Ugrás a fő tartalomra

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go... (zene bekapcs.)

Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer.

A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni, kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni. A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon.

A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg.

Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Freud biztosan megjegyezné, hogy a kizárólagos közléssel mintegy magamévá is teszem a birtokot, és khmm, némileg igaza lenne.

A látogatás után úgy éreztem, mintha beleszerettem volna valakibe/valamibe. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor történt velem ilyen: az első nizzai utamon; egy zseniális Marcus Miller-koncert után... hosszú ideig rajzolgattam a Duna-part homokjába a ház alaprajzát.


Milyen az a vidéki ház, amelyért egy fővárosi, komoly presztízsű ingatlannal rendelkező értelmiségi család szívesen feladja addigi életmódját?

Annak a háznak sokat kell adnia. Szinte elvárjuk tőle a Francia- és Olaszországban játszódó, romantikus házfelújítós könyvekben olvasott történeteket: a nagy lakókonyhát, amelyben Nigella, Jamie, Petrik Adrien és Frances Mayes nyomán pitéket süthetünk, a vadregényes kertet, a férfi- és női fürdőszobát, a nagyvonalú szalont. Eleganciát, szép arányokat és sok funkciót. Régi idők hangulatát. Jókait, Mikszáthot. Azt, hogy lelke legyen.

Döntsétek el, hogy a homokba rajzolgatás jogos volt-e.


































(Köszönöm, C., V. és Zs.!)



Megjegyzések

  1. Istenem, de gyönyörű! Minden képet imádtam, köszönet érte! Biztos, hogy még párszor megnézem őket.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy "engedtek" neked! Kár lett volna kihagyni. S a kertet is nézve eszebe jut tán Petrik Adrian mondata, bár lehet, hogy Bálint gazdát idézi: egy kertnek jót tesz pár év.

    VálaszTörlés
  3. Szééép! :)
    Nekem a nappali és a kert tényleg Petrik Adrienes :)
    FAnni

    VálaszTörlés
  4. Olyan jó volt látni...!
    Látni azt, hogy mit is szeretnék magunknak mostanában nagyon... Hogy láthattam élő képekben azt a kertet, teraszt, ami eddig csak a kis fejemben volt meg gondolatban...
    Építészként csak gratulálni tudok! :)
    Remélem a mi álmunk is valóra válik majd...!

    A homokba rajzolgatás pedig teljesen jogos volt... nagyon is! :)

    VálaszTörlés
  5. Még soha nem véleményeztem egyetlen dolgot sem, de most ennek az élménynek a hatására meg kell tennem! Köszönet, hogy megosztottad velünk ezt a csodát, régen volt ilyen időutazásban részem, na és hozzá a zene!!!!!!!!
    MAndrea

    VálaszTörlés
  6. Egy bizonyos éra hangulatát adja vissza ez a ház. Egy kicsit emlékeztet a keresztanyámék rózsadombi villájára. Szinte történelem órai a hangulat a konyhában, azzal a csodás sparherttal meg kredenccel. A fürdöszoba is echte 20-as évek, még akkor is ha nem biztos, hogy minden teljesen eredeti. Ami viszont elviszi a pálmát nálam az a terasz, veranda és kert. Bent talán egy kicsit zsúfolt a bútor ahhoz, hogy igazán el tudnám képzelni magam benne, de a kert az tündéri. Kaphatnánk egy alaprajzot?

    VálaszTörlés
  7. Nagyon otthonos, látszik, hogy ezt a házat tényleg lakják! Nekem kicsit mondjuk túlzsúfolt néhol és a konyhában a kevesebb több lett volna, valahogy az a narancs fal nekem nem jön össze a polgári házzal, meg a nagy festményekkel, meg még sparhelt is van. Olyan hangulata van mintha jófej idős értelmiségi emberek laknák, lehet így is van ;) Amúgy meg irigy vagyok :D

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm a hozzászólásokat!

    Az alaprajzot csak fejből tudom :-), sajnos. A szép, érettsárga fal színe a képen többnek és erősebbnek tűnik, mint amilyen valójában. A nagyszerű fotók ebben az esetben sem egészen hitelesek, mert a konyha-étkező-nappali (amely egyébként, képzeljétek, hozzáépítés /!/ az eredetihez) nagyon egyben van stílusát tekintve is, és talán a ház leghangulatosabb része. A finom részletek és a fantasztikus bútorok a festményekkel együtt nagyon polgári, egyúttal nagyon vidékies hatást eredményeznek.

    VálaszTörlés
  9. Nem tudom, mi volt a nyitószám... majd megpróbálok találni egy ide illő dalt.

    VálaszTörlés
  10. ...Nizza (bár ott is játszott M.M., csak én nem hallottam, emlegettem is nemrégen): utazás. MM.: egy korábbi (2001.?) budapesti koncert volt.

    VálaszTörlés
  11. Hű, nem leszek népszerű... nekem belül, a képektől és a fal sárga színétől nyomasztóan túlzsúfolt :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Bérelni vagy venni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (1. rész)

Bő egy évvel ezelőtt már biztosak voltunk abban, hogy nekünk kell egy saját ház. Persze, mondták a haverok a játszótéren, hogy a gereblyézésnél és a fűnyírásnál másképp fogom majd ezt látni, de én egyre hajtogattam: ide nekem azt a... birtokot. Majd én tudom, hogy mit hogyan fogok ott csinálni. Azóta azért a birtok néha visszanyal visszakérdez: bírtok?

Néha eléggé nehezen bírjuk, szó se róla. És a gereblyézés meg a fűnyírás... egen.
Tudom, hogy ez tipikus hitvita: annak jobb, akinek nincs a saját házzal gondja, vagy annak jobb, aki többszörös ingatlantulajdonos?
A mi szemszögünkből így fest a dolog (most csak az első adagot osztom meg, sok további tapasztalattal jövök még):

A bérelt nyaraló
Családos életem legszebb emlékei közé tartozik az a néhány Vas és Zala megyei pihenő, amelyet fantasztikus vendéglátók nagyszerű szálláshelyein töltöttünk. Két vendégházban is úgy érezhettük, hogy megtaláltuk a tutit. Annyira, hogy vissza is fogunk még menni.
Vannak azért hátulütői is, csak ezeket m…