Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2019

Burkol(a)t célzások I.

Az egyik délután, amikor ismét kezdett patthelyzet kialakulni a lakásban (unatkozás, rendetlenség és meleg), de még kint, az utcán is olyan forróság volt, hogy nem nagyon volt értelme elindulni, az jutott eszembe, hogy csináljunk valamit, ami nekem is kikapcsolódás, és talán csökkenti az építkezéssel kapcsolatos szorongásokat. Így történt, hogy ellátogattunk a közeli burkolatboltba, mert hiába van nekünk otthon egy szűk négyzetméternyi cementlapunk, amit a mosogató fölé szánok, a többi fal- és padlórész hidegburkolata még egyáltalán nincsen kitalálva. 

Éppen erre a túrára volt szükségünk. Végre kirángatott a "mennyi homokos sódert kell rendelni, honnan és mikorra" valljuk be, nem túl lelkesítő feladatköréből, és az a ritka helyzet állt elő, hogy annyit nézelődtem, amennyit akartam, mert volt gyereksarok, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy volt benne 
Mancs 
őrjáratos 
színező. 

A szorongásaim, mondjuk, otthon pár perc alatt óriásira növekedtek, mert már a füzetbe rajzolásomk…

A házfelújítás Starbucks-kávéi - avagy, a Latte Faktor (II. rész)

Ennek a bejegyzésnek a létrejötte egy az egyben annak köszönhető, hogy a városban kánikula idején nem lehet aludni. Én legalábbis szinte egyáltalán nem tudok. Amíg a vidéki éjszakákhoz képest tizenöt fokkal magasabb hőmérséklethez akklimatizálódom, és amíg le nem töltődik végre az aktuális lakberendezési magazinom, megírom azt, amit régóta szeretnék már*.
(*Van egy-két témafelütés a blogon, amelynek a folytatását a pszichológiai és személyes vonatkozása miatt tologatom magam előtt, bár biztosan sok tanulsággal fog járni, ha a saját magam -- nyilvánvalóan felszínes -- kutatásai, olvasmányai alapján, a saját magam színvonalán azoknak a bejegyzéseknek a második részét is megfogalmazom egyszer. Ezek az aszimmetrikus viszonyokról és a plátói (ház)szerelmekről szóló posztok. Tartozom magamnak annyival, hogy megtegyem ezt. Pozitív felhangokkal, remélhetőleg. :-) Annál is inkább, mert akármilyen bizarrnak tűnik is első hallásra, az említett bejegyzésekben vázolt automatizmusoknak az ingatlano…

Véghajrá

Milyen címet adjak a naplónak: Két hét hajsza? Hullámvasút? Egy biztos: a végére azért piszkosul elfáradtunk. Pedig, ha a felújítást globálisan vesszük, ez még csak az eleje...
13. nap
Az előző esti telefonhívás sikeres volt: odaküldenek hozzánk valakit a falu főterén dolgozó munkások közül. Elképesztő erőbedobással, két óra alatt kiássa a pajta mögötti sávot, ezzel megment a megőrüléstől, nem mellesleg a kötbérfizetéstől és attól, hogy feladjam éppen a végén.
Egy laza hajnali lapátolás során én is végzek a sittkupaccal, így a vízszigetelők hozzá tudnak férni a pajta oldalfalához.
Hiányoznak a gyerekek, de nem érek rá szenvedni emiatt: délelőtt fakezelő szert és hengert veszek, nyomtatok, vízszerelési anyagok boltjába rohangálok, elhozom a gagyi kilincset a barkácsboltból, mert még az is rohadt drága, újabb negyvenkilós falazóhabarcsokat szállítok haza a tüzépről.

Délután kérek fél óra pihenőt (elkényeztetett, városi csaj). A legnagyobb zajban is tudnék aludni, de mindig jön egy újabb …

Szépségápolási minimál a háznál

Az egyik legjobb nyári wellness-módszer szerintem a sok úszás és a mérsékelt napozás. Ha ez összejön, ahogyan nekem idén nem, akkor minden szebbnek és egyszerűbbnek tűnik. (És, persze, izmosabbnak meg feszesebbnek.)

Azért próbálom a nagy, távoli képet szem előtt tartani, amikor hetekig nem jutok el a vízpartra: hogy majd milyen jó lesz egyszer a 
"tiszta udvar, rendes ház"
-unkban nyaralni. Őszi szünetezni. Telelni. Mindenfélét csinálni.
Nem szeretném azt a benyomást kelteni sem, mintha a jelenleg fürdőszoba nélküli házban nagy testápolás folyna (kb. örülök, ha a nap végére mindannyian le tudunk zuhanyozni), de mivel lett néhány új kedvencem, őket mutatom be most.

A younghouselove.com blogon írja Sherry, hogy ő kb. felerész almaecet-felerész víz keverékkel tisztítja-tonizálja az arcbőrét, és utána kevés extraszűz kókuszolajat használ hidratálásra. Gondoltam, hogy kipróbálom, és eddig fantasztikus. Ha valakit érdekel, érdemes az ő utasításait pontosan követni.
Amióta levendula…

Fizikai értelemben

Ma hajnalban visszagörgettem a telefonom képeit, hogy rekonstruálni tudjam azt a nagyon intenzív időszakot, amelyik nyilván nem az utolsó volt a ház felújításának történetében. Azért remélem, ennyire már nem leszek befogva...


7. nap

Haladnak tovább a falak vízszigetelésével (készül róla külön bejegyzés): befejezik a ház hátsó falát. Komoly gépparkkal rendelkeznek, és ha van eldöntenivaló, mindig megkérdeznek; ebből arra következtetek, hogy jó lesz az együttműködésünk. Utólag (közel egy hónap elteltével) úgy látom, tényleg rendben volt ez a munka. És itt is sorry, amiért mindannyiunkat megevett a sok 🦟🦟🦟-. .-
8. nap
Örülnék, ha a négyfős vízszigetelő csapatot nem éppen minálunk érné végzetes üzemi baleset, ezért újra szólok nekik, hogy a szerszámos kamra padlóját vizsgálják meg, nehogy beszakadjon alattuk. Lemegyünk az alá benyúló pincébe, és végre egy jó hír: a tetejét betontraverzekkel képezték ki, stabil dongamennyezet.
Sürgetnek, hogy a pajta melletti sittet kb. tegnapra vitessem e…

Minek neked az a pajta? (I. rész)

Mielőtt folytatnám a munkanaplót, írok pár szót az elmúlt hónapok (évek?) nagy dilemmájáról, a mások által gyakran ferde szemmel és/vagy értetlenül nézett, szimplán őrültségnek titulált, minduntalan eltitkolt, hatalmas nagy* szerelmemről, a kert hátsó részében álló téglapajtáról. 

*kb. 80 négyzetméteres
Két évvel ezelőtt, a házvásárláskor maga a hirdető is azt mondta rá, hogy "a tégla melléképület elbontandó vagy felújítandó." 
Oké: ő volt az eladó, persze, hogy úgy fogalmazott, mintha meg is lehetne menteni.
Hát, igen. Vagy-vagy. El kell dönteni.
A döntés összes anyagi vonzatával együtt. - gondolta magában az egyszeri vevő.
Mit nekem az összes anyagi vonzat! - vágta rá magában (ugyanaz) az egyszeri vevő.

Szegény, sokkal jobb napokat látott, szépen rakott pajta! Leverte a vihar a tetejét, megütötték a fák a falát, nincs rendes alja, minden faanyag korhadt benne, és egészen két héttel ezelőttig nem volt talajvíz elleni szigetelése, illetve, tele volt a legdurvább istálló-mocso…

Gyűrött, kisimult

5. nap (kedd)
A munkások a Vitorlás szoba ajtaját leemelve akaratlanul letörik a kilincset, így a szoba lezáratlan marad. Tudjátok, az a szoba, amelyikben, ha felnézel, a födém uszkve nyolc négyzetméteres részén ez a struktúra látszik.

A többi ajtót is elfelejtik visszatenni, én pedig elfelejtek szólni emiatt, így a nap végén egyedül küzdöm vissza őket a zsanérokra - és egyedül a Gerendásét ejtem a lábamra.
Elvánszorgok az ágyig; csak az érdekel, hogy pihenhessek.
Éjjel furcsa csapkodásra ébredek; egy van a szobában. (Vajon honnan repült be...?) Éppen úgy, mint két évvel ezelőtt, amikor szintén egy 🦇 volt ugyanebben a szobában, és én határozottan úgy éreztem, hogy a kalandnak és a... rusztikusságnak ez a foka nekem már nem fér bele.
Nyitva hagyom az ablakot és vigyázva arra, hogy ne érjen le az irdatlan téglaporos koszba, átvonszolom a paplant-párnát a teljességgel lakhatatlan középső szobába. Tulajdonképpen a denevérnek köszönhető, hogy észreveszem: a macskánk nincs a házban. Kővé d…