Ugrás a fő tartalomra

Ikrek hava - II. rész

    Bocsánatkéréssel kezdem; az elmúlt napok nagyon sűrűek voltak, ezért csak most sikerült összeállítanom a második részt. Íme.

***

     Szoba volt; konyha lett; gyerekszoba lett! - így foglalhatjuk össze a bejárat és a kislányszoba között meghúzódó tér történetét, amely a születendő fiúkat várja. Pár éve, a beköltözéskor a fiatalok első dolga volt megnyitni az egyik szobát, ezáltal átláthatóságot, nagyvonalúságot, tengelyt adni a lakásnak, ablaktól ablakig. A szoba helyén kialakított country stílusú konyha olyan hatást keltett, mintha abba a sarokba teremtették volna - de a megújult térben berendezett babaszoba talán még kellemesebb. Tiszta. Békebeli, mégis friss. Romantikus. Igényes. Stílusban van tartva, az biztos. :-)

 
a hálószobából ismerős tolóajtó, amely sejtelmes fényeket enged át
szívem csücske: fehér hajópadló!




fotó a gyönyörű nővérről, közeli a zöld csíkos tapétáról
esti fények



a szobából kitekintve

     Ha valaki azt mesélné, hogy helyszűke miatt kénytelen a konyháját az étkezőbe költöztetni, nagyon sajnálnám. Biztosan nem tud majd rendesen főzni/nem tudnak kényelmesen enni/csúnya lesz/kicsi lesz/nyomott lesz... Amikor azonban Edina két hónappal ezelőtt azt mondta: "a konyhát átköltöztetjük az étkezőbe" - nos, ezt valahogy úgy mondta, hogy azonnal felvillanyozott. Tudtam, hogy jól fogják csinálni. Volt persze minden: szívás szenvedés a vízvezeték-szereléssel, a szekrények magasságával, a fogantyúkkal, a parkettával, a végeredmény viszont magáért beszél. 
    A nappali egyik felét elfoglaló konyha-étkező jobb, mint volt. Az új felsőszekrényekkel plusz tárolóhelyet nyertek, a szép country stílusú sütőt a megemeléssel kihangsúlyozták, a hűtőt a beépítéssel elrejtették, kedvencemet, a "metrócsempét" tették a falakra... és szereztek valahonnan egy gyöngysorszerű munkapult-világítást, amelynek fényereje pici távirányítójával akár a kanapén ülve is szabályozható. Csúcs.






nyerstégla érzéssel alkalmazva, a tűzhellyel harmonizáló szagelszívó (az elvezető csövet természetesen elrejtik majd)


Megérte várni, ugye?




Köszönöm Edinának és Péternek a vendéglátást és a lakás legjobb pillanatait megörökítő fotókat!

Az első rész itt olvasható.
Hogy milyen volt a lakás eredetileg? Ilyen.



Megjegyzések

  1. Meseszép ez a ház, gratulálok! Remélem egyszer nekem is lesz lehetőségem, hogy egy ilyen gyönyörű házat berendezzek. Addig gyakorolok az albin. :-)

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük, Kata! Jó gyakorlást - ez is lakás, nem is a legnagyobbak közül való, mégis lenyűgöző!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…