Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2019

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

Telitalálat (ajándék)

Még mindig annyira naiv vagyok, hogy néha nem számítok semmi érdekesre vagy meglepőre, aztán bammm. Megtörténik.

Így volt ez az idei – szerencsére, a háznál töltött – születésnapommal kapcsolatban is. 
Egyrészt tök jó volt az előkészítés, mert olyan ajándékokat kaptam, amilyeneket szerettem volna.
- telefont (a fotózás miatt, a többi része nem igazán érdekel); - esőkabátot (ezt magamtól); - koncertjegyet (Müpa Jazztavasz, kíváncsi vagyok); - érkezéskor egy csomagot B-től és T-től, benne finom illatú testpermet (pedig ezt nagyon nehéz eltalálni), testápoló, lakkok, arcmaszk, virág és egy fából készült szív a nevemmel;   - torta helyett: oreo-s csokit áfonyával; - rajzokat a gyerekektől; - kerámia macskaszobrot;  - birs-zselét; - csodálatos, tavaszi időt és kirándulásokat (utóbbiakról még írok).
Ezzel elégedett is voltam.

Másrészt, mivel az én úgynevezett ünneplésem, az "én napom" és az utána következő hétvége egybeesett a gyerekek szünidei neurózisával (elnézést kérek az éles…

Viszlát, veranda!

Bocs a hatásvadász címért: akármilyen vénséges, nem fogjuk lebontani, csak...

...mostantól hallgatok rátok és a józan eszemre, és 
tornác
néven fog szerepelni a blogon. Nem tudom, hogy mikor lesz új faanyagra keretünk, és mikor leszek olyan izmos, hogy lefessem az egészet, de rajta van a listán. Nagyon régi, nagyon szétesőben van, és csak a pontos mását tudom majd elképzelni egyszer, ha le kell bontani, annyira szeretem.
A veranda amolyan vágyvezérelt elnevezése volt annak, amit a házunkat lerajzoló építész nemes egyszerűséggel "terasz"-nak hívott a rajzán  na, egyvalamiben biztos vagyok: azt, hogy terasz, sosem mondták rá azok, akik anno a házban laktak. 
Az nagyon urbánus szó.

A veranda szót szerintem használta az eladó, amikor két éve először beszéltünk telefonon, szóval, nem én találtam ki.
Verandát borzasztóan akartam, úgyhogy, kapóra jött az elnevezés, és egészen mostanáig rá is ragadt.
Amúgy, azt hiszem, tőlem távol áll a paraszti élet attribútumainak a felstilizálás…

Fogadalmak 2019-re: hogy állunk?

Most ugrik a 🐵a vízbe... Az év eleji bejegyzés revíziója következik, mert szerintem szükség van arra, hogy időnként megnézzük, hol tartunk. Azért, elárulom, nem leszek nagyon szigorú; így is pontosan látszik, hol kellene belehúzni.

1.A Ház felújítása kapcsán... írhatnám, hogy milyen szupertudatos és tervszerű módon folynak a munkálatok a háttérben, az igazság ezzel szemben az, hogy számos téren várakozó állásponton vagyunk, ami önmagában is stresszes. Írom, amint van valami pozitív fejlemény, de most éppen már megint, még mindig válaszokra várunk.

2.Megtalálom az álommunkát. Még nem jött össze, de folyamatosan dolgozom azért, hogy sikerüljön. Vicces és kevésbé vicces események tarkítják az utat. Nem könnyű, ha az ember nem kimondottan kapcsolatépítő guru. Mondjuk, én ezután sem fogom erőszakolni ezt a témát, de keresem a lehetőségeket.

Továbbra is érvényes, hogy ha tudsz valamilyen érdekes álláslehetőségről, írd meg a countrykomfort@gmail.com címre, kérlek!
3. Sok időt, türelmet, odafig…

Kicsi ellenségek (és az ellenszer)

Tegnap ismét le kellett vadásznom egy nyomorult kullancsot a macskánk szőréről. Igen, induláskor elfelejtettük lefújni magunkat. Úgyhogy, itt az ideje ennek a bejegyzésnek. 

Nota bene, nem térdig érő dzsumbujban történt az eset, hanem kicsire nyírt és rendszeresen ápolt gyepen.
Nagyon érdekes, mert olyan sűrű az állatunk bundája, hogy a kullancsnak keresnie kell a helyet, ezért többnyire, ha borzasztóan figyelek, van egy nanoszekundumnyi időm arra, hogy közbelépjek.
Magamon viszont a múltkor, még április elején, zuhanyozás közben találtam egyet. Mindig a csípőmnél támadnak, ezt sem értem (van ott valamilyen fő ér, ugye?), mindenesetre, vááááááááá.

Hetek kérdése, és a háznál kezdődik a szúnyoginvázió: ez a jó szó rá. Van egy árok (hajdani patakmeder) a kert aljában, és hatalmas békakuruttyolás is, de az ökoszisztéma valahogy nincs egyensúlyban. El tudjátok képzelni szerintem.

A gyerekek tudják, hogy muszáj bekenni vagy befújni magunkat szúnyog- és kullancsriasztó szerrel, mert még így …

Kapszulagardrób II. (városi)

Tanultam egy új szót: skort. A szoknya és a (rövid)nadrág egyesítéséből jött létre. Nem a hagyományos értelemben vett, bő szárú nadrágszoknya, hanem a nadrág és a szoknya rétegesen vannak egymáson. Szerintem tök vagány; ez "az" alkalmi/koncertre járós darabom, amióta megvan (1995.- forintba került).
Csak mondom, magam is ösztönözve: ha arra gondolok, hogy láttam egy csinosan öltözött lányt/nőt az utcán, és megpróbálom felidézni, mi volt rajta, 90%-ban nem nadrág, hanem ruha vagy szoknya. Vagy skort. :)

Azt hiszem, nagy meglepetést nem fogok okozni a bejáratott tavaszi ruháimmal: virágos felsők (a sötétkéket most már inkább a lányomnak adom), kék-fehér csíkos ruha (több képemen szerepelt), bordó, cipzáros, kapucnis "biciklis" vékony dzseki, szürke kockás dzseki (új, 990.-), kék overshirt, alatta pedig egy kötött poncsó, amit figyelmeztetésül raktam a fotóra, hogy hordjam is, ha már ezer éve megvan. (#mfkh = mindent fel kell használni)


Kapucnikból egyébként csak azoka…

Kapszulagardrób I. (in da city)

Mostanra tényleg nincsen túl sok cuccom, viszont majdnem mindegyik kedvenc. Megváltoztak a prioritások: ami van, az álljon jól. Lehetőleg pamutból legyen. És a legfontosabb: így, hogy végre tavasz van, lendüljek jó formába. Mert akkor minden jobban áll.

Az alábbi posztot a Dizain és Juditu hasonló témájú bejegyzései ihlették. 👚👗👡👟

Ad jó forma: annyira szeretnék többet biciklizni a természetben, mivel azonban ez nem kompatibilis a macskasétáltatással, még ki kell találnom, hogyan és mikor. Azért olyan nem nagyon van, hogy az egész napot alá lehet rendelni a testmozgásnak, akár R-ről, akár rólam van szó. És legtöbbször az ő igényeit (= fűben heverészését) helyezem előbbre, az is több órát tesz ki. Szoktam kicsit tornázni mellette, de több (és intenzívebb) kéne.

Nem állítom, hogy minden újabb ruhámat alapos megfontolásból vettem, mert az itt látható cuccok rögtön két elvnek is ellentmondanak:
1. Szőke hajúak ne hordjanak bézst, barnát, rozsdaszínt és sárgát. Szerintem.  2. SOHA ne vegyün…