Ugrás a fő tartalomra

Egy éves a Country Komfort!

       Bekuckóztam a kedvenc fotelembe, magam mellé készítettem egy nagy bögre teát, megírtam az első posztot, majd erős szívdobogással lenyomtam a "bejegyzés közzététele" gombot - és azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. Így kezdődött minden egy közepesen szürke novemberi délutánon, egy évvel ezelőtt.

      Az első hetekben kifejezetten szerettem azt a bejegyzéstípust, amelyben egyetlen képről írtam hosszabban. Úgy éreztem: végre, mindig is erről álmodoztam! Az idők során ez módosult, és ma már többnyire nem a szöveg a leghangsúlyosabb, de továbbra is szeretek elidőzni egy-egy költőien szép fotó felett.


       A blog célja a kezdetektől az, hogy megvizsgálja, megvitassa az olvasókkal: veletek, miért szeretjük ennyire a vidékies stílust. E cél érdekében kimásolt, külföldi magazinokból származó képriportokat is örömmel használok fel - a halloweenes házikóba tegnap legalább ötször látogattam vissza, "csak úgy" -, de igazi boldogságot a CK saját lakásriportjai szereznek. Titok: a tarsolyomban van egy olyan anyag, amelynek az elkészülése negyed évet vett igénybe, de abszolút megérte: a ház, amelyről szól, az egyik legmeghatározóbb vidékiház-élményem... Részletek hamarosan!

      Fontosnak tartom, hogy sorra vegyük a vidékies stílus egyes irányzatait: azért is, mert jó néven nevezni a kis liblingjeinket, és azért is, mert ha a való életben kipróbáljuk, netalántán keverjük őket, érdemes tudni, hogy miben más mondjuk, a cottage és a bolhapiac-stílus. Nagyon örülök annak, hogy a shabby chicről szóló cikk népszerű lett, és többen idézték is.

      A Country Komfort másik, fontos célkitűzése az, hogy a vidéki stílus számtalan példáján belül megkülönböztesse a hiteleset, az értékeset és a szépet a talmi giccstől és a félresikerült modorosságoktól - még ha néha fáj is. Élesebben fogalmazva: válogatás nélküli rajongás helyett a Country Komfort szeretne a "megmondó bútorblog" lenni.

a CK ars poeticája
      Kulisszatitok még: soha nem gondoltam volna, hogy a blog kapcsán ennyiféle játékot szervezek majd... Az első néhány sorsolás után azonban rákaptam az ízére, megszerettem az alkotókkal készített mini-interjúkat, és egyre izgalmasabb volt, ahogyan a csapat létszámával egyenes arányban nőtt a beszélgetőpartnerek száma is. És én ezt akartam: beszélgetni a vidékies lakberendezés rajongóival. :-) Az egy év alatt több mint húsz, a blog profiljához illő ajándékot sorsoltunk ki - és bizony, az ágyneműtől kezdve a magazinon át a bútorgombig rengeteg minden lehet country-s! Különösen azokat a játékokat szeretem, amelyek megmozdítják a közösséget: ilyenkor együtt szervezünk, együtt röhögünk, együtt izgulunk...  

       Végül, hogyan lesz a virtuálisból valóságos: az elmúlt héten Beával, a kopenka-torták alkotójával találkoztam, akivel azonnal egy hullámhosszon voltunk és nagyon jót beszélgettünk. A blog születésnapi tortáját a kedvenc zászlófüzérünkkel díszítette. Szép lett, ugye?

A vele készített interjú és közös játékunk a héten olvasható lesz - gyertek minél többen!






Boldog születésnapot, kedves blogom.

U.i.: Fotóst keresek, aki profilképet készítene a Country Komfort bloggeréről. Mert bármennyire rajongok a shabby chicért, igazából nem egy díszes keretű francia tükör van a fejem helyén. :-)




Megjegyzések

  1. Gratulálok a szülinaphoz, nagyon kedvelem az írásaidat. Csak így tovább, kívánok sok erőt és energiát az elkövetkező időkre is! :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok a szülinaphoz, Én fotós vagyok, cameliahotography.hu vagy FB -n Camelia Pop Photography oldalon találsz képeket( igaz ott inkább portré és kisbaba képek vannak) viszont a privát FB oldalamon (Pop Camelia)természet és épület képek is találhatóak. Én szívesen készíttek neked képeket ha bejön stílusom. Élérhetőségem:
    camelia5@hotmail.com, Mobil: 06 706178926

    Üdvözlettel Camelia Pop

    VálaszTörlés
  3. Camelia! De jó, nézem és írok. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok a szülinaphoz, és ezzel együtt a kitartáshoz és a szilárd elvekhez!:) Ez a torta pedig nagyon ínycsiklandozó lett!:)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, Enchanting! Ez jólesett. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l