Ugrás a fő tartalomra

Egy éves a Country Komfort!

       Bekuckóztam a kedvenc fotelembe, magam mellé készítettem egy nagy bögre teát, megírtam az első posztot, majd erős szívdobogással lenyomtam a "bejegyzés közzététele" gombot - és azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. Így kezdődött minden egy közepesen szürke novemberi délutánon, egy évvel ezelőtt.

      Az első hetekben kifejezetten szerettem azt a bejegyzéstípust, amelyben egyetlen képről írtam hosszabban. Úgy éreztem: végre, mindig is erről álmodoztam! Az idők során ez módosult, és ma már többnyire nem a szöveg a leghangsúlyosabb, de továbbra is szeretek elidőzni egy-egy költőien szép fotó felett.


       A blog célja a kezdetektől az, hogy megvizsgálja, megvitassa az olvasókkal: veletek, miért szeretjük ennyire a vidékies stílust. E cél érdekében kimásolt, külföldi magazinokból származó képriportokat is örömmel használok fel - a halloweenes házikóba tegnap legalább ötször látogattam vissza, "csak úgy" -, de igazi boldogságot a CK saját lakásriportjai szereznek. Titok: a tarsolyomban van egy olyan anyag, amelynek az elkészülése negyed évet vett igénybe, de abszolút megérte: a ház, amelyről szól, az egyik legmeghatározóbb vidékiház-élményem... Részletek hamarosan!

      Fontosnak tartom, hogy sorra vegyük a vidékies stílus egyes irányzatait: azért is, mert jó néven nevezni a kis liblingjeinket, és azért is, mert ha a való életben kipróbáljuk, netalántán keverjük őket, érdemes tudni, hogy miben más mondjuk, a cottage és a bolhapiac-stílus. Nagyon örülök annak, hogy a shabby chicről szóló cikk népszerű lett, és többen idézték is.

      A Country Komfort másik, fontos célkitűzése az, hogy a vidéki stílus számtalan példáján belül megkülönböztesse a hiteleset, az értékeset és a szépet a talmi giccstől és a félresikerült modorosságoktól - még ha néha fáj is. Élesebben fogalmazva: válogatás nélküli rajongás helyett a Country Komfort szeretne a "megmondó bútorblog" lenni.

a CK ars poeticája
      Kulisszatitok még: soha nem gondoltam volna, hogy a blog kapcsán ennyiféle játékot szervezek majd... Az első néhány sorsolás után azonban rákaptam az ízére, megszerettem az alkotókkal készített mini-interjúkat, és egyre izgalmasabb volt, ahogyan a csapat létszámával egyenes arányban nőtt a beszélgetőpartnerek száma is. És én ezt akartam: beszélgetni a vidékies lakberendezés rajongóival. :-) Az egy év alatt több mint húsz, a blog profiljához illő ajándékot sorsoltunk ki - és bizony, az ágyneműtől kezdve a magazinon át a bútorgombig rengeteg minden lehet country-s! Különösen azokat a játékokat szeretem, amelyek megmozdítják a közösséget: ilyenkor együtt szervezünk, együtt röhögünk, együtt izgulunk...  

       Végül, hogyan lesz a virtuálisból valóságos: az elmúlt héten Beával, a kopenka-torták alkotójával találkoztam, akivel azonnal egy hullámhosszon voltunk és nagyon jót beszélgettünk. A blog születésnapi tortáját a kedvenc zászlófüzérünkkel díszítette. Szép lett, ugye?

A vele készített interjú és közös játékunk a héten olvasható lesz - gyertek minél többen!






Boldog születésnapot, kedves blogom.

U.i.: Fotóst keresek, aki profilképet készítene a Country Komfort bloggeréről. Mert bármennyire rajongok a shabby chicért, igazából nem egy díszes keretű francia tükör van a fejem helyén. :-)




Megjegyzések

  1. Gratulálok a szülinaphoz, nagyon kedvelem az írásaidat. Csak így tovább, kívánok sok erőt és energiát az elkövetkező időkre is! :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok a szülinaphoz, Én fotós vagyok, cameliahotography.hu vagy FB -n Camelia Pop Photography oldalon találsz képeket( igaz ott inkább portré és kisbaba képek vannak) viszont a privát FB oldalamon (Pop Camelia)természet és épület képek is találhatóak. Én szívesen készíttek neked képeket ha bejön stílusom. Élérhetőségem:
    camelia5@hotmail.com, Mobil: 06 706178926

    Üdvözlettel Camelia Pop

    VálaszTörlés
  3. Camelia! De jó, nézem és írok. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok a szülinaphoz, és ezzel együtt a kitartáshoz és a szilárd elvekhez!:) Ez a torta pedig nagyon ínycsiklandozó lett!:)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, Enchanting! Ez jólesett. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má