Személyes poszt. Az egyik legfőbb életproblémám mindig is az volt, hogy városinak túlságosan vidéki, vidékinek túlságosan városi vagyok. A fenti tézis szinte az összes kulcsfontosságú döntésem, választásom nagyban befolyásolja, gyakran megzavar szépnek induló élményeket, számtalanszor visz járatlan utakra (ld. macskasétáltatás a Margitszigeten...), és, ha kedvező a csillagállás, olykor csodálatos dolgok sülnek ki belőle. Vidék vagy város? Túl sokáig nem bírom elviselni egyiket sem. Túl sokáig nem tudok meglenni egyik nélkül sem. Ambivalens érzések között ingadozom, ez az én default setting-em. Még nem volt időm teljes mértékben felfogni a jelenlegi járványhelyzet súlyát, és főleg nem megfelelően reflektálni rá, de az biztos, hogy eleget láttam és olvastam ahhoz, hogy mostantól, ha összejön, szívesen eléldegéljek a személyes ügyemmel: beraktam a neki megfelelő dobozba, felkerült a neki való polcra, csak legyen vége a világ szenvedésének. Más