Ugrás a fő tartalomra

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go... (zene bekapcs.)

Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer.

A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni, kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni. A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon.

A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg.

Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Freud biztosan megjegyezné, hogy a kizárólagos közléssel mintegy magamévá is teszem a birtokot, és khmm, némileg igaza lenne.

A látogatás után úgy éreztem, mintha beleszerettem volna valakibe/valamibe. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor történt velem ilyen: az első nizzai utamon; egy zseniális Marcus Miller-koncert után... hosszú ideig rajzolgattam a Duna-part homokjába a ház alaprajzát.


Milyen az a vidéki ház, amelyért egy fővárosi, komoly presztízsű ingatlannal rendelkező értelmiségi család szívesen feladja addigi életmódját?

Annak a háznak sokat kell adnia. Szinte elvárjuk tőle a Francia- és Olaszországban játszódó, romantikus házfelújítós könyvekben olvasott történeteket: a nagy lakókonyhát, amelyben Nigella, Jamie, Petrik Adrien és Frances Mayes nyomán pitéket süthetünk, a vadregényes kertet, a férfi- és női fürdőszobát, a nagyvonalú szalont. Eleganciát, szép arányokat és sok funkciót. Régi idők hangulatát. Jókait, Mikszáthot. Azt, hogy lelke legyen.

Döntsétek el, hogy a homokba rajzolgatás jogos volt-e.


































(Köszönöm, C., V. és Zs.!)



Megjegyzések

  1. Istenem, de gyönyörű! Minden képet imádtam, köszönet érte! Biztos, hogy még párszor megnézem őket.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy "engedtek" neked! Kár lett volna kihagyni. S a kertet is nézve eszebe jut tán Petrik Adrian mondata, bár lehet, hogy Bálint gazdát idézi: egy kertnek jót tesz pár év.

    VálaszTörlés
  3. Szééép! :)
    Nekem a nappali és a kert tényleg Petrik Adrienes :)
    FAnni

    VálaszTörlés
  4. Olyan jó volt látni...!
    Látni azt, hogy mit is szeretnék magunknak mostanában nagyon... Hogy láthattam élő képekben azt a kertet, teraszt, ami eddig csak a kis fejemben volt meg gondolatban...
    Építészként csak gratulálni tudok! :)
    Remélem a mi álmunk is valóra válik majd...!

    A homokba rajzolgatás pedig teljesen jogos volt... nagyon is! :)

    VálaszTörlés
  5. Még soha nem véleményeztem egyetlen dolgot sem, de most ennek az élménynek a hatására meg kell tennem! Köszönet, hogy megosztottad velünk ezt a csodát, régen volt ilyen időutazásban részem, na és hozzá a zene!!!!!!!!
    MAndrea

    VálaszTörlés
  6. Egy bizonyos éra hangulatát adja vissza ez a ház. Egy kicsit emlékeztet a keresztanyámék rózsadombi villájára. Szinte történelem órai a hangulat a konyhában, azzal a csodás sparherttal meg kredenccel. A fürdöszoba is echte 20-as évek, még akkor is ha nem biztos, hogy minden teljesen eredeti. Ami viszont elviszi a pálmát nálam az a terasz, veranda és kert. Bent talán egy kicsit zsúfolt a bútor ahhoz, hogy igazán el tudnám képzelni magam benne, de a kert az tündéri. Kaphatnánk egy alaprajzot?

    VálaszTörlés
  7. Nagyon otthonos, látszik, hogy ezt a házat tényleg lakják! Nekem kicsit mondjuk túlzsúfolt néhol és a konyhában a kevesebb több lett volna, valahogy az a narancs fal nekem nem jön össze a polgári házzal, meg a nagy festményekkel, meg még sparhelt is van. Olyan hangulata van mintha jófej idős értelmiségi emberek laknák, lehet így is van ;) Amúgy meg irigy vagyok :D

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm a hozzászólásokat!

    Az alaprajzot csak fejből tudom :-), sajnos. A szép, érettsárga fal színe a képen többnek és erősebbnek tűnik, mint amilyen valójában. A nagyszerű fotók ebben az esetben sem egészen hitelesek, mert a konyha-étkező-nappali (amely egyébként, képzeljétek, hozzáépítés /!/ az eredetihez) nagyon egyben van stílusát tekintve is, és talán a ház leghangulatosabb része. A finom részletek és a fantasztikus bútorok a festményekkel együtt nagyon polgári, egyúttal nagyon vidékies hatást eredményeznek.

    VálaszTörlés
  9. Nem tudom, mi volt a nyitószám... majd megpróbálok találni egy ide illő dalt.

    VálaszTörlés
  10. ...Nizza (bár ott is játszott M.M., csak én nem hallottam, emlegettem is nemrégen): utazás. MM.: egy korábbi (2001.?) budapesti koncert volt.

    VálaszTörlés
  11. Hű, nem leszek népszerű... nekem belül, a képektől és a fal sárga színétől nyomasztóan túlzsúfolt :(

    VálaszTörlés
  12. Én is hasonlóról álmodozom, de az íróasztal nem lenne a nappali-étezőben, és a beszélgetős sarokhoz tennék még egy fotelt, hogy ne kitekeredve kelljen beszélgetni a vendéggel. Egyébként szuper, bár itt-ott kissé nekem is túlzsúfolt. (Nem a könyvekre gondolok!!) Nem lehet tudni a falu v. a város nevét?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Visszanézve a fotókat, azt hiszem, az egyéni ízléskülönbségek mellett kimondhatjuk, hogy ma már a kissé letisztultabb enteriőrök a népszerűek. Én mindig nagyon szerettem a képeken láthatóhoz hasonló, értelmiségi, részletgazdag házakban vendégeskedni, a látogatás után az élményben tobzódni. Ma, negyvenes éveimben, amikor a minimalizmus, a kacatmentesítés világtrend lett, a saját lakóteremben törekszem arra, hogy kevesebb tárgyat használjak, de még mindig szeretem a gazdag élet lenyomatát viselő házakat. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p