen ikerfiúk érkezését várja a család! A fiatal szülők a rájuk jellemző ötletességgel és maximalizmussal oldják meg ezt a feladatot is. 

Kiscsaládból nagycsalád lesz. 

Nagyon jó lakásból pedig még jobb. 

Hogy hogyan? 

Remélem, nemsokára erről is beszámolhatok...





Megjegyzések

  1. Én is a hatása alá kerültem. Annyira, hogy nekünk is tervben van az átalakitás, pár ötletet már is elloptam innen.:)

    VálaszTörlés
  2. A lakás stílusa az enyém is.Igazi otthon! Nagyon tetszik az,hogy a fotózás kedvéért nem pakoltak el mindent, nem lett élettelen a lakás.Úgy látható,ahogy benne élnek. Nem bírom a lakberendezési újságokban a "kirakatszerű" bemutatást....
    Köszönöm,hogy láthattam!

    VálaszTörlés
  3. kovtama!
    De jó! Majd mesélj!

    Mammka: igen, egy élettel teli lakás! Nagyon örülök, hogy tetszik!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l