Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2012

Nyerj egyedi ékszert! - Bizsuzdam-interjú és JÁTÉK

November 2-án kétéves lesz a blog, ebből az alkalomból ismét több a játék. Az elmúlt időszakban egyre jobban szeretek vásárba járni, kézműves termékeket nézegetni és apró mütyüröket hordani. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, így örömmel mutatom be a BIZSUZDAM egyedi ékszereinek alkotóját, Blaskó Ágnest. A most következő interjú különlegessége, hogy az ékszerfotók nézegetése mellett Ági otthonába is betekinthetünk.

A Bizsuzdam név is és az ékszereid stílusa is felidézi bennem a keleti bazárok hangulatát. Mennyire tudatos ez részedről? Vagy teljesen tévedek...?
Abszolút jól érzed, és ennek örülök is. Igen, nagyon szeretem a keleties hangulatú ékszereket, habár tudatosan nem törekedtem rá, hogy ebben a stílusban alkossak, valahogy mégis ilyenné formálódtak a gyöngyök a kezeim között.

Mikor és hogyan kezdődött nálad az ékszerkészítés?
Nem sokkal a kisfiam születése után kezdtem el ékszerkészítéssel foglalkozni, úgy három évvel ezelőtt.  Azóta is, szinte kényszeresen muszáj mindig előven…

A kölykök, a (nemző)szülők és a bútorok is jól vannak

 J. Andreának, aki a filmet  és a benne látható enteriőröket ajánlotta
A Gyerekek jól vannak (The Kids Are All Right) című film tipikusan amerikai és mégsem az. Először is, a két főszereplő egy leszbikus pár tagjai, akik együtt nevelik gyermekeiket. A cselekmény többi fontos elemét viszont nem mesélem el, hátha valaki még nem látta és érdekli a film. Ők azok:




A nők műgonddal megalkotott otthonát nagyrészt a "mintha-katalógusból-válogatták-volna" jellegű bútorok teszik ki, némi bohém beütéssel, olvashatjuk egy bennfentes elemzésben. Hát, igen.



Miként a pár, úgy a berendezés sem egészen sablonos: Jules-nek ugyanis marokkói importbútorokkal foglalkozó cége volt, ennek nyomai a berendezésben is felfedezhetőek - elég, ha a nádszékekre, a díszes párnákra és a lámpásokra nézünk:

A hálószoba intim hangulatát az ágyvég és az elegáns üvegbúrájú lámpák teremtik meg. Érdekes, hogy a színésznők bőréhez és hajszínéhez leginkább illő, és hosszas kísérletezés után kiválasztott színárnyalatok…

Az Facebookon történő ki- és belájkolgatásrúl - bloggerszemmel

Nem lakberendezős téma, hanem fészbukos.
A Fáccsével kapcsolatos, ahogy az értelmiségi szlengben hívni kell.

A "fenn vagy most face-en?"-kérdés, ha nem is mindannyiunk, de sokunk életének részévé vált, és mi, akik a blogunkkal is fenn vagyunk a "Face"-en, figyeljük a statisztikákat, és gyűjtjük a követőket.
Abban az illúzióban ringatva magunkat eközben, hogy közösséget építünk.
És ha szemfülesek vagyunk, azt is látjuk, ha valaki belájkol* minket, osztán meg ki-. 

Főként olyankor feltűnő ez, ha időről időre ismételten felbukkan ő. Mert igazából nem érdekeljük, vagy túl sok neki a jelenlétünk, vagy csak játszani jött, és rögtön ment is.
A be- és kilájkolás alapjog egy demokratikus világban. A világért sem kérdőjelezném meg.
Az adminisztrátor látja a bejövő embereket, de nem látja a kimenőket. Fair play. Mégis, picit illúzióromboló újra meg újra így találkozni össze valakivel az éterben. 
Kedves Bloggertársaim! Ti hogy vagytok ezzel?


Mondjuk, amióta egy kedves ismer…

Kemény. Szikár. Indusztriál

- avagy ipari stílus. Mit keres egy vidéki stílussal foglalkozó blogon? A vicces szólást* felhasználva, azt kell mondanom - a hazai és külföldi blogok trendfigyelő-rovatát elnézve pedig még inkább igaz: az indusztriál az új country.
Akár kopottan elegáns (shabby chic), akár modern country, akár etno stílusú elemekkel társítva mindenhol tarol.
És ezzel kezdenünk kell valamit. Mit szóltok hozzá?










*"A szürke az új fekete."
(forrás)

Tenger: missing

Idén nyáron több ismerőssel beszélgettünk arról, hogy a tenger látványa mennyire sokat számít a lelkünknek. Annyira sokat, hogy többen vagyunk, akik, ha az utazás alatt egy hétig májkrémes kenyeret kell enni, akkor is elutazunk a tengerpartra. Legalábbis megpróbáljuk összehozni. Ilyen időket élünk.
A legújabb, és a közeljövőben nyilván nem teljesülő álmom az, hogy az őszi-téli időszakban láthassak valamilyen északi partot, ahol csak sétálni és bámuldozni meg fotózni lehet. De éppen azért jó álomnak, mert nem teljesül egykönnyen...
Kommentben várom, ha jártál olyan tengerparton, ahol a látvány kárpótolt a hidegért, a szélért, satöbbi. Gyűjtöm az álom-úticélokat. :-)







(forrás)

Egy boldog család otthona Londonban

Semmi különös nincs a házban, csak látszik rajta, hogy boldogok a benne élő emberek.
Miből következtetek erre? Abból, hogy bár nyilván kőgazdagok, mernek a berendezést tekintve egyszerűek, sőt, egyes helyeken szakadtak lenni (zöldségesláda gyerekkönyveknek!). Abból is, hogy az eredeti képaláírások szerint az anyuka egyik nagy öröme a nagy mosogató a háztartási helyiségben, amelyben a három koszos-sáros gyerkőcöt le lehet mosdatni, ha úgy adódik. Abból, hogy imádnak főzni, enni és mesélni.













Több se kell.

(forrás)