Ugrás a fő tartalomra

(Még) 7 dolog magamról

Van ez a régi blogos sorozat. Az ember elárul magáról néhány dolgot, ami a blogjából nem feltétlenül derül ki róla azonnal. Itt a második rész - komoly és vicces dolgok a müzlistálkától a dobogó legfelső fokáig.

1. Masszív meggyőződésem, hogy az Angol Sétány Nizzában a világ egyik legjobb helye.


2. Írószermániás vagyok. Különösen az üdvözlőlapokra és a noteszekre gerjedek.


3. Imádok kis tálkákból enni. Kanállal, villával, persze, de akkor is. Tulajdonképpen csak kis tálkákból szeretek enni. Kb. ilyenekből:


4. Legutóbb akkor sírtam művészi élmény hatása alatt, amikor ezt a dalt hallottam élőben.


5. Részben saját ötlet alapján, részben Via és az Urban:Eve hatására pár hónapja eszeveszett szortírozásba kezdtem. Amolyan durván átfogó jellegűbe: pincetakarítással, könyvtárrendezéssel, családiruhatár-átfésüléssel. Rengeteg érdekes cuccot találtam, és hetente járok a Máltai Szeretetszolgálathoz is. A rendhez vezető út felfordulással van kikövezve... Hogy mikor lesz vége? Fogalmam sincs.

6. Ennek szerves következménye, hogy néhány bútordarab is feleslegessé vált. Bár nem szoktam ilyesmire használni a blogot, most kivételt teszek: a képen saját lakásunk részlete látható! Upsz, kicsit poros a parketta, bocs... :-) A lényeg viszont jól látszik: a kárpitozásra szoruló, ellenben míves és igazi fából készült, kinyitható kanapé. Jelképes, minimális összegért elvihető. Részletek a countrykomfort@gmail.com címen.


7. Sokat gondolkodtam azon, hogy a vidéki házak iránti rajongásomat milyen formában tudnám még kifejezni a blog mellett, a blogoláson kívül. A legjobbkor jött a Vidéki Élet című online magazin pályázata, amelyre beneveztem, és "Vidéki Ház és Kert" kategóriában első helyezést értem el! A nyertes házriportom hamarosan olvashatjátok a videkielet.hu-n, és itt is beszámolok a fejleményekről.


Az első 7 dolog: itt.
(képek: nizza.hu, designboom.com, thesweetestoccasion.com)




Megjegyzések

  1. Gratulálok a díjhoz, kiváncsian várom a házriportot!

    VálaszTörlés
  2. Először is: most olvastam a cikked! Szuper! Gratulálok! :)
    Másodszor: sajnos a világ legtutibb helyén még nem jártam...kis tálkák? Jöhetnek! Szalóki Ági! Az egyik legjobb!!! Én is tettem már fel a blogomra Tőle...nagyon szeretem! A takarítást most hagyjuk:kellene, de nem visz rá a lélek. :(
    kanapé? Óhhh..de jó lenne, de sajnos most még csekély összeg sem futja rá...remélem jó kezekbe kerül. Odavagyok mindenért ami régi! Lassan a férjem is! :)
    Köszi, hogy beengedsz "Hozzád" minket egy kicsit! Szép napot! És sok-sok gratulációt a cikkedhez!!!! :))

    VálaszTörlés
  3. Éva! Köszönöm!
    Fróni: neked is, a lelkesedésed mindig nagyon jólesik. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia,

    remélem ez a kanapé már elkelt. Nagyon érdekes blog.

    Üdv!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l