2012. november 23., péntek

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go... (zene bekapcs.)

Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer.

A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni, kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni. A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon.

A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg.

Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Freud biztosan megjegyezné, hogy a kizárólagos közléssel mintegy magamévá is teszem a birtokot, és khmm, némileg igaza lenne.

A látogatás után úgy éreztem, mintha beleszerettem volna valakibe/valamibe. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor történt velem ilyen: az első nizzai utamon; egy zseniális Marcus Miller-koncert után... hosszú ideig rajzolgattam a Duna-part homokjába a ház alaprajzát.


Milyen az a vidéki ház, amelyért egy fővárosi, komoly presztízsű ingatlannal rendelkező értelmiségi család szívesen feladja addigi életmódját?

Annak a háznak sokat kell adnia. Szinte elvárjuk tőle a Francia- és Olaszországban játszódó, romantikus házfelújítós könyvekben olvasott történeteket: a nagy lakókonyhát, amelyben Nigella, Jamie, Petrik Adrien és Frances Mayes nyomán pitéket süthetünk, a vadregényes kertet, a férfi- és női fürdőszobát, a nagyvonalú szalont. Eleganciát, szép arányokat és sok funkciót. Régi idők hangulatát. Jókait, Mikszáthot. Azt, hogy lelke legyen.

Döntsétek el, hogy a homokba rajzolgatás jogos volt-e.


































(Köszönöm, C., V. és Zs.!)

8 megjegyzés:

  1. Istenem, de gyönyörű! Minden képet imádtam, köszönet érte! Biztos, hogy még párszor megnézem őket.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy "engedtek" neked! Kár lett volna kihagyni. S a kertet is nézve eszebe jut tán Petrik Adrian mondata, bár lehet, hogy Bálint gazdát idézi: egy kertnek jót tesz pár év.

    VálaszTörlés
  3. Szééép! :)
    Nekem a nappali és a kert tényleg Petrik Adrienes :)
    FAnni

    VálaszTörlés
  4. Olyan jó volt látni...!
    Látni azt, hogy mit is szeretnék magunknak mostanában nagyon... Hogy láthattam élő képekben azt a kertet, teraszt, ami eddig csak a kis fejemben volt meg gondolatban...
    Építészként csak gratulálni tudok! :)
    Remélem a mi álmunk is valóra válik majd...!

    A homokba rajzolgatás pedig teljesen jogos volt... nagyon is! :)

    VálaszTörlés
  5. Még soha nem véleményeztem egyetlen dolgot sem, de most ennek az élménynek a hatására meg kell tennem! Köszönet, hogy megosztottad velünk ezt a csodát, régen volt ilyen időutazásban részem, na és hozzá a zene!!!!!!!!
    MAndrea

    VálaszTörlés
  6. Egy bizonyos éra hangulatát adja vissza ez a ház. Egy kicsit emlékeztet a keresztanyámék rózsadombi villájára. Szinte történelem órai a hangulat a konyhában, azzal a csodás sparherttal meg kredenccel. A fürdöszoba is echte 20-as évek, még akkor is ha nem biztos, hogy minden teljesen eredeti. Ami viszont elviszi a pálmát nálam az a terasz, veranda és kert. Bent talán egy kicsit zsúfolt a bútor ahhoz, hogy igazán el tudnám képzelni magam benne, de a kert az tündéri. Kaphatnánk egy alaprajzot?

    VálaszTörlés
  7. Nagyon otthonos, látszik, hogy ezt a házat tényleg lakják! Nekem kicsit mondjuk túlzsúfolt néhol és a konyhában a kevesebb több lett volna, valahogy az a narancs fal nekem nem jön össze a polgári házzal, meg a nagy festményekkel, meg még sparhelt is van. Olyan hangulata van mintha jófej idős értelmiségi emberek laknák, lehet így is van ;) Amúgy meg irigy vagyok :D

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm a hozzászólásokat!

    Az alaprajzot csak fejből tudom :-), sajnos. A szép, érettsárga fal színe a képen többnek és erősebbnek tűnik, mint amilyen valójában. A nagyszerű fotók ebben az esetben sem egészen hitelesek, mert a konyha-étkező-nappali (amely egyébként, képzeljétek, hozzáépítés /!/ az eredetihez) nagyon egyben van stílusát tekintve is, és talán a ház leghangulatosabb része. A finom részletek és a fantasztikus bútorok a festményekkel együtt nagyon polgári, egyúttal nagyon vidékies hatást eredményeznek.

    VálaszTörlés