Ugrás a fő tartalomra

(Még) 7 dolog magamról

Van ez a régi blogos sorozat. Az ember elárul magáról néhány dolgot, ami a blogjából nem feltétlenül derül ki róla azonnal. Itt a második rész - komoly és vicces dolgok a müzlistálkától a dobogó legfelső fokáig.

1. Masszív meggyőződésem, hogy az Angol Sétány Nizzában a világ egyik legjobb helye.


2. Írószermániás vagyok. Különösen az üdvözlőlapokra és a noteszekre gerjedek.


3. Imádok kis tálkákból enni. Kanállal, villával, persze, de akkor is. Tulajdonképpen csak kis tálkákból szeretek enni. Kb. ilyenekből:


4. Legutóbb akkor sírtam művészi élmény hatása alatt, amikor ezt a dalt hallottam élőben.


5. Részben saját ötlet alapján, részben Via és az Urban:Eve hatására pár hónapja eszeveszett szortírozásba kezdtem. Amolyan durván átfogó jellegűbe: pincetakarítással, könyvtárrendezéssel, családiruhatár-átfésüléssel. Rengeteg érdekes cuccot találtam, és hetente járok a Máltai Szeretetszolgálathoz is. A rendhez vezető út felfordulással van kikövezve... Hogy mikor lesz vége? Fogalmam sincs.

6. Ennek szerves következménye, hogy néhány bútordarab is feleslegessé vált. Bár nem szoktam ilyesmire használni a blogot, most kivételt teszek: a képen saját lakásunk részlete látható! Upsz, kicsit poros a parketta, bocs... :-) A lényeg viszont jól látszik: a kárpitozásra szoruló, ellenben míves és igazi fából készült, kinyitható kanapé. Jelképes, minimális összegért elvihető. Részletek a countrykomfort@gmail.com címen.


7. Sokat gondolkodtam azon, hogy a vidéki házak iránti rajongásomat milyen formában tudnám még kifejezni a blog mellett, a blogoláson kívül. A legjobbkor jött a Vidéki Élet című online magazin pályázata, amelyre beneveztem, és "Vidéki Ház és Kert" kategóriában első helyezést értem el! A nyertes házriportom hamarosan olvashatjátok a videkielet.hu-n, és itt is beszámolok a fejleményekről.


Az első 7 dolog: itt.
(képek: nizza.hu, designboom.com, thesweetestoccasion.com)




Megjegyzések

  1. Gratulálok a díjhoz, kiváncsian várom a házriportot!

    VálaszTörlés
  2. Először is: most olvastam a cikked! Szuper! Gratulálok! :)
    Másodszor: sajnos a világ legtutibb helyén még nem jártam...kis tálkák? Jöhetnek! Szalóki Ági! Az egyik legjobb!!! Én is tettem már fel a blogomra Tőle...nagyon szeretem! A takarítást most hagyjuk:kellene, de nem visz rá a lélek. :(
    kanapé? Óhhh..de jó lenne, de sajnos most még csekély összeg sem futja rá...remélem jó kezekbe kerül. Odavagyok mindenért ami régi! Lassan a férjem is! :)
    Köszi, hogy beengedsz "Hozzád" minket egy kicsit! Szép napot! És sok-sok gratulációt a cikkedhez!!!! :))

    VálaszTörlés
  3. Éva! Köszönöm!
    Fróni: neked is, a lelkesedésed mindig nagyon jólesik. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia,

    remélem ez a kanapé már elkelt. Nagyon érdekes blog.

    Üdv!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…