Ugrás a fő tartalomra

10 + 1 karácsonyi ajándékötlet countrymánoknak

Szubjektív lista, de remélem, sok mindenkinek megdobogtatja a szívét... bevallottan reklám is, mert a blog több mint egyéves története során óhatatlanul fel kellett mérnem, hogy nálunk milyen vidékies termékek kaphatóak. Nekem ezek most a legkedvesebbek; némelyikükkel, például az exkluzív sütőformával több éve szemezek. Lássuk, mi az, amivel nem lőhetünk mellé, más szóval: milyen ajándéknak fog garantáltan örülni a country stílusért rajongó barátnőnk/családtagunk karácsonykor?

1. Magazin. A Jolly Joker, amelynek hatására a megajándékozott legalább két óráig ábrándos tekintettel ücsörög majd a kedvenc foteljében, néha ránk tekint, és hálásan azt rebegi: "köszönöm"! (Beszerzési hely pl.: Hungaropress.)


2. Lakásdekor a Boróka Otthonboltból: lehet karácsonyfadísz vagy más kedves tárgy.


3. Bútorgombok helyes csomagban a DIY-mozgalom szerelmeseinek. Meg is nyerheted őket: játssz értük!

4. Ágytakaró. Finom patchwork-mintával vagy kötött verzióban gáláns ajándék és tuti befutó.


5. Könyv, például a kunyhó-stílusról.


6. Naptár, rusztikus ételfotókkal. Szóljatok, ha találtatok ilyet a hazai kínálatban!


7. IKEA-termék a country-vonulatból. Virágos vagy csíkos ágynemű, apró virágos csészék, etno jellegű díszpárna.


8. Szakácskönyv. Számomra a két legvonzóbb ebben a pillanatban Lila Fügéé és DolceVitáé. Nehéz lesz választani közülük... És van ám még legalább kettő iszonyatosan jó, ráadásul jó áron, róluk legközelebb.


9. Cakkos piteforma. Stahl Judit quiche-receptjei óta tudjuk: a country stílusú piteforma sütésre késztet. Lila fügeszínben ellenállhatatlan. Az ára húzós, de a tökéletességet meg kell fizetni (www.kookta.hu).
10. Kalitka. Igen, kalitka, forevör. Az egyik gyengeségem. Tudom, hogy menthetetlenül giccses, mégis imádom. Madár nem kell bele. :-) Lelőhelyek: menő virágboltok.


+1. Lekvár- vagy szörpcsomag a Lek-Vár-Laktól, a  tökéletes vidéki(es) reggelihez. Csak rajongással tudok nyilatkozni a termékeikről.





Megjegyzések

  1. Szóhoz sem jutok....mind nagyon szuper ajándék!!
    Majd megmutatom a férjecskémnek ezt a listát :D :D

    VálaszTörlés
  2. nagyon szuperek:) a férjed is látta már a listát, ugye CK?:)
    a szakácskönyvek engem is megfogtak meg a kalitkák is..
    (pláne, hogy a cica, kutya után most valaki madárkát szeretne a családban-de a cicák szigorúan ne érjék el: szerintem a madárka 2nap alatt szívrohamot kapna..)
    jóó, a sütőforma is kéne, de nincs rá ennyi pénzem, pláne, hogy most kaptam egy piteformát:)

    VálaszTörlés
  3. Ancsa, Fanni!

    Kösz - lehet, hogy igazából a férjeknek írtam...?

    VálaszTörlés
  4. Tökéletes lista. Ilyen sorrendben mind jöhet!!!! Hol a nyomtatás ikonom?????

    VálaszTörlés
  5. Fróni: :) aztán véletlenül otthagyod egy jól látható helyen, ugye?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má